Sütés
A sütés az ételek sütőben történő sütésének készsége vagy módja. Néha azonban a sütés forró hamuban vagy forró köveken is történhet. Kenyér, sütemény, péksütemény, pite, torta, torta, süti és még sok más sütemény készítésére használják. Az ilyen sütéssel készült ételeket "pékárunak" nevezzük.
A sütéshez használt összetevők: liszt, víz, kovász (sütőélesztő, szódabikarbóna, sütőpor), zsiradék (zsírok, olajok), tojás, tej és cukor. Ezeket mind összekeverik, hogy tésztát vagy tésztát hozzanak létre, amelyet aztán egy serpenyőbe vagy tepsibe tesznek és felmelegítenek. A kovászanyagok gázt termelnek, amely a tésztában megreked. Ettől kel meg a tészta. A zsiradékok a tésztákat könnyebben megmunkálhatóvá teszik, és a végén kikerülő kenyér puhább és lágyabb lesz. A tojásfehérjét a könnyű, légies állag eléréséhez használják.
A pékségben pékárut árulnak. Azt a személyt, aki munkája során pékárut készít, péknek nevezik. Sült burgonyát, sült almát, sült babot, egyes rakott ételeket és tésztaételeket, például lasagnát, valamint különféle egyéb ételeket, például a perecet is készítenek belőle.
Pék kenyeret rak a kemencébe, 1568
Történelem
Az ősi történelemben az első sütés akkor történt, amikor az emberek vadon termő fűszermeket vettek, és vízben áztatták őket. Ezután mindent összekevertek, és pürésítették is. Ezután ezt a keveréket egy lapos, forró kőre öntötték, és forró parázson megsütötték. A kenyérkészítésnek ez az új módja sokkal egyszerűbb volt, mint a többi módszer. A kenyeret ugyanis bármikor el lehetett készíteni, ha volt tűz.
Kr. e. 2500 körül az egyiptomiak már rendelkeztek kenyérrel, és talán a babilóniaiaktól tanulták meg, hogyan kell elkészíteni. Szintén a görögök Kr. e. 400 körül a görög ételek közé tartozott a mintás és mézes lepény. A diszpiruszt, egy másik fajta péksüteményt szintén a görögök készítették ez idő tájt. Népszerű volt. A diszpirusz lisztből és mézből készült, fánkszerű, gyűrű alakú kenyér volt. Borba áztatva, forrón fogyasztották. A kőkemencék első bizonyítéka Itáliában volt, ahol pizzát és tésztát készítettek.
A sütés nagyon népszerű volt a Római Birodalomban. Kr. e. 300 körül a cukrász a rómaiak számára külön munkakörré vált (az úgynevezett pastillarium). A rómaiak imádták a süteményeket, amelyeket gyakran nagy partikra sütöttek. A sütés annyira népszerűvé vált a Római Birodalomban, hogy aki újfajta süteményt talált ki, azt díjazták. Kr. u. 1 körül Rómában több mint 300 cukrászmestert tartottak számon.
Végül Róma révén a sütés művészete Európában is ismertté vált. Később Ázsia keleti részein is elterjedt. A pékek néha otthon sütöttek, majd az utcán árulták az árut. Londonban a szakácsok kézikocsikról árulták a pékárukat. Párizsban készült az első péksüteményekből álló kávéház. A sütés igazi művészetté vált a világban. A süteményeket tulajdonképpen néhány perc alatt össze lehet keverni, csak egy kis kézügyességre van szükség, és kevesebb mint 30 perc alatt frissen ki lehet emelni a sütőből. Egy alap kenyér talán valamivel több időt vesz igénybe, de nem követel sok időt a szakácsnőtől.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a sütés?
V: A sütés az ételek sütőben való elkészítésének készsége vagy módja. Lehet forró hamuban vagy forró köveken is végezni.
K: Milyen típusú ételek készülnek sütéssel?
V: A sütéssel készült élelmiszerek közé tartozik a kenyér, a sütemények, a péksütemények, a torták, a sütemények, a sütemények és más pékáruk.
K: Milyen alapanyagokat használnak a sütéshez?
V: A sütéshez használt összetevők közé tartozik a liszt, a víz, a kovászanyagok (pékélesztő, szódabikarbóna és sütőpor), a zsiradék (zsírok és olajok), a tojás, a tej és a cukor.
K: Hogyan kel meg a tészta, amikor felmelegítik?
V: A kovászanyagok gázt termelnek, amely a tésztában megreked, és így melegítés hatására megemelkedik.
K: Hogyan befolyásolja a zsiradék a pékáru állagát?
V: A rövidítés hatására a tészták könnyebben megmunkálhatóvá válnak, és a végén kikerülő kenyér lágyabb és puhább lesz.
K: Milyen szerepet játszik a tojásfehérje a pékáruk készítésében?
V: A tojásfehérje segít abban, hogy a pékáruk könnyű és légies állagúak legyenek.
K: Hol árulják jellemzően a pékárukat?
V: A pékárukat általában pékségekben árulják.
