Bronzkori összeomlás

Regionális bizonyítékok

Anatólia

A megelőző késő bronzkor minden fontos anatóliai lelőhelyén látható egy pusztulási réteg. Úgy tűnik, hogy a civilizáció még ezer évig nem állt vissza a hettitákéval azonos szintre. Hattusát, a hettita fővárost felégették és elhagyták, és soha többé nem foglalták el újra. Trója legalább kétszer elpusztult, mielőtt egészen a római időkig elhagyatottá vált volna.

Ciprus

Enkomi, Kition és Sinda helyszíneinek kifosztása és felgyújtása kétszer is megtörténhetett, mielőtt felhagytak volna velük. Eredetileg két pusztítási hullámot javasoltak, i. e. 1230 körül a tengeri népek és i. e. 1190 körül az égei menekültek által.

Szíria

A szíriai lelőhelyek korábban már bizonyították az Egyiptommal és az Égei-tengerrel való kereskedelmi kapcsolatokat a késő bronzkorban. Az Ugaritban talált bizonyítékok azt mutatják, hogy az ottani pusztítás Merenptah uralkodása után történt.

Ugarit utolsó bronzkori királya, Ammurapi, II. Suppiluliuma hettita király kortársa volt. Uralkodásának pontos dátuma ismeretlen. A király egyik levelét a város pusztulásának tűzvészében megsülve talált agyagtáblák egyike őrzi. Ammurapi az Alasiya (Ciprus) királyának segítségkérésére adott drámai válaszában hangsúlyozza annak a válságnak a súlyosságát, amellyel számos közel-keleti államnak a közeledő tengeri népek inváziója miatt kellett szembenéznie:

Atyám, íme, az ellenség hajói jöttek (ide); városaimat(?) felégették, és gonosz dolgokat tettek országomban. Nem tudja-e atyám, hogy minden csapatom és szekerem(?) Hatti földjén van, és minden hajóm Lukka földjén van... Így az ország magára maradt. Tudja meg apám: az ellenség hét hajója, amely idejött, sok kárt okozott nekünk.

Sajnos Ugarit számára nem érkezett segítség, és Ugarit a bronzkor végén porig égett. Egy 1986-ban talált ékírásos tábla szerint Ugaritot Merneptah halála után, i. e. 1178 körül pusztították el.

Levante

A Gázától északra húzódó tengerparti útvonal mentén fekvő összes központot elpusztították, és harminc évig nem foglalták el újra.

Görögország

A késő bronzkorból egyetlen mükénéi palota sem maradt fenn. A legnagyobb pusztítás a palotákat és az erődített helyeket érte. Théba volt ennek egyik legkorábbi példája. Palotáját Kr. e. 1300 és 1200 között többször kifosztották. Végül tűzvész pusztította el.

Sok más helyszínen teljesen tisztázatlan, hogy mi történt. Egyértelmű, hogy Athén jelentős hanyatláson ment keresztül a bronzkori összeomlás idején. Ezen a helyszínen nincs bizonyíték jelentős pusztulásra. Az ezen a helyszínen végzett erődítés arra utal, hogy Athén félt a hanyatlástól. Lehetséges, hogy Athén elhagyása nem erőszakos volt, és más okokat is feltételeztek.

Görögországban messze a Peloponnészosz volt a legsúlyosabban érintett. A régióban a kis lelőhelyek 90%-át elhagyták, ami a régió jelentős elnéptelenedésére utal. Mint a görögországi rombolóhelyek nagy részének esetében, itt is tisztázatlan, hogy ez a pusztulás hogyan következett be. Mükéné városa például eredetileg egy i. e. 1250-ben bekövetkezett földrengés során pusztult el, amit az összedőlt épületekbe temetett, összezúzott testek jelenléte bizonyít. A helyszínt azonban újjáépítették, hogy aztán i. e. 1190-ben egy sor nagy tűzvész következtében pusztulással szembesüljön. Robert Drews feltételezése szerint a tüzek a helyszín és a palota elleni támadás következményei lehettek. Ezt Eric Cline cáfolja, aki rámutat a támadásra utaló régészeti bizonyítékok hiányára.

