Könyv – meghatározás, típusok és fő jellemzők
A könyv alapvetően egymásra fűzött vagy ragasztott lapok összessége, amelyeket két borító közé rendeznek. A lapokat általában szöveggel, nyelvezettel és illusztrációkkal töltik meg: ez határozza meg a nyomtatott könyv lényegét és használati célját. A könyv lehet önálló mű vagy egy nagyobb gyűjtemény része, és különböző formátumokban, kötési módokkal és kiadási változatokban jelenhet meg.
Alapfogalmak és szerepek
Az egyes könyvek létrehozásában többféle szereplő vesz részt:
- Szerző: A könyv szövegét alkotó személy; az egyes műveket általában szerzőnek nevezzük.
- Illusztrátor: A könyvben megjelenő képeket, rajzokat készítő személy; ilyen a illusztrátor.
- Kiadó: A mű nyomtatásáért, forgalmazásáért és jogi ügyek intézéséért felelős szervezet.
Egy könyv akár több szerzőt vagy illusztrátort is számlálhat, és egyes kiadványok – például enciklopédiák – különálló, külön szerzők által írt cikkekből állnak, amelyeket gyakran kötetekben adnak ki. Minden kötet önmagában is egy könyv lehet.
A könyv részei és fizikai jellemzői
Tipikus részei és elemei:
- Borító: Védőréteg, ami lehet kemény vagy puha. A keményfedeles kiadványok kemény kartonpapírból készülnek, szövet- vagy bőrborítással, míg a papírkötésű kiadások borítója vékonyabb, rugalmasabb papír.
- Gerinc: A lapokat és köteteket összetartó rész, amelyen gyakran szerepel a cím és a szerző neve.
- Címlap, tartalomjegyzék, fejezetek, lábjegyzetek, irodalomjegyzék, index: A szerkezeti elemek, amelyek segítik az olvasót a tájékozódásban.
- Kötésmódok: A lapok lehetnek varrva. A kötésen kívül gyakoribb a ragasztásos megoldás (összeragasztják őket) vagy spirálkötés.
- Speciális kiadványok: Léteznek ún. naplók, címjegyzékek vagy fényképalbumok, amelyek belül üresek vagy elsősorban képeket tartalmaznak.
Típusok és műfajok
A könyvek funkció és tartalom szerint sokféleképpen kategorizálhatók. Néhány fontos csoport:
- Szépirodalom (regények, novellák, versek) – elsősorban szórakoztatásra szolgálnak.
- Szakirodalom, ismeretterjesztő művek – oktatási célú könyvek, például a matematika vagy a történelem tankönyvei.
- Referencia művek – enciklopédiák, szótárak, atlaszok; gyors tájékozódásra szolgálnak.
- Gyerekkönyvek – kifejezetten gyerekeknek készülnek, gyakran sok illusztrációval.
- Illusztrált és képes könyvek – művészi vagy szemléltető képeket tartalmaznak.
- Hangoskönyvek – a könyv szövegét felolvasva rögzítik magnószalagra vagy CD-kre, illetve digitális formátumban; így olvashatók fel.
- Üres könyvek – például naplók, vázlatfüzetek, fotóalbumok, amelyek belül üres oldalakat tartalmaznak.
- Elektronikus könyvek (e-könyvek) – digitális formátumban olvashatók különböző eszközökön.
Kiadvány, kiadás és jogi vonatkozások
Minden megjelent könyv egy kiadási folyamat eredménye, amely magában foglalja a lektorálást, tördelést, nyomtatást és forgalmazást. A művekhez gyakran társulnak szerzői jogi védelem, ISBN-szám (nemzetközi könyvazonosító) és kiadói jogok, amelyek szabályozzák a sokszorosítást és terjesztést.
Hozzáférés, terjesztés és előfordulás
A könyveket meg lehet vásárolni könyvesboltban, vagy kölcsönözni könyvtárból. Ma már elterjedt a digitális vásárlás és kölcsönzés is. Az emberek emellett maguk is elkészíthetnek saját kiadványokat: családi fotókkal, rajzokkal vagy személyes írásokkal feltölthetik a saját könyvüket.
