A plataiai csata (Kr. e. 479) volt az utolsó jelentősebb szárazföldi összecsapás a második perzsa invázió során Görögországban. A görög szövetségesek döntő győzelmét jelentette: ezzel lényegében véget ért a perzsa szárazföldi offenzíva Hellász ellen. A csata Boiótiában, Plataea városa közelében zajlott. A görög koalíciót a különböző városállamok alkották; a harcoló erők között meghatározó szerepet játszott Spárta, Athén, Korinthosz és Megara, míg a perzsa oldalon I. Xerxész birodalmának küldöttei, élükön a hadvezér Mardonios álltak.

Előzmények

Az invázió előzményeihez tartozik, hogy az előző évben a személyesen Xerxész által vezetett perzsa haderő sikerrel vívta meg a thermopülai és az artemisiumi csatát, és elfoglalta Thesszáliát, Boiótiát és Attikát. Ugyanakkor a perzsák sorsa fordulatot vett, amikor a görög flotta a szalamiszi csatában váratlan győzelmet aratott: ez megakadályozta a perzsa flotta és haderő további könnyű mozgósítását a Peloponnészosz elleni teljes meghódításhoz. Ezt követően Xerxész egy jelentős részt hazavezényelt, és Mardoniost hagyta hátra Parzsiában maradt csapataival, hogy folytassa a harcot.

A csata előtti helyzet és hadrend

Kr. e. 479 nyarán a görög szövetség (a kor viszonyaihoz képest igen nagy számban) hadra kelt, és kivonult a Peloponnészoszról a perzsa erőkkel szembeni döntő összecsapás érdekében. A perzsa csapatok a boiótiai síkságon, Plataea környékén erődített tábort létesítettek. A perzsák előnyben részesítették a nyílt lovas terepet, míg a görögök – akik főként nehéz páncélt viselő hoplita gyalogságból álltak – nem voltak hajlandók elhagyni előnyös gyalogos alakzatukat és a szikár, kevésbé lovasbarát állásokat. Ez a taktikai ellentét több napon át tartó patthelyzethez vezetett.

A csata lefolyása

A front 11 napig viszonylagos állóháborúban maradt: a görögök nem vonultak ki a perzsa tábor melletti síkvidék felé. Amikor a perzsák megzavarták a görög utánpótlási vonalakat, a görög erők visszavonulni kényszerültek, és ez a visszavonulás a hadrendi felbomláshoz vezetett: a görög hadsereg szakaszokra szakadt. Mardonius úgy értékelte a helyzetet, hogy a görögök menekülnek, ezért parancsot adott, hogy kövessék és üldözzék őket. Ekkor a görög comandantek — különösen a spártaiak, a tegeaiak és az athéniak — éles fordulatot hajtottak végre: megálltak, rendezkedtek és visszatérve ellentámadásba mentek át. A perzsa könnyű gyalogság nem tudta felvenni a küzdelmet a mélyen harcoló hoplitákkal; a mérkőzés során Mardonius elesett, és a perzsa alakulatok morale összeomlott.

Következmények és jelentőség

A perzsa tábor nagy részét a görögök elfoglalták, és a bennrekedt erők jelentős részét lemészárolták vagy fogságba ejtették. A plataeai győzelem és a perzsa flotta maradványainak (állítólag ugyanazon a napon) a mykáli csatában történt megsemmisítése gyakorlatilag véget vetett a második inváziónak. A görög-perzsaháborúk innentől új szakaszba léptek: a görögök kezdeményező szerepet vállaltak Kis-Ázsia partvidékén, és egy időre visszaszorították a perzsa befolyást a görög gyarmatok fölött.

Harci eszközök, taktikák és veszteségek

A plataeai összecsapás jól illusztrálja a görög nehézfegyverzetű hoplita harcmodorának és a perzsa könnyű gyalogság, lovasság kombinációjának ütközését. A hoplita-falanx stabil frontját a nehezebb páncélzatú, hosszú lándzsákkal felszerelt görög gyalogság tartotta, míg a perzsák elsősorban mesterlövészekből, íjászokból és könnyebb fegyverzetű gyalogságból álltak. A pontos veszteségszámok nem ismertek és forrásonként eltérnek; az összecsapás azonban egyértelműen a perzsák számára katasztrofális eredménnyel zárult.

Források és emlékezet

A plataeai csata leírásainak fő forrása Hérodotosz, de más ókori szerzők (például Diodórosz, Thuküdidész töredékes megjegyzései és későbbi történetírók) is említik. Ezek a források időnként részletekben eltérnek, ezért a pontos sorrend és a taktikai részletek egyes pontokon vitatottak. Érdemes megjegyezni, hogy bár Plataea stratégiai jelentőségben döntő volt, a középkori és modern korbeli emlékezetben gyakran kevésbé híres, mint például a marathóni csatában aratott athéni győzelem vagy a Thermopülai veresége — az utóbbi ez utóbbi helyekhez kötődő hősiesség és mitológia miatt. Plataea azonban alapvetően meghatározta a perzsák további terjeszkedésének lehetőségét Európában.