Görög ábécé: 24 betű, eredet és hatás az európai írásrendszerekre

Görög ábécé: 24 betű eredete a föníciai gyökerektől, fejlődése és hatása az európai írásrendszerekre — történet, változások és diakritikus jelek áttekintése.

A modern görög ábécé 24 betűből áll. Ezt használják a görög nyelv írására. A betűknek van nagy- és kisbetűs alakja; a görög írásban mindkettőt rendszeresen használják (például Α α, Β β, Γ γ stb.).

Úgy gondolják, hogy a görög ábécé az, ahonnan minden fontos európai ábécé származik. Az ábécét a föníciai ábécéből kölcsönözték a Kr. e. 10. század körül, sok változtatással, hogy a görög nyelvhez illeszkedjen. A fő változás az volt, hogy a föníciai betűk közül néhányat, amelyek a görögben nem használt hangokat jelölték, magánhangzóvá változtattak. A föníciaiak magánhangzók nélkül írták az ábécéjüket, így ez a változtatás megkönnyítette az olvasást. Ez a változtatás jobban illeszkedett az indoeurópai nyelvekhez is, amelyek nem használtak mássalhangzó-alapú gyököket (vagyis a szó központi jelentése a mássalhangzó-sorozaton alapul), mint a sémi nyelvek, például a föníciai, az arab, a héber és az arámi nyelvek. Egy másik változás, hogy néhány új betűt találtak fel olyan hangok számára, amelyek a görögben megvoltak, de a föníciai nyelvben nem. Eleinte a görögöt jobbról balra írták, ugyanúgy, mint a föníciait, de a Kr. e. 6. század után már balról jobbra írták; az átmenet során egyes feliratokon a boustrophedon (váltakozó irányú) írásmód is megfigyelhető.

A korai görög ábécé némileg különbözött attól függően, hogy a görög világ mely részén használták. A két fő típus a keleti és a nyugati volt. Idővel azonban minden görög ugyanazt az ábécét kezdte használni, különösen azután, hogy Kr. e. 403-ban Athénban hivatalosan is elfogadták a milétoszi ión ábécét. Kicsit később Görögország többi része is ezt tette, és i. e. 350-re, Nagy Sándor életében szinte minden görög ugyanazt a huszonnégy betűs görög ábécét használta.

Az ókori görög ábécéből néhány betű idővel kiveszett a beszélt nyelvből, de írásban maradtak numerikus jelölőként. Például a digamma (Ϝ / ϝ, később stigma ϛ) eredetileg a /w/ hangot jelezte, majd számként a 6 értéket vette fel; a koppa (Ϙ / ϙ) és a sampi (Ͳ vagy ϡ) is elsősorban számértékük miatt maradtak fenn (koppa = 90, sampi = 900). A hagyományos görög számolás betűkkel történik (az α = 1, β = 2 ... ω = 800 formátum szerint), és a számjelként való használathoz gyakran alkalmaznak keraia jelzést.

A 24 betű és hangértékük (rövid áttekintés)

• Α α (alpha) – [a]
• Β β (beta) – [v] modern görögben; ősi kiejtésben [b]
• Γ γ (gamma) – [ɣ] vagy [ʝ] előtt; ősi [g]
• Δ δ (delta) – [ð] modern; ősi [d]
• Ε ε (epsilon) – [e]
• Ζ ζ (zeta) – [z] (történetileg változó: [zd] vagy [dz])
• Η η (eta) – modernben [i], klasszikusban hosszú [ɛː]
• Θ θ (theta) – [θ] modernben és klasszikusban aspirált [tʰ] volt)
• Ι ι (iota) – [i]
• Κ κ (kappa) – [k]
• Λ λ (lambda) – [l]
• Μ μ (mu) – [m]
• Ν ν (nu) – [n]
• Ξ ξ (xi) – [ks]
• Ο ο (omicron) – [o]
• Π π (pi) – [p]
• Ρ ρ (rho) – [r] vagy modernebb ejtésben egyszerűbb vibráns
• Σ σ/ς (sigma) – [s] (szó végén kis verzió: ς)
• Τ τ (tau) – [t]
• Υ υ (upsilon) – modernben [i], klasszikusban [y]
• Φ φ (phi) – [f] modern; klasszikusban aspirált [pʰ]
• Χ χ (chi) – [x] vagy [ç] modernben; klasszikusban aspirált [kʰ]
• Ψ ψ (psi) – [ps]
• Ω ω (omega) – [oː] klasszikusban; modernben [o]