A "könyv" szó legtöbbször olyan kiadványt jelöl, amelynek lapjaira szavakat nyomtatnak vagy írnak, de a könyv fogalma tágabb: ide tartoznak a képes albumok, üres naplók és más, lapokra rendezett anyagok is.
Példák és történeti megjegyzések
Számos nagy mű több kötetből álló gyűjtemény része lehet: például a Biblia, az Illiász vagy az Odüsszeia olyan klasszikusok, amelyek több részre tagolódnak, de egy-egy kötet önállóan is értelmezhető. A könyv története hosszú: az ókori kéziratoktól a középkori kódexeken át a modern nyomtatott és digitális formátumokig terjed.
Olvasási formák és akadálymentesítés
Ma már többféle forma áll rendelkezésre, hogy minél szélesebb közönség férjen hozzá a könyvekhez:
- Hangoskönyvek és felolvasott változatok (CD, digitális fájl).
- Nagybetűs kiadások és kontrasztos tördelés gyengénlátóknak.
- Braille-kiadások vak olvasók számára.
- E-könyvek, amelyek számítógépen, táblagépen vagy e-olvasón olvashatók, gyakran szövegfelolvasó funkcióval.
Összefoglalva: a könyv sokféle formátumban és céllal készülhet — kulturális, oktatási, szórakoztatási vagy dokumentáló szerepet tölthet be. A modern kiadói és digitális technológiák révén a könyvekhez való hozzáférés és a terjesztés egyre változatosabb és könnyebben elérhető.


A szótár egy könyv
Könyvtípusok
A könyvszövegeknek két fő fajtája van: a szépirodalmi és a nem szépirodalmi szövegek.
Fikció
Ezek a könyvek regények, olyan történetekről szólnak, amelyek nem történtek meg, és amelyeket a szerző képzelt el. Egyes könyvek valós történelmi eseményeken alapulnak, de a szerző képzeletbeli szereplőket vagy párbeszédeket alkotott az eseményekhez.
Nem fikciós
A tényirodalmi könyvek valós tényekről vagy valóban megtörtént dolgokról szólnak. Néhány példa erre a szótárak, szakácskönyvek, az iskolai tanuláshoz szükséges tankönyvek vagy az életrajz (valaki élettörténete).
Történelmi
Az írott kézirat és a könyv között számos találmány van. A kéziratokat kézzel készítik, de a könyvek már ipari termékek.
Kéziratok
A kézirat gyakori típusa volt a tekercs, amely egy hosszú, feltekert lap volt. A lap készülhetett papiruszból (az egyiptomiak a papirusz növény belső szárának fonásával, majd összeütésével készítették), pergamenből vagy pergamenből (nagyon vékony állati bőr, amelyet először az ókori görögök használtak). Később a növényi rostokból készült papírt a kínaiak találták fel). A 16. századig a tekercsek voltak a szokásos formák. A kézirat könyvvé alakítása több fejlesztést igényelt.
A kódex
A rómaiak voltak az első emberek, akik különálló kéziratdarabokat helyeztek a borítók közé, hogy kódexet alkossanak. Ezt kényelmesebb volt kezelni és tárolni, mint a tekercseket, de még nem volt könyv az általunk ismert értelemben.
Nyomtatás
A tekercseket és kódexeket kézzel írták és másolták. A kínaiak találták fel a fametszetnyomtatást, amelynek során egy fadarabból alakzatokat faragtak ki, majd a faragott oldalra tintát vittek fel, és a tömböt papírra nyomták. Ez a fametszési módszer lassú volt, mivel a szimbólumok és képek a környező fa kivágásával készültek.
Johannes Gutenberg volt az első, aki a 15. században feltalálta a nyomdagépet, a nyomdagépet. Ez egy borsajtón alapuló présgépet és a gépi eljárásra alkalmas, mozgatható fémtípust kombinált.
