Klasszikus Athén: az ókori demokrácia és kultúra bölcsője (Kr. e. 508–322)
Fedezze fel Klasszikus Athént (Kr. e. 508–322): az ókori demokrácia, filozófia és művészetek bölcsőjét — Periklész, Szókratész és a Deliai Liga hatása.
A klasszikus Athén a Kr. e. 508 és 322 közötti Athén városára utal. Az athéni demokrácia Kr. e. 508-ban, a Peistratidák zsarnoksága és Iszagorasz uralma után Kleiszthenész alatt jött létre. Ez a rendszer figyelemre méltóan stabil maradt, és néhány rövid megszakítással 180 éven át, egészen i. e. 322-ig fennmaradt. Athén az ókor egyik legerősebb városa volt. Azért volt fontos, mert ott fejlődött ki a demokrácia.
Kr. e. 477-ben Athén megalapította a Deliai Ligát, hogy a városállamok védelmére összefogjon. Riválisuk a Spárta által vezetett Peloponnészoszi Liga volt. A Deliai Liga pénzét Apollón templomában őrizték.
A klasszikus korban Athén a művészetek, a tanulás és a filozófia központja volt, Platón Akadémiájának és Arisztotelész Líceumának otthona. Athén volt Szókratész, Periklész, Szophoklész és az ókori világ más filozófusainak, íróinak és politikusainak szülőhelye is. Széles körben a nyugati civilizáció bölcsőjeként és a demokrácia szülőhelyeként emlegetik. A Kr. e. 5. és 4. században elért kulturális és politikai eredményei széles körű hatást gyakoroltak.
A klasszikus korszakot általában a legfontosabb politikai eseményei alapján szokták tárgyalni, a következők szerint:
Főbb politikai események és fordulópontok
- Kleiszténésszel kezdődő demokratikus reformok (Kr. e. 508–507): a politikai jogok kiterjesztése a polgárok szélesebb körére, az új törzsi rendszer és a bulé (tanács) megszervezése.
- Perzsa háborúk (Kr. e. 5. század eleje): a görög városállamok — köztük Athén — megvédték függetlenségüket a Perzsa Birodalommal szemben; emblematikus csaták: Marathon, Thermopülai és Szalamisz. Ezek a győzelmek megerősítették Athén pozícióját a görög világban.
- A Deliai Liga megalakulása (Kr. e. 477): kezdetben védelmi szövetségként indult, de Athén vezető szerepet vállalt, és a Liga javait, illetve hajóhadát a város irányította — ez tette lehetővé a politikai és pénzügyi befolyás növekedését.
- Periklész aranykora (Kr. e. 461–429 körül): politikai stabilitás, nagyszabású építkezések (pl. Parthenon), kulturális fellendülés és a tengerhatalmi politika kiterjesztése.
- Peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404): Athén és a Spárta vezette koalíciók hosszú háborúja, mely végül Athén vereségével zárult és átmeneti politikai válságot hozott.
- A harminc türannisz és a demokrácia helyreállítása (Kr. e. 404–403): a spártai támogatással hatalomra jutott oligarchikus rezsim bukása után visszatért a demokrácia.
- Róthódás és belső küzdelmek a 4. században: belpolitikai viták, alkalmankénti gazdasági nehézségek, valamint a feltörekvő makedón hatalom befolyásának növekedése.
- Makedón térnyerés és a klasszikus korszak vége (Kr. e. 338–322): a makedónok döntő győzelme Chaeroneánál (Kr. e. 338) jelentősen korlátozta a görög városállamok függetlenségét; a tényleges, belső politikai autonómia végét azonban Kr. e. 322-ben szokták megjelölni, amikor a makedónok leverték a Lamiai háborút és elnyomták Athén demokratikus önrendelkezését.
Az athéni demokrácia intézményei
- Ekkklészia (népgyűlés): a teljes polgárság intézménye, ahol a szabad athéni férfi polgárok döntöttek háborúról, békéről, törvényekről és tisztségviselőkről.
