Klasszikus Athén

Wars

Perzsa háború

Amikor Xerxész perzsa király harcolt a kis-ázsiai görögök ellen, Athén segített a kis-ázsiai görögöknek. Idővel a perzsák megtámadták Görögországot, és megkezdődtek a görög-perzsa háborúk.

A maratoni síkságon sok perzsa íjjal és nyíllal harcolt a görögök ellen. Bár sokkal több perzsa volt, mint görög, a görögök győztek, mert lándzsáik és fémkardjaik voltak.

Themisztoklész, Athén hadvezére figyelmeztette az athéniakat, hogy a perzsák visszatérnek, ezért meg kell növelniük a haditengerészetüket. A nép így is tett, és Spárta felajánlotta segítségét. Kr. e. 480-ban megérkeztek a perzsák, és megtámadták a görögöket, mind a szárazföldön, mind a tengeren. A perzsák megnyerték a thermopülai csatát, de a csata időt adott a görögöknek, hogy felkészüljenek.

Bár Athén városa leégett, az emberek többsége a közeli szigetekre menekült biztonságba. Themisztoklész megparancsolta a görögöknek, hogy készüljenek fel egy újabb támadásra. Ezúttal azt mondta nekik, hogy hagyják hajóikat a szalamiszi öbölben. Amikor a perzsák megérkeztek, meglepődtek és megzavarodtak a kikötő láttán, amely annyira tele volt hajókkal, hogy nem tudtak közlekedni benne. Ebben a szalamiszi csatában néhány száz görög hajó sok-sok perzsa hajót pusztított el. Xerxész elment.

A következő évben 32 000 görög hoplitával és 50 000 más katonával megnyerték a plataiai csatát. A perzsák többé nem támadták meg Görögországot.

Peloponnészoszi háború

Bár Spárta és Athén segítették egymást a csatában, kulturálisan nagyon különbözőek voltak. Kr. e. 431 és 404 között ez a két városállam harcolt a félsziget alsó részének neve után peloponnészosziháborúnak nevezett konfliktusban. Spárta más államok segítségét is igénybe vette. Athén ostromában sokan meghaltak egy szörnyű betegség miatt, köztük Periklész is.

405-ben a spártaiak csatában megsemmisítették Athén haditengerészetét. Athén a következő évben megadta magát Spártának.

Spárta 30 évig uralkodott, de sokaknak nem tetszett a spártai kormányzás, és Théba, egy másik városállam, segített Athénnak legyőzni Spártát. Kilenc évig Théba volt a legerősebb állam.

Görögország azonban sokkal gyengébb volt az országon belüli háborúk miatt. Makedóniai Fülöp elkezdett görög területre behatolni. Bár Démoszthenész figyelmeztette Athént a veszélyre, az athéniak nem törődtek vele. Kairóneában Makedóniai Fülöp ellenőrizte Görögországot.

Amikor Fülöp meghalt, fia, Nagy Sándor, bár csak 20 éves volt, elindult, hogy meghódítsa a világot. Megnyerte Kis-Ázsiát, Perzsiát, Egpyt és India egy kis részét, de 32 éves korában betegségben meghalt.

Életmód

Az athéni emberek egyszerűen étkeztek, általában árpafőzeléket, hagymát, halat és gyümölcsöt ettek. A férfiak ruházatul rövid ruhadarabokat (tunikát), kötényt és szandált viseltek a munkához. A nők chitont viseltek, ami egy hosszú, bő ruhadarab volt, amelyet a vállukra erősítettek. A laza ruhadarab olyan volt, mint egy blúz, mivel a derékon egy kötelet viseltek. A szandált úgy készítették, hogy a lábfejet egy bőrdarabra helyezték, miközben a cipész a lábfejre egy borítást készített.

A gyerekek szerettek nyulakat tartani és labdajátékokat játszani. Szórakozásképpen kutyák által húzott kis szekerekkel is versenyeztek. A rabszolgák tanították őket, és verseket, zenét és táncot tanultak. A testmozgás is fontos volt.

Amikor a fiatalember 18 éves lett, kétéves kiképzést kezdett a hadsereg számára. Ezután csatlakozhatott a férfi osztályokhoz, ahol gerelyhajítást végeztek. A birkózásnál a csuklójára bőrcsíkokat kötött a védelem érdekében. A haját is levágatta. Sok országból érkező tanárok tanították a fiatalembereket.

A görög hopliták szorosan egymás mellett, falanx alakzatban harcoltak. A lándzsáik nagyon hosszúak voltak.

Nők a klasszikus Athénban

Az ókori és klasszikus Athénban a nőket kevés tisztelettel kezelték. Nem válhattak athéni polgárrá. Ez azt jelenti, hogy nem szavazhattak, és nem volt közvetlen beleszólásuk abba, hogy mi történt Athénban. Nem indulhattak a választásokon.

A lányok nem lehettek állampolgárok. A lányok 14 éves korukban elhagyták otthonukat, hogy férjhez menjenek, néha olyan férfihoz, aki sokkal idősebb volt náluk (kb. 30 éves). A házasságot az apja intézte el. A legtöbb esetben az apa gazdag férjet választott a lányának. A lánynak és az anyjának nem volt beleszólása abba, hogy kihez menjen férjhez, ez kizárólag az apa döntése volt.

Ezzel szemben Spárta. A spártai nők olyan státuszt, hatalmat és tiszteletet élveztek, amely a klasszikus világ többi részén ismeretlen volt. Bár a spártai nőket kizárták a katonai és politikai életből, a spártai harcosok anyjaként jelentős státuszt élveztek. Miközben a férfiak katonai tevékenységet folytattak, a nők vállalták a birtokok vezetését.

a Kr. e. 4. században a spártai nők a spártai föld és vagyon mintegy 35-40%-át birtokolták. A hellenisztikus korszakra a leggazdagabb spártaiak közül néhányan nők voltak. Ők irányították saját birtokaikat, valamint a hadsereggel távol lévő férfi rokonok birtokait. A spártai nők 20 éves koruk előtt ritkán házasodtak meg, és az athéni nőkkel ellentétben, akik nehéz, rejtőzködő ruhákat viseltek, és ritkán látták őket a házon kívül, a spártai nők rövid ruhákat viseltek, és oda mentek, ahová akartak. A lányok és a fiúk is részesültek oktatásban. A fiatal nők és a fiatal férfiak is részt vehettek a Gymnopaedia ("meztelen ifjak fesztiválja") rendezvényein.