Kezdetben a gépek lassúak voltak, és a nyomdászok erejére volt szükségük ahhoz, hogy működőképesek legyenek. Az ipari forradalom hozta el a gőzüzemet, majd később a villamosítást.
Papír és tinta
A papírt már a 8. században feltalálták Kínában, de sokáig titokban tartották. Európában a kézzel készített papír körülbelül 1450-től volt kapható. Olcsóbb volt, mint a pergamen, de még mindig drága, és a korai nyomtatás lassú folyamat volt. Ezért a könyvek ritkák maradtak. 1800-ban feltalálták az első gépeket, amelyekkel fapépből papírt lehetett készíteni. Újfajta festékeket is feltaláltak különböző célokra, és a gépeket gőzgépekkel, később pedig villanymotorokkal hajtották.
A közös olcsó papírkészlet táplálta a gyorsabb nyomdagépeket, és a könyvek olcsóbbá váltak. Ezzel egyidejűleg Amerikában, Nagy-Britanniában és a kontinentális Európában egyre többen tanultak meg olvasni. Így a 19. században sok átlagember megengedhette magának, hogy könyveket vásároljon, és ténylegesen el is tudta olvasni azokat. Szintén a 19. században jöttek létre a közkönyvtárak, így a szegényebb emberek is hozzáférhettek a legjobb könyvekhez.
Kötelező
A nyomtatás nagyméretű papírlapokra történt, amelyeket aztán összehajtogattak, guillotine-oltak (vágtak) és a borítóba varrtak. A könyvkötést és az összes többi műveletet a 19. század óta gépek végzik.
Ma
Mára néhány technológia megváltozott, különösen az illusztráció és a tipográfia területén. A könyvek azonban nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint régen, több színes illusztrációval, de alapvetően ugyanúgy. Ez azért van így, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az olvasóknak bizonyos dolgokra van szükségük az élvezetes olvasáshoz. A grafikai tervezés és a tipográfia azok a gyakorlati művészetek, amelyekkel a könyveket vonzóvá és hasznossá lehet tenni az olvasók számára.


A Tóra egyfajta tekercs, amelyet ma is használnak.
Kapcsolódó oldalak
- Irodalom
- Olvasás
Kérdések és válaszok
K: Mi az a könyv?
V: A könyv két borító között összefogott, nyomtatott papírlapok összessége, amelyekbe szavakat írtak és illusztrációkat rajzoltak.
K: Hogyan kezdődött a tekercsekről a könyvekre való áttérés?
V: A tekercsekről a könyvekre való áttérés a Római Birodalomban kezdődött, és sok évszázadot vett igénybe, mire teljes lett.
K: Kik a szerzők és az illusztrátorok?
V: A szerző az, aki megír egy könyvet, míg az illusztrátor az, aki képeket rajzol hozzá.
K: Milyen példák vannak olyan szövegekre, amelyeket az egész írásgyűjtemény elolvasása nélkül is meg lehet érteni?
V: Ilyen például az Iliász, az Odüsszeia, a Biblia, a Korán és a Tóra - ezek mindegyike a szónak ebben az értelmében vett "vallásos könyvekből" áll.
K: Mi az a keményfedeles és a papírkötéses könyv?
V: A keményfedeles könyvek kemény kartonpapírból készült borítóval rendelkeznek, amelyet szövet vagy bőr borít, és össze van varrva, míg a papírkötéses könyvek borítója merev papírból készült, amelyet összeragasztanak.
K: Hogyan lehet saját könyvet készíteni?
V: Az emberek saját könyveket készíthetnek úgy, hogy írnak bele, és családi fényképeket, rajzokat adnak hozzá.
K: Milyen típusú könyvek vannak a gyermekek számára?
V: A gyerekeknek szóló könyvek közé tartoznak a szórakoztató könyvek, valamint az iskolai tanulmányokhoz, például a matematikához vagy a történelemhez szükséges tankönyvek.