- Bulé (500-ak tanácsa): a mindennapi ügyek intézésére választott testület, amely előkészítette az ekklezia napirendjét és ellenőrizte a közigazgatást.
- Igazságszolgáltatás (dikasteria): nagy népbíróságok, ahol polgárokból álló esküdtek hoztak ítéletet; a választott jurysorsors—sorsolásos kinevezés fontos demokratikus eleme volt.
- Tisztviselők és liturgiák: sok állami feladat sorsolással vagy rövid időre választással bíztak a polgárokra; a gazdagoknak kötelezettségük volt egyes állami kiadások (liturgiák) vállalására.
- Korlátozások: a politikai jogok csak a férfi, athéni polgárokra vonatkoztak; a nők, a metoikoszok (külföldi letelepedettek) és a rabszolgák ki voltak zárva a politikai döntéshozatalból.
Társadalom és gazdaság
- Gazdasági alapok: kereskedelem, kézműipar, hajózás és a Laurion ezüstbányák jelentették a fő bevételi forrást; Athén erős flottája támogatta a kereskedelmet és a katonai befolyást.
- Szociális rétegződés: polgárok, metoikoszok (állandó külföldi lakosok), rabszolgák — a rabszolgamunka számos gazdasági ágazat alapja volt.
- Városi élet: piacok (agóra), közösségi vallási és politikai események, színházi ünnepek és sportrendezvények (pl. Panathenaia) formálták a mindennapokat.
Kultúra, művészet és tudomány
- Dráma és irodalom: Théiatrikus hagyomány — tragédiák és komédiák virágzása. Színházak, fesztiválok és nagy költők, drámaírók (pl. Szophoklész) alakították a közéleti diskurzust.
- Építészet és szobrászat: az Akropolisz épületei (különösen a Parthenon) és a klasszikus arányok, idealizált emberábrázolás új mércét állítottak az európai művészetben. Az építészeti programokat gyakran állami pénzből (illetve a Deliai Liga hozzájárulásaiból) finanszírozták.
- Filozófia és tudomány: Athénban működtek olyan gondolkodók, akik a nyugati filozófiai hagyomány alapjait tették le: Szókratész, Platón (és az ő Akadémiája), valamint Arisztotelész a Líceumban. Emellett történetírás (Herodotosz, Thuküdidész), orvostudomány és matematika is fejlődött.
Haditengerészet és hadsereg
- Tengeri hatalom: Athén flottája, különösen a triremék, alapvető szerepet játszott a város biztonságában és a politikai befolyás kiterjesztésében.
- Hadsereg: a nehézpáncélos hopliták hadviselése és a polgárhadsereg volt tipikus; a hadműveletek gyakran ötvözték a szárazföldi és tengeri akciókat.
A klasszikus Athén öröksége
A klasszikus Athén kulturális, politikai és intellektuális termékenysége miatt vált a későbbi korok számára kiindulóponttá. Az athéni gondolkodásmód, a demokratikus intézmények eszméi, az irodalmi és művészeti alkotások, valamint a tudományos megközelítések hosszú távú hatást gyakoroltak a nyugati civilizáció fejlődésére. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni a korlátozásokat is: a politikai részvétel nem volt univerzális (különösen a nők, metoikoszok és rabszolgák nagy száma miatt), és Athén hatalma gyakran összefonódott birodalmi törekvésekkel.
A korszak vége
Bár Athén kulturális ereje és intellektuális központi szerepe a 4. században is folytatódott, a politikai függetlenség fokozatosan erodálódott a makedón uralom térnyerésével. A Kr. e. 338-as chaeroneai vereség után Athén elvesztette vezető politikai szerepét, és a Kr. e. 322-ben bekövetkezett események (a makedónok által támogatott belpolitikai elnyomás) jelölik a klasszikus athéni demokrácia tényleges végét.
A klasszikus Athén története gazdag és sokrétű: egyszerre példázza a politikai innovációkat, a kulturális virágzást és azokat a társadalmi korlátokat, amelyekre a modern vizsgálódás rámutat.
