Monarchia

Történelem

A monarchia az egyik legrégebbi kormányzati forma. A legtöbb történész egyetért abban, hogy az első monarchiák törzsek vagy kisebb népcsoportok voltak, amelyek úgy döntöttek, hogy egy hadvezér vagy más vezető átadja hivatalát a gyermekeinek. Így jött létre egy dinasztia. Idővel egyre bonyolultabbá váltak azok a szabályok, amelyek alapján eldöntötték, ki legyen a következő uralkodó. A primogenitúra a szokásos. A legidősebb fiú vagy - egyes országokban - lány lesz a következő uralkodó, amikor az öreg meghal.

Királyok és másfajta uralkodók sok ezer éven át uralkodtak; például a Bibliában és az ősi történelmi feljegyzésekben számos királyt említenek. A legrégebbi országok közül három olyan ország, ahol még mindig uralkodók vannak hivatalban, az Egyesült Királyság, ahol közel 1000 éve ugyanaz a brit királyi család él, Dánia, ahol a királyi vonal közel 1200 éve töretlen, és Japán, ahol a feljegyzések szerint a császárok sora még régebbre nyúlik vissza.

Manapság sok uralkodó többnyire az államfő ceremoniális feladatait látja el, míg a kormányfő, akit általában megválasztanak, a törvényeket hozza és hajtja végre. Az ország más részein is nagyon fontos.

XIV. Lajos francia király hivatalos portréja. Hyacinthe Rigaud festette 1700 körül. Lajost a hatalom minden jelével ábrázolja. Isten kegyelméből volt Franciaország királya. Számos abszolút uralkodó portréja készült ehhez a képhez hasonlóan.

A monarchikus hatalmak fajtái

Abszolút monarchia

Az abszolút monarchiában az uralkodó az egyetlen forrása minden törvénynek. Az uralkodónak teljes hatalma van arra, hogy bármilyen törvényt meghozzon pusztán azáltal, hogy döntést hoz. Az ország bármely más intézménye nem hozhat az uralkodót érintő törvényeket, kivéve, ha az uralkodó úgy dönt, hogy ezt engedélyezi. Néha az uralkodó az államvallás feje is, és vallási törvényeket is hoz. Az országban lévő összes földet és tulajdont az uralkodó bármikor, bármilyen okból elveheti vagy odaadhatja. A hadsereg és a haditengerészet az uralkodó személyes ellenőrzése alatt áll, és bármikor bármilyen célra felhasználható. Az uralkodó azt is megválaszthatja, hogy ki legyen a következő uralkodó, és bármikor megváltoztathatja a szabályokat. Általában nincs választott kormány vagy parlament, és ha van is, annak nincs valódi hatalma. Ez a fajta kormányzás ma már nagyon ritka. A népnek nincs sok hatalma benne.

Az abszolút monarchiára példa a Vatikán, Brunei, Katar, Szaúd-Arábia, Omán és Szváziföld.

Alkotmányos monarchia

Az alkotmányos monarchia olyan államforma, amely általában demokrácia, alkotmánnyal rendelkezik, és az uralkodó az államfő. Az uralkodónak vagy ugyanúgy be kell tartania a törvényeket, mint bárki másnak, vagy vannak külön törvények, amelyek kimondják, hogy az uralkodó mit tehet és mit nem. Az uralkodó általában nem dönthet egyedül a különleges törvényekről. Lehetnek például olyan törvények, hogy az uralkodó gyermekei kit vehetnek feleségül, amelyeket a parlament fogad el. Hollandiában például, ha a királyi család egy tagja a parlament engedélye nélkül házasodik, akkor ő maga nem lehet király vagy királynő. A hadsereg és a haditengerészet esküt tehet az uralkodónak, de a tényleges irányítást a választott kormány kapja. A vagyonról és az öröklési rendről (ki lesz a következő uralkodó) olyan törvények vannak, amelyeket csak a választott kormány változtathat meg. Általában az uralkodónak kell aláírnia a törvényeket, de köteles követni a választott kormány akaratát.

Az alkotmányos monarchiában rendszerint elkülönülnek a hatalmak, és az uralkodónak gyakran csak ünnepi funkciói vannak, például utazásai során képviseli az országot, vagy az egész ország (és nem egy adott politikai párt) szimbólumaként működik. Az alkotmányos monarchák általában nem szavaznak, még akkor sem, ha ez törvényes. A szavazás azt jelentené, hogy politikai vitákban pártot választanának, és így nem állíthatnák, hogy az ország minden tagját képviselik. Egyes alkotmányos monarchiákban az uralkodónak joga van megvétózni a törvényeket, de a legtöbb országban, ahol ez a helyzet, nagyon ritkán élnek ezzel a joggal. Azokban az országokban, ahol az uralkodó elbocsáthat vagy kinevezhet kormányokat, ezt általában csak azért teszik, hogy biztosítsák a demokratikus folyamat tiszteletben tartását, anélkül, hogy a politikában pártot vállalnának. Az alkotmányos uralkodók által közhivatalokba történő kinevezéseket általában előzetesen jóváhagyja a demokratikusan megválasztott kormány.

Alkotmányos monarchiára példa az Egyesült Királyság, a Nemzetközösség legtöbb tagja, Ausztrália, Hollandia, Norvégia, Dánia, Svédország, Belgium, Japán és Spanyolország. Thaiföldön az uralkodó néha részt vesz a politikában, hogy befolyásolja a kormányt, ellentétben más alkotmányos monarchiákkal, de továbbra is a törvényeknek van alárendelve.

Fahd szaúd-arábiai király, abszolút uralkodó.


II. Erzsébet, a Nemzetközösség királynője, alkotmányos uralkodó.


II. Abdullah jordániai király, aki 1999 óta államfő.

Utódlás

Ma három alapvető formája van annak, hogy hogyan választanak új uralkodót, a régi uralkodó halála után; vagy azért, mert a régi uralkodó elhagyta a hatalmat:

• Van egy öröklési sorrend. Általában valaki ugyanabból a családból lesz az új uralkodó.
• A nép egy része megválasztja az új uralkodót
• Az öreg uralkodó kinevez valakit, aki a következő uralkodó lesz.

E három közül az öröklési sorrend a leggyakoribb eset. Az olyan országok, ahol az uralkodókat választják, Malajzia, Szamoa, Kambodzsa, az Egyesült Arab Emírségek, Andorra és a Vatikánváros.

Kapcsolódó oldalak

• Örökletes monarchia