Babilon – az ókori Mezopotámia városa, Hammurabi és a Függőkertek
Fedezd fel Babilon titkait: Mezopotámia története, Hammurabi törvényei és legendás Függőkertek — az ókori világ egyik legnagyobb csodája.
Babilon az ókori Mezopotámia egyik városállama volt a mai Irakban, Bagdadtól mintegy 85 kilométerre délre. Az eredeti ókori Babilon városából mára csak egy törött vályogtéglaépületekből és törmelékből álló halom maradt a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti termékeny mezopotámiai síkságon.
Babilon kezdetben egy kis város volt, amely az i. e. 3. évezred elején alakult ki. A város felvirágzott, ismert és fontos lett. Babilon háttérbe szorította Nippurt, mint Mezopotámia "szent városa". Ez körülbelül Kr. e. 612 és 539 között volt. Hammurabi ekkor egyesítette először a Babilóniai Birodalmat. Babilon lett az újbabiloni birodalom fővárosa.
A babiloni függőkertek az ókori világ hét csodájának egyike voltak.
Történeti áttekintés
Babilon története több korszakra tagolható: az óbabiloni (amoriták alatt), a középbabiloni és elsősorban az újbabiloni korban érte el fénykorát. A legismertebb uralkodója az óbabiloni korból Hammurabi (i. e. 18. század körül), aki politikai és jogi reformokkal egységesítette a környező területeket. Több mint ezer évvel később, az újbabiloni korszakban (i. e. 7–6. század) vált Babilon ismét kiemelkedő hatalommá, ekkor építettek nagyszabású palotákat, városfalakat és díszes kapukat.
Babilon városa és építészete
Babilon híres volt hatalmas városfalaikról, széles sugárútjairól és díszes téglaburkolatáról. Az egyik legismertebb építmény az Ishtar-kapu, amelyet élénk kék mázas téglákkal és bikákat, sárkányokat ábrázoló domborművekkel díszítettek. A kaput és más emlékeket a német feltárások során találták meg, és több értékes mázas téglát múzeumokba vittek.
Jellegzetes volt a babiloni zikkurátok építési módja: a lépcsősített, több szintes templomtornyok, melyek közül az Etemenanki nevű zikkuratot többször azonosították a bibliai Bábel tornyával. A városépítészet alapja azonban a vályogtéglából épített szerkezet volt, amely az éghajlati viszonyok és a helyi anyagok miatt terjedt el.
Hammurabi és a törvénykezés
Hammurabi nevét elsősorban a róla elnevezett törvényoszlop miatt ismerjük: az ún. Hammurabi-törvények az egyik legrégebben fennmaradt, részben kőbe vésett jogi gyűjtemény. A gyűjtemény célja a társadalmi rend fenntartása, és többek között büntető-, család- és kereskedelmi jogi rendelkezéseket tartalmazott. A törvények számos esetben a „szemet szemért” elvhez nyúltak, de részletes szabályokat adtak a tulajdonjogra, öröklésre és munkaviszonyokra is.
Az újbabiloni birodalom és Nebukadnezár
Az újbabiloni korszak talán legismertebb uralkodója Nebukadnezár II. volt, aki a 6. században hatalmas építkezéseket hajtott végre: palotákat, városfalakat, ünnepi útvonalakat és kertépítéseket emeltetett. A hagyomány szerint a függőkerteket is hozzá kötik; a kert leírásai szerint terraszokra épült, földtömegekkel és öntözőrendszerekkel megvalósított növényzet volt a sivatagi környezetben. A függőkertek létezéséről azonban történeti viták folynak: a források főként görög és perzsa szerzőktől származnak, közvetlen régészeti bizonyítékok eddig nem igazolták egyértelműen a pontos helyüket vagy kialakításukat.
Kultúra, vallás és gazdaság
Babiloni társadalomra jellemző volt a gazdag vallási élet: a város főistene Marduk volt, akit templomai és ünnepei során nagy tiszteletben részesítettek. A mindennapi életben a mezőgazdaság és a kereskedelem játszották a fő szerepet: az öntözéses földművelésnek köszönhetően bőséges termésre tettek szert, és a Tigris–Eufrátesz völgyéből származó árucikkek csomóponti szerepet töltöttek be a térség kereskedelmében.
Feltárások és örökség
A modern régészet a 19–20. században kezdett nagyobb feltárásokkal foglalkozni Babilonnal. A német régészek, köztük Robert Koldewey, jelentős leleteket hoztak felszínre, például az Ishtar-kaput és más díszített falrészeket. Sok eredeti mázas téglát múzeumokban őriznek. Maga a helyszín több ezer év lerakódásából álló halom (tell), amely a korábbi városrétegeket rejti.
Babilon öröksége ma is él: neve és emlékei kultúránk részévé váltak, hatottak a vallási és irodalmi hagyományokra (például a Bábel-történet), és fontos forrást jelentenek az ókori közel-keleti történelem tanulmányozásához. A helyszín megőrzése és bemutatása nemzetközi viták tárgya volt, miközben régészeti és történeti kutatások továbbra is dolgoznak a város múltjának feltárásán.
Összegzés
Babilon az ókor egyik legjelentősebb központja volt: politikai, vallási és kulturális értelemben is meghatározó szerepet töltött be a Mezopotámiában. Bár mára csak romok maradtak belőle, az itt született törvények, építészeti megoldások és mítoszok évszázadokon át hatottak az emberi civilizációra.
Az Ishtar-kapu részlete
A Babilónia területét ábrázoló térkép Hammurabi Kr. e. 1792-ben történt felemelkedésekor és Kr. e. 1750-ben bekövetkezett halálakor.