Hasonló helyzetet látunk Tirynsben i. e. 1200-ban, amikor egy földrengés elpusztította a város nagy részét, beleértve a palotát is. Valószínű azonban, hogy a város a földrengés után még egy ideig lakott volt. Ennek eredményeképpen általános az egyetértés abban, hogy a földrengések nem pusztították el véglegesen Mükénét vagy Tirynset, mivel a fizikai pusztulás nem magyarázza meg teljesen az összeomlást. E helyszínek folyamatos hanyatlásának oka lehetett környezeti ok. Különösen a saját termesztésű élelmiszerek hiánya volt az oka. A paloták fontos szerepet játszottak az importált élelmiszerek kezelésében és tárolásában. Elpusztulásuk súlyosbította az élelmiszerhiány még fontosabb tényezőjét. A kereskedelem fontosságát az is alátámasztja, hogy Mükénében nincs bizonyíték erőszakos vagy hirtelen hanyatlásra.

A Pyloson 1180 körül bekövetkezett tűzvész pusztítása a város erőszakos pusztulására utal. Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy Pylos tengeri támadásra számított: a pyloszi táblák a "partot őrző őrökről" szólnak. A táblák nem adnak semmilyen összefüggést arra vonatkozóan, hogy mire és miért vigyáznak. Függetlenül attól, hogy mi volt a tenger felől érkező fenyegetés, valószínűleg szerepet játszott a hanyatlásban. Akadályozta a kereskedelmet és talán a létfontosságú élelmiszer-behozatalt.

A bronzkor végi összeomlással kezdetét vette a görög sötét középkornak nevezett időszak, amely több mint 400 évig tartott. Néhány város, például Athén, továbbra is lakott, azonban létezésük sokkal más jellegű volt. Inkább helyi befolyási körrel, korlátozott kereskedelemmel és elszegényedett kultúrával rendelkeztek. Évszázadokba telt, amíg Görögország talpra állt.

Mezopotámia

Több város elpusztult, Asszíria elvesztette északnyugati városait, amelyeket I. Tiglath-Pilészer királyi hatalomra jutása után visszahódított. A babiloni és asszír területek ellenőrzése alig terjedt túl a városhatárokon. Babilont az elámiak fosztották ki.

Egyiptom

Az Egyiptomi Birodalom, miután egy ideig látszólag fennmaradt, a Kr. e. 12. század közepén (VI. Ramszesz uralkodása idején) összeomlott. Ez vezetett a harmadik köztes időszakhoz, vagyis a nem-dinasztiához.

Következtetés

Robert Drews az összeomlást "az ókori történelem legsúlyosabb katasztrófájaként írja le, amely még a Nyugat-Római Birodalom összeomlásánál is katasztrofálisabb volt". Többen úgy beszéltek a katasztrófa kulturális emlékeiről, mint egy "elveszett aranykor" történeteiről. Hésziodosz például az Arany, az Ezüst és a Bronz korszakáról beszélt, amelyet a Hősök kora választott el a Vas korának modern, kemény és kegyetlen világától.

Az összeomlás lehetséges okai

Ez az időszak a központi hatalom összeomlásával, a népesség elnéptelenedésével, különösen a városi területek elnéptelenedésével, az írástudás elvesztésével Anatóliában és az Égei-tengeren, másutt pedig korlátozásával, a távolsági nemzetközi kereskedelem kialakult mintáinak eltűnésével és a hatalomért folytatott egyre elmérgesedő harcokkal járt együtt.

Az összeomlás helyzetének magyarázatára különböző elméleteket hoztak fel, amelyek közül sok egymással összeegyeztethető.

Vulkánok

A Hekla 3 kitörése körülbelül ekkor történt, és az egyiptológusok és brit régészek Kr. e. 1159-re datálják.

Földrengések

A földrengések általában egymás után vagy "viharokban" következnek be, ahol a Richter-skála szerinti 6,5-es erősséget meghaladó nagy földrengés későbbi földrengéseket indíthat el a meggyengült törésvonal mentén. Ha a földrengések előfordulásának térképét egymásra helyezzük a késő bronzkorban elpusztult lelőhelyek térképével, nagyon szoros egyezést találunk.

Vándorlások és razziák

A bizonyítékok közé tartoznak a Naue II. típusú (Délkelet-Európából származó) kardok széles körben elterjedt leletei a régióban, valamint az egyiptomi feljegyzések "minden földről érkező északiak" inváziójáról. Az Ugarit korabeli levelezés olyan törzsek invázióit említi, mint a titokzatos tengeri népek. Hasonlóképpen, az Égei-tengeren található utolsó Linear B dokumentumok (amelyek közvetlenül az összeomlás előttről származnak) a kalózkodás, a rabszolgafosztogatások és egyéb támadások nagymértékű növekedéséről számoltak be, különösen Anatólia környékén. Később a líbiai partok mentén az egyiptomiak által II. Ramesszész uralkodása után épített és fenntartott erődök a fosztogatások visszaszorítására épültek.

