Szalamiszi csata (Kr. e. 480) — döntő görög–perzsa tengeri ütközet
Szalamiszi csata (Kr. e. 480): Themisztoklész vezette görög flotta döntő tengeri győzelme Xerxész ellen — fordulópont a görög–perzsa háborúkban.
A szalamiszi csata egy tengeri csata volt a görög városállamok szövetsége és a perzsa Akhaimenida Birodalom között. Kr. e. 480 szeptemberében történt a szárazföld és a Szalamisz-sziget közötti szorosban. A görög-perzsa háborúk része volt.
Előzmények
A csata közvetlen előzményeihez tartozott a perzsa invázió sikereinek korai szakasza: a perzsa hadsereg előrenyomult, Athént és más görög városokat visszafoglalta, és a görög szárazföldre törve a Thermopülai melletti vereség után nagy részben ellenőrzése alá vonta az attikai területeket. A görögök tengeri célú ellenállását megerősítette a Perzsa flotta korábbi összecsapása az Artemiszionnál, és a görög városok közötti döntés, hogy a végső összecsapást a Szalamisz-szorosban vívják meg.
A hadviselő felek és vezetők
A görög flotta vezető alakja Themisztoklész athéni hadvezér volt, aki taktikai ravaszsággal és a helyi viszonyokra alapozott stratégiával tudta mozgósítani a görög hajókat. A perzsa oldalon maga a perzsa király, Xerxész, felügyelte a hadműveleteket, és döntő ütközetre törekedett. A szárazföldi folytatásért Mardonius felelt, akit később Görögország meghódításának befejezésével bíztak meg.
A flotta nagysága és fegyverzet
A pontos hajószámok vitatottak. Herodotosz nagy perzsa fölényt ír le, de a modern történészek szerint a perzsa flotta létszáma a források eltérő értelmezése miatt nagy bizonytalansággal becsülhető; mindenesetre a perzsák jelentős túlerőre támaszkodhattak. A görög flotta triermékből (három sor evezővel rendelkező hajók) állt, amelyek elsősorban rammolásra (vállalati orrvas) és közelharcra alkalmasak voltak; a perzsa hajók is hasonló harcmodorral működtek, de a sokféle hajótípus és a változó képzettség befolyásolta harcértéküket.
A csata menete
A perzsa haditengerészet behajózott a Szalamiszi-szorosba, és megpróbálta elzárni mindkét bejáratot. A szoros szűknek bizonyult: a korlátozott manőverezési tér miatt a nagy perzsa tömeg nehézkessé és rendezetlenné vált. Themisztoklész taktikai érzékkel várt erre az alkalomra: a görögök sorakoztak, kihasználva a szoros helyi adottságait és a hajóik jobb manőverezőképességét. Emellett Themisztoklész megtévesztő stratégiát alkalmazott, amely rávette a perzsákat a szorosba való behúzódásra, így érvényesítve a görög előnyt.
A küzdelem során a görög hajók sorra használták a rammolást és a fedélzéses összecsapásokat; a perzsa hajók közelsége és összezavarodása miatt sokan összeütköztek egymással és könnyen célponttá váltak. A görögök megragadták az alkalmat, sorakoztak, és döntő győzelmet arattak: a források szerint legalább 200 perzsa hajót elsüllyesztettek vagy elfoglaltak, míg a görög veszteségek viszonylag alacsonyak voltak (a pontos számok bizonytalanok).
Következmények
A csata közvetlen következménye az volt, hogy Xerxész visszavonult nagy részével Ázsiába, és a hadjárat folytatására Mardonius maradt hátra. A következő évben a perzsa szárazföldi erők döntő vereséget szenvedtek a plataiai csatában, a perzsa haditengerészet pedig a mykáléi csatában. Ezt követően a perzsák nem tettek több kísérletet a görög szárazföld meghódítására. A szalamiszi és plataiai ütközetek együttesen fordulópontot jelentenek a görög–perzsa háborúkban: innentől kezdve a kezdeményezés a görög városok kezébe került.
Jelentőség és történeti értékelés
A szalamiszi csata történeti jelentősége több szinten mérhető: katonai szempontból megmutatta, hogy a tengeri fölény és a helyes taktika képes felülírni a számok fölényét; politikailag és kulturálisan pedig megakadályozta a perzsa birodalom terjeszkedését a görög városállamok irányába, így hozzájárult a klasszikus görög civilizáció további fejlődéséhez.
Források és bizonytalanságok
A csatáról szóló legfontosabb ókori forrás Herodotosz, aki részletes beszámolót ad, de néhány részletben ellentmondás és túlzó elemzés is előfordul. A modern kutatók arányokat, hajószámokat és konkrét eseményeket tekintve eltérő következtetésekre jutnak, ezért sok adatnál érdemes óvatosan bánni a pontos számokkal. Mindazonáltal a csata stratégiai következményei — a perzsa visszavonulás és a görög ellenállás megerősödése — jól dokumentáltak és széles körben elfogadottak.
- Időpont: Kr. e. 480 szeptember
- Helyszín: Szalamisz-sziget és a szárazföld közötti szoros
- Fő vezérek: Themisztoklész (görögök), Xerxész (perzsák)
- Kimenetel: görög győzelem; jelentős perzsa hajóveszteségek; Xerxész visszavonulása
Kérdések és válaszok
K: Kik harcoltak a szalamiszi csatában?
V: A szalamiszi csatát egy görög városállamokból álló szövetség és a perzsa Akhaimenida Birodalom között vívták.
K: Mikor történt a szalamiszi csata?
V: A szalamiszi csata i. e. 480 szeptemberében történt.
K: Hol zajlott a szalamiszi csata?
V: A szalamiszi csata a szárazföld és a Szalamisz-sziget közötti szorosban zajlott.
K: Miért voltak a görög szövetségesek nagy túlerőben a szalamiszi csatában?
V: A görög szövetségesek azért voltak túlerőben a szalamiszi csatában, mert a perzsa haditengerészetnek több hajója volt.
K: Ki vette rá a görög szövetségeseket, hogy a szalamiszi csatában ismét csatába állítsák a perzsa flottát?
V: Themisztoklész athéni hadvezér győzte meg a görög szövetségeseket, hogy a szalamiszi csatában ismét csatába állítsák a perzsa flottát.
K: Mi volt a szalamiszi csata eredménye?
V: A szalamiszi csata eredménye a görög flotta döntő győzelme volt, legalább 200 perzsa hajó elsüllyesztésével vagy elfogásával. Xerxész serege nagy részével együtt visszavonult Ázsiába, és Mardoniusra hagyta Görögország meghódításának befejezését.
K: Mi volt a szalamiszi és a plataiai csaták jelentősége a görög-perzsa háborúkban?
V: A szalamiszi és a plataiai csata fordulópontot jelentett a görög-perzsa háborúkban, mert ettől kezdve a görög városok támadásba lendültek. A görög szárazföld meghódítására tett perzsa kísérletek meghiúsultak.
Keres