A fenti kiejtés megmutatja a klasszikus és a mai görög közötti fontos különbségeket: a magánhangzók és egyes mássalhangzók idővel eltolódtak (például több magánhangzó összeolvadt i-hanggá — ez az ún. iotacizmus), és az aspirált zöngés és zöngétlen zárhangok frikatívvá alakultak (például φ, θ, χ ma már ~ [f], [θ], [x]). A régebbi görög kiejtések hangzásáról képet kaphatunk, ha megnézzük az olyan görög kölcsönszavak latin és angol írásmódját, mint a "filozófus", "kiméra", "ciprus" és "thesszalonika".

Diakritikus jelek és az írás fejlődése

A görög eredetileg nem használta a mai értelemben vett ékezeteket; a hangsúlyt és bizonyos fonetikai sajátosságokat később jelölték. A hellenisztikus korban élt tudós, Arisztophanész Byzantioszi (kb. 257–185 i. e.), az alexandriai könyvtár környezetében működő filológus javasolta és használta a háromféle hangsúlyjelet (ékezet): a hegyes (oxia/acute), a súlyos (grave) és a körkörös (circumflex), amelyek a görög szavak hangszínét vagy hangmagasságát jelölték. Emellett megjelentek a lélegzethangot jelölő jelek (puhítás/keményítés — smooth/rough breathing), amelyek az ősi görögben az inicialis /h/ hangot mutatták.

Később a bizánci-filológiai hagyomány tovább finomította ezeket a jeleket; a középkori és újkori ortográfiai hagyományok végül a polytonikus rendszert alakították ki, amely mind a három ékezetet, a légzőjelet és az iota-szubszkriptumot használta. A modern görög nyelvben azonban a hangmagasság szerinti megkülönböztetés megszűnt, és a hangsúly rendszere egyszerűsödött: 1982-ben Görögország hivatalosan a monotónikus írásrendszert fogadta el, amely csak egy hangsúlyjelet (tonos) és a kettőspont-szerű jelzést (diaeresis) tartja meg a kettős magánhangzók szétválasztására.

Hatás más írásrendszerekre és korabeli átadások

A görög ábécé közvetlen hatással volt az etruszk írásra, majd onnan a latin ábécére, amely a legtöbb mai európai írásrendszer alapját adja. Később, a 9–10. század folyamán a cirill ábécé megalkotásában is jelentős szerepe volt: a szláv írás megalkotói (Cirill és Metód vagy követőik) a görög betűk nagy részét átvették és kiegészítették olyan jelekkel, amelyek a szláv hangokat jelölték.

A görög betűk ma is széles körben használatosak a tudományokban és a matematikában: görög betűkkel jelölik a fizikai mennyiségeket (α, β, γ), statisztikai paramétereket, matematikai konstansokat (π) és sok más fogalmat. Emellett kulturális és tudományos hagyományokban (pl. egyetemi társaságok, jelölések, emblémák) is gyakori a görög betűk használata.

Összegzés

A görög ábécé története jó példája annak, hogyan alakítanak egymásra ható nyelvi és írásbeli rendszerek új megoldásokat: a föníciai alapok átalakítása révén a görög létrehozta az európai írás fontos elődjét, később ez az ábécé adott alapot a latin és a cirill rendszereknek. A hangsúlyok, diakritikusok és kiejtés fejlődése pedig jól dokumentálja a nyelv belső változásait — a klasszikus kiejtéstől a modern görög hangkészletig és ortográfiáig.

Kérdések és válaszok

K: Hány betűből áll a modern görög ábécé?

K: Milyen nyelven írnak a görög ábécével?

K: A legtöbb görög betűnek vannak angol megfelelői?

K: Honnan vették a görögök az ábécét?

K: Hogyan könnyítették meg az olvasást a más kultúrákkal folytatott kereskedelemben?

K: Milyen irányban írták a korai görög nyelvet?

K: Ki találta fel a diakritikus jeleket (ékezetjeleket), és mikor vezették be őket?

Keresés betűvel