Asszír időszak
Az asszíriai Szennacherib uralkodása alatt Babilónia állandó lázadásban volt, és csak Babilon városának teljes lerombolásával sikerült megbékíteni. Kr. e. 689-ben falait, templomait és palotáit lerombolták, és a törmeléket az Arakhtuba, a város déli oldalán lévő folyóba dobták. Ez a tett megrázta Mezopotámia vallási lelkiismeretét. Miután Szennácheribet két fia meggyilkolta, utódja, Eszarhaddon sietett újjáépíteni a régi várost. Itt koronázták meg, és az év egy részében itt élt.Az Asszír Birodalom későbbi megdöntésében a babilóniaiak az isteni bosszúállás egy másik példáját látták.
Neo-babiloni káldeus birodalom
Babilon i. e. 612-ben szabadult meg az asszír uralomtól, és az újbabiloni Káldeus Birodalom fővárosa lett.A babiloni függetlenség visszanyerésével új építési korszak következett, és II. Nabukodonozor (Kr. e. 604-561) Babilont az ókori világ egyik csodájává tette. Nabukodonozor elrendelte a birodalmi területek teljes újjáépítését, beleértve az etemenanki zikkurat újjáépítését és az Isztár-kapu - a Babilon kerületét körülvevő nyolc kapu közül a leglátványosabb - megépítését. Az eredeti Isztár-kapuból csak az alapot és szétszórt téglákat találtak.
Nabukodonozornak tulajdonítják a babiloni függőkertek (az ókori világ hét csodájának egyike) megépítését is, amelyet állítólag honvágytól szenvedő felesége, Amyitis számára épített. Az, hogy a kertek valóban léteztek-e, vitatott kérdés. A történészek nem értenek egyet a helyszínt illetően, és egyesek szerint összekeverhették a ninivei kertekkel.
Perzsia elfoglalja Babilont
Kr. e. 539-ben az újbabiloni birodalom az opiszi csatában Nagy Kürosz, Perzsia királya ellen bukott el. Babilon falai nagyon magasak és vastagok voltak. A városba csak a sok kapu egyikén keresztül lehetett bejutni. Az Eufrátesz a falak mellett folyt, és Cyrus úgy döntött, hogy a folyón keresztül jut be a városba. Cyrus csapatai elterelték az Eufrátesz folyót. Ezáltal a folyó szintje csökkent, és a katonák be tudtak jutni a városba.A babiloniak aznap este ünnepséget tartottak. A perzsa hadsereg elfoglalta a város nagy részét, mielőtt a babilóniaiak tudomást szereztek volna arról, hogy a perzsák bejutottak a városba. A beszámolóról Hérodotosz számolt be, és a héber Biblia is említi. Cyrus úgy foglalta el a várost, hogy a részeg babilóniaiak alig vagy egyáltalán nem tanúsítottak ellenállást a babilóniaiak részéről, és besétált Babilon kapuin.
Később Círusz rendeletet adott ki, amely lehetővé tette, hogy az emberek, köztük a zsidók is, visszatérhessenek saját földjükre. Erről az Ószövetség is említést tesz. Ez lehetővé tette a zsidók templomának újjáépítését Jeruzsálemben.
Cyrus és az őt követő Nagy Dareiosz perzsa király alatt Babilon a 9. szatrapia (Babilónia délen és Athura északon) fővárosa lett. A tanulás és a tudományos fejlődés központja volt. Az Akhaimenida Perzsiában a csillagászat és a matematika babiloni művészete újjáéledt. A babilóniai tudósok csillagkép-térképeket készítettek. A város volt a Perzsa Birodalom közigazgatási fővárosa. Ez a birodalom volt az akkor ismert világ leghatalmasabbja. Számos fontos régészeti felfedezést tettek, amelyek javítják a korszakról alkotott képünket.
A korai perzsa királyok megpróbálták megtartani Marduk vallási szertartásait. III. Dareiosz uralkodására a túladóztatás és a számos háború Babilon fő szentélyeinek és csatornáinak pusztulásához, valamint a régió széteséséhez vezetett. Az i. e. 522-ben, i. e. 521-ben és i. e. 482-ben lezajlott három lázadás ellenére Babilon földje és városa két évszázadon át perzsa uralom alatt maradt. Kr. e. 331-ben Nagy Sándor vette át a hatalmat. A Pártus Birodalom alatt Babilon tovább zsugorodott és veszített jelentőségéből.
Kérdések és válaszok
K: Hol volt a Babylon elhelyezkedése?
V: Babilon a mai Irak területén, Bagdadtól mintegy 85 kilométerre délre feküdt.
K: Mi maradt meg Babilon eredeti ősi városából?
V: Babilon eredeti ókori városából mára csak egy törött vályogtéglaépületekből és törmelékből álló halom maradt a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti termékeny mezopotámiai síkságon.
K: Mikor vált Babilon először várossá?
V: Babilon az i. e. 3. évezred elején vált először várossá.
K: Mikor vált Babilon fontosabbá, mint Nippur?
V: Babilon Kr. e. 612 és 539 között háttérbe szorította Nippurt, mint Mezopotámia "szent városát".
K: Ki egyesítette először a Babilóniai Birodalmat?
V: Hammurabi egyesítette először a Babilóniai Birodalmat.
K: Mi volt az újbabiloni birodalom fővárosa?
V: Babilon lett az újbabiloni birodalom fővárosa.
K: Mik voltak a babiloni függőkertek?
V: A babiloni függőkertek az ókori világ hét csodájának egyike voltak.
Keres