Wars
Perzsa háború
Amikor Xerxész perzsa király harcolt a kis-ázsiai görögök ellen, Athén segített a kis-ázsiai görögöknek. Idővel a perzsák megtámadták Görögországot, és megkezdődtek a görög-perzsa háborúk.
A maratoni síkságon sok perzsa íjjal és nyíllal harcolt a görögök ellen. Bár sokkal több perzsa volt, mint görög, a görögök győztek, mert lándzsáik és fémkardjaik voltak.
Themisztoklész, Athén hadvezére figyelmeztette az athéniakat, hogy a perzsák visszatérnek, ezért meg kell növelniük a haditengerészetüket. A nép így is tett, és Spárta felajánlotta segítségét. Kr. e. 480-ban megérkeztek a perzsák, és megtámadták a görögöket, mind a szárazföldön, mind a tengeren. A perzsák megnyerték a thermopülai csatát, de a csata időt adott a görögöknek, hogy felkészüljenek.
Bár Athén városa leégett, az emberek többsége a közeli szigetekre menekült biztonságba. Themisztoklész megparancsolta a görögöknek, hogy készüljenek fel egy újabb támadásra. Ezúttal azt mondta nekik, hogy hagyják hajóikat a szalamiszi öbölben. Amikor a perzsák megérkeztek, meglepődtek és megzavarodtak a kikötő láttán, amely annyira tele volt hajókkal, hogy nem tudtak közlekedni benne. Ebben a szalamiszi csatában néhány száz görög hajó sok-sok perzsa hajót pusztított el. Xerxész elment.
A következő évben 32 000 görög hoplitával és 50 000 más katonával megnyerték a plataiai csatát. A perzsák többé nem támadták meg Görögországot.
Peloponnészoszi háború
Bár Spárta és Athén segítették egymást a csatában, kulturálisan nagyon különbözőek voltak. Kr. e. 431 és 404 között ez a két városállam harcolt a félsziget alsó részének neve után peloponnészosziháborúnak nevezett konfliktusban. Spárta más államok segítségét is igénybe vette. Athén ostromában sokan meghaltak egy szörnyű betegség miatt, köztük Periklész is.
405-ben a spártaiak csatában megsemmisítették Athén haditengerészetét. Athén a következő évben megadta magát Spártának.
Spárta 30 évig uralkodott, de sokaknak nem tetszett a spártai kormányzás, és Théba, egy másik városállam, segített Athénnak legyőzni Spártát. Kilenc évig Théba volt a legerősebb állam.
Görögország azonban sokkal gyengébb volt az országon belüli háborúk miatt. Makedóniai Fülöp elkezdett görög területre behatolni. Bár Démoszthenész figyelmeztette Athént a veszélyre, az athéniak nem törődtek vele. Kairóneában Makedóniai Fülöp ellenőrizte Görögországot.
Amikor Fülöp meghalt, fia, Nagy Sándor, bár csak 20 éves volt, elindult, hogy meghódítsa a világot. Megnyerte Kis-Ázsiát, Perzsiát, Egpyt és India egy kis részét, de 32 éves korában betegségben meghalt.
Életmód
Az athéni emberek egyszerűen étkeztek, általában árpafőzeléket, hagymát, halat és gyümölcsöt ettek. A férfiak ruházatul rövid ruhadarabokat (tunikát), kötényt és szandált viseltek a munkához. A nők chitont viseltek, ami egy hosszú, bő ruhadarab volt, amelyet a vállukra erősítettek. A laza ruhadarab olyan volt, mint egy blúz, mivel a derékon egy kötelet viseltek. A szandált úgy készítették, hogy a lábfejet egy bőrdarabra helyezték, miközben a cipész a lábfejre egy borítást készített.
A gyerekek szerettek nyulakat tartani és labdajátékokat játszani. Szórakozásképpen kutyák által húzott kis szekerekkel is versenyeztek. A rabszolgák tanították őket, és verseket, zenét és táncot tanultak. A testmozgás is fontos volt.
