Görög ábécé
A modern görög ábécé 24 betűből áll. Ezt használják a görög nyelv írására.
Úgy gondolják, hogy a görög ábécé az, ahonnan minden fontos európai ábécé származik. Az ábécét a föníciai ábécéből kölcsönözték a Kr. e. 10. század körül, sok változtatással, hogy a görög nyelvhez illeszkedjen. A fő változás az volt, hogy a föníciai betűk közül néhányat, amelyek a görögben nem használt hangokat jelölték, magánhangzóvá változtattak. A föníciaiak magánhangzók nélkül írták az ábécéjüket, így ez a változtatás megkönnyítette az olvasást. Ez a változtatás jobban illeszkedett az indoeurópai nyelvekhez is, amelyek nem használtak mássalhangzó-alapú gyököket (vagyis a szó központi jelentése a mássalhangzó-sorozaton alapul), mint a sémi nyelvek, például a föníciai, az arab, a héber és az arámi nyelvek. Egy másik változás, hogy néhány új betűt találtak fel olyan hangok számára, amelyek a görögben megvoltak, de a föníciai nyelvben nem. Eleinte a görögöt jobbról balra írták, ugyanúgy, mint a föníciait, de a Kr. e. 6. század után már balról jobbra írták.
A korai görög ábécé némileg különbözött attól függően, hogy a görög világ mely részén használták. A két fő típus a keleti és a nyugati volt. Idővel azonban minden görög ugyanazt az ábécét kezdte használni, különösen azután, hogy Kr. e. 403-ban Athénban hivatalosan is elfogadták a milétoszi ión ábécét. Kicsit később Görögország többi része is ezt tette, és i. e. 350-re, Nagy Sándor életében szinte minden görög ugyanazt a huszonnégy betűs görög ábécét használta.
Később a bizánci Arisztophanész (Kr. e. 257-185 körül), görög tudós és nyelvtudós feltalálta a három diakritikus jelet (ékezetjel): a hegyes, a súlyos és a körkörös jelet, hogy a görög szavak hangszínét vagy hangmagasságát jelölje.
Bár a görög betűk a görög nyelv minden fő hangját pontosan ábrázolták, a görög nyelv hangjai idővel megváltoztak. A magánhangzók egy része kezdett hasonlóan hangzani, az aspirált hangtalan hangok hangtalan frikatívvá váltak, a hangos hangok pedig hangos frikatívvá. A régebbi görög kiejtések hangzásáról képet kaphatunk, ha megnézzük az olyan görög kölcsönszavak latin és angol írásmódját, mint a "filozófus", "kiméra", "ciprus" és "thesszalonika" .
Durva légzés vagy "H" hang
Egy másik diakritikus jel a vessző, általában a kezdő magánhangzók felett. Ez azt jelezte, hogy a "H" betű hangja jelen van-e vagy sem. Ez a mi szabványos karakterkészletünkben nem áll rendelkezésre. Ha ez a magánhangzó feletti vesszőszerű diakritikus megfordítva van, az /h/ hang jelenlétét jelzi magánhangzó, diftongus vagy rhó előtt. Így a görög Ἕκτωρ név kiejtése Hektōr, nem pedig Ektor. Egy másik példa a ἥρως, amelyet hḗrōsnak ("hős") ejtünk.
Modern helyesírás
1982-ben a görög állam egy új, egyszerűsített, "monoton" néven ismert helyesírást fogadott el hivatalos használatra az újgörög nyelvben. Ez csak egyetlen ékezetjelet, a hegyes ékezetet használja. Ez a több szótagú szavak hangsúlyos szótagját jelöli, azaz az egynél több szótagú szavakat.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Hány betűből áll a modern görög ábécé?
V: A modern görög ábécé 24 betűből áll.
K: Milyen nyelven írnak a görög ábécével?
V: A görög ábécét a görög nyelv írására használják.
K: A legtöbb görög betűnek vannak angol megfelelői?
V: Igen, a görög ábécé legtöbb betűjének van megfelelője az angol nyelvben.
K: Honnan vették a görögök az ábécét?
V: A görögök a föníciai ábécét a Kr. e. 10. század körül vették át, némi változtatással, hogy a görög nyelvhez illeszkedjen.
K: Hogyan könnyítették meg az olvasást a más kultúrákkal folytatott kereskedelemben?
V: A magánhangzókat azért adták hozzá, hogy megkönnyítsék az olvasást a más kultúrákkal való kereskedelemhez, mivel az indoeurópai nyelvek nem használnak mássalhangzó alapú gyököket, mint a sémi nyelvek, például a föníciai, arab, héber és arámi nyelvek.
K: Milyen irányban írták a korai görög nyelvet?
V: A korai görögöt jobbról balra írták, ugyanúgy, mint a föníciait. A Kr. e. 6. század után azonban balról jobbra kezdték írni.
K: Ki találta fel a diakritikus jeleket (ékezetjeleket), és mikor vezették be őket?
V: A bizánci Arisztophanész találta fel a diakritikus jeleket (ékezetjelek) i. e. 257-185 körül, hogy a szavak hangszínét vagy hangmagasságát jelöljék a beszélt formában.