Ezt az elméletet erősíti az a tény, hogy az összeomlás egybeesik számos új etnikai csoport megjelenésével a régióban. Úgy tűnik, hogy ebben az időben érkeztek - valószínűleg északról - olyan indoeurópai törzsek, mint a frígiaiak, trákok, makedónok és dór görögök. Úgy tűnik, hogy az arámiak is széles körben vándoroltak - valószínűleg délkeletről.

E vándorlások végső okai lehetnek a szárazság, a hadviselés/fegyverkezés fejlődése, földrengések vagy más természeti katasztrófák. Ez azt jelenti, hogy a vándorlások elmélete nem összeegyeztethetetlen a többi itt említett elmélettel.

Vasmegmunkálás

A bronzkori összeomlást egy olyan technikatörténeti kontextusban lehet vizsgálni, amely a vasfeldolgozás technológiájának lassú, viszonylag folyamatos elterjedését látta a térségben, kezdve a mai Bulgária és Románia területén a Kr. e. 13-12. században a korai vasfeldolgozással. Leonard R. Palmer szerint a vas, bár gyengébb volt a bronzfegyvereknél, mégis bőségesebb volt a készlet, és így lehetővé tette, hogy a vasat használó nagyobb seregek legyőzzék a bronzot használó kisebb szekérhadseregeket.

Most úgy tűnik, hogy a távolsági kereskedelem megszakadása miatt az ónellátás könnyen megszűnt, így a bronzgyártás lehetetlenné vált. A régebbi eszközöket újrahasznosították, majd a vasat helyettesítő eszközöket használták.

Aszály

Az aszály könnyen előidézhette vagy felgyorsíthatta volna a társadalmi-gazdasági problémákat, és háborúkhoz vezethetett volna. A közelmúltban Brian Fagan kimutatta, hogy a késő bronzkori összeomlással összefüggésben állt a tél közepén az Atlanti-óceánról a Pireneusoktól és az Alpoktól északra tartó viharok elterelése, amely Közép-Európába csapadékosabb körülményeket, a Földközi-tenger keleti részére viszont szárazságot hozott.

Változások a hadviselésben

Robert Drews azt állítja, hogy a tömeges gyalogság újonnan kifejlesztett fegyvereket és páncélzatot használt.^192ff A kovácsolt helyett öntött lándzsahegyeket és hosszú kardokat, forradalmasító vágó- és szúrófegyvereket, valamint dárdákat használtak. A bronzöntödék megjelenése arra utal, hogy "a bronzból készült tárgyak tömeggyártása hirtelen fontos lett az Égei-tengeren". Homérosz például a "lándzsát" a "harcos" virtuális szinonimájaként használja, ami arra utal, hogy a lándzsa továbbra is fontos szerepet játszott a harcban.

Az ilyen új fegyverzet, amelyet a gyalogság proto-hoplita modellje használt, és amely képes volt ellenállni a tömeges szekérhadsereg támadásainak, destabilizálta volna azokat az államokat, amelyek az uralkodó osztály szekérhasználatán alapultak. Ez hirtelen társadalmi összeomlást idézett elő, mivel a fosztogatók és/vagy gyalogos zsoldosok hódítani, fosztogatni és felgyújtani kezdték a városokat.

Általános rendszerösszeomlás

A kultúra megfordulásának magyarázataként egy általános rendszerösszeomlást javasoltak. Ez az elmélet felveti a kérdést, hogy ez az összeomlás volt-e a tárgyalt bronzkori összeomlás oka vagy hatása.

A Közel-Keleten számos tényező - többek között a népességnövekedés, a talajromlás, a szárazság, a bronzból öntött fegyverek és a vasgyártási technológiák - együttesen olyan szintre emelhették a fegyverek relatív árát (a termőföldhöz képest), amely a hagyományos harcos arisztokráciák számára fenntarthatatlan volt. Az egyre törékenyebbé váló összetett társadalmakban a tényezőknek ez a kombinációja is hozzájárulhatott az összeomláshoz.

A késő bronzkor kritikus hibái a centralizáció, a specializáció, a bonyolultság és a felülről irányított politikai struktúra. Ezek a hibák aztán lázadásokban, disszidálásban, demográfiai válságokban (túlnépesedés) és az államok közötti háborúkban mutatkoztak meg. További tényezők, amelyek egyre nagyobb nyomást gyakorolhattak a törékeny királyságokra, a "tengeri népek" agressziója, a kalózok hatása a tengeri kereskedelemre, a szárazság, a terméskiesés és az éhínség.