Amikor a fiatalember 18 éves lett, kétéves kiképzést kezdett a hadsereg számára. Ezután csatlakozhatott a férfi osztályokhoz, ahol gerelyhajítást végeztek. A birkózásnál a csuklójára bőrcsíkokat kötött a védelem érdekében. A haját is levágatta. Sok országból érkező tanárok tanították a fiatalembereket.
A görög hopliták szorosan egymás mellett, falanx alakzatban harcoltak. A lándzsáik nagyon hosszúak voltak.
Nők a klasszikus Athénban
Az ókori és klasszikus Athénban a nőket kevés tisztelettel kezelték. Nem válhattak athéni polgárrá. Ez azt jelenti, hogy nem szavazhattak, és nem volt közvetlen beleszólásuk abba, hogy mi történt Athénban. Nem indulhattak a választásokon.
A lányok nem lehettek állampolgárok. A lányok 14 éves korukban elhagyták otthonukat, hogy férjhez menjenek, néha olyan férfihoz, aki sokkal idősebb volt náluk (kb. 30 éves). A házasságot az apja intézte el. A legtöbb esetben az apa gazdag férjet választott a lányának. A lánynak és az anyjának nem volt beleszólása abba, hogy kihez menjen férjhez, ez kizárólag az apa döntése volt.
Ezzel szemben Spárta. A spártai nők olyan státuszt, hatalmat és tiszteletet élveztek, amely a klasszikus világ többi részén ismeretlen volt. Bár a spártai nőket kizárták a katonai és politikai életből, a spártai harcosok anyjaként jelentős státuszt élveztek. Miközben a férfiak katonai tevékenységet folytattak, a nők vállalták a birtokok vezetését.
a Kr. e. 4. században a spártai nők a spártai föld és vagyon mintegy 35-40%-át birtokolták. A hellenisztikus korszakra a leggazdagabb spártaiak közül néhányan nők voltak. Ők irányították saját birtokaikat, valamint a hadsereggel távol lévő férfi rokonok birtokait. A spártai nők 20 éves koruk előtt ritkán házasodtak meg, és az athéni nőkkel ellentétben, akik nehéz, rejtőzködő ruhákat viseltek, és ritkán látták őket a házon kívül, a spártai nők rövid ruhákat viseltek, és oda mentek, ahová akartak. A lányok és a fiúk is részesültek oktatásban. A fiatal nők és a fiatal férfiak is részt vehettek a Gymnopaedia ("meztelen ifjak fesztiválja") rendezvényein.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a klasszikus Athén, és milyen időszakra vonatkozott?
V: A klasszikus Athén Athén városára vonatkozott az i. e. 508 és 322 közötti időszakra.
K: Mikor alakult ki az athéni demokrácia, és kinek az uralma alatt?
V: Az athéni demokrácia Kr. e. 508-ban, Kleiszthenész alatt jött létre, a Peistratidák zsarnoksága és Iszagorasz uralma után.
K: Meddig maradt stabil az athéni demokrácia?
V: Az athéni demokrácia - néhány rövid megszakítással - i. e. 322-ig, 180 éven át figyelemre méltóan stabil maradt.
K: Milyen jelentőséggel bírt Athén az ókorban?
V: Athén az egyik legerősebb város volt, és azért volt fontos, mert ott fejlődött ki a demokrácia. Emellett a művészetek, a tanulás és a filozófia központja volt, és számos híres filozófus, író és politikus szülőhelye.
K: Mi volt a Deliai Liga, és mikor jött létre?
V: A Deliai Ligát Athén alapította i. e. 477-ben, hogy a városállamok összefogásával védekezzenek a Spárta vezette Peloponnészoszi Ligával szemben.
K: Hol tartották a Deliai Liga pénzét?
V: A Deliai Liga pénzét Apollón templomában őrizték.
K: Milyen kulturális és politikai eredményeket ért el Athén a Kr. e. 5. és 4. században?
V: Athént széles körben a nyugati civilizáció bölcsőjeként és a demokrácia szülőhelyeként emlegetik. Kultúrája és politikai vívmányai széles körű hatást gyakoroltak az i. e. 5. és 4. században.
Keres