Zsarnok: meghatározás, története és híres görög példák

Ismerd meg a zsarnok fogalmát, történetét és híres ókori görög példáit — Oidipusztól Periandroszig: eredet, hatalom és következmények.

A zsarnok (ejtsd: tie-rant, kb. "tajránt") olyan személy, aki abszolút hatalommal uralkodik. A szó eredete a görögöt jelöli: a görög τύραννος kifejezés eredetileg nem feltétlenül volt pejoratív – például Aiszkhülosz tragédiáját gyakran úgy fordítják, hogy "Oidipusz, a király" (Oedipus Tyrannus). A köznyelvi és történeti használat során azonban a "zsarnok" jelentése fokozatosan negatív irányt vett: ma sokszor olyan uralkodóra használjuk, aki kegyetlenül vagy igazságtalanul gyakorolja hatalmát. Az ilyen uralom neve a zsarnokság, a melléknév pedig zsarnoki.

Fogalmi különbségek: zsarnok, diktátor, despota

A modern nyelvekben a diktátor és a despota olyan kifejezések is az abszolút hatalommal bíró vezetőt jelölik, gyakran szintén negatív felhanggal. A különbségtétel történeti: az ókori görögöknél a tyrannos kezdetben egyszerűen erős, önálló uralkodót jelentett (nem feltétlenül bűnös vagy kegyetlen), míg a római és későbbi kori beszédben a "diktátor" vagy "despota" fogalmak máshonnan származó árnyalatokat kaptak. A mai köznyelvben ezek a kifejezések gyakran felcserélhetők, bár a "zsarnok" hangsúlyozza a zsarnoki, elnyomó jellegű uralmat.

Történeti háttér az ókori Görögországban

A korai archaikus korban – a Kr. e. 10.–9. század után – sok görög városállamot az ókori Görögországot általában arisztokratikus vagy királyi vezetés jellemezte; később, a Kr. e. 7. század körül, uralkodók helyett gyakran oligarchikus arisztokráciák kerültek hatalomra. Az arisztokraták népszerűtlenné válása elősegítette, hogy erős karizmájú vezetők – a zsarnokok – népszerűséget szerezzenek, ígéretekkel (pl. földreformok, adócsökkentés, a közrend helyreállítása), majd fegyveres támogatással vagy népszerű felhatalmazással ragadják meg a hatalmat. Sok esetben a zsarnokság kezdete a városi politikai feszültségek és gazdasági problémák eredménye volt.

Az ókori források, például Herodotosz és Arisztotelész, részletesen foglalkoznak a zsarnokokkal és a zsarnokság intézményével, és gyakran kritikusan értékelik az ilyen kormányzást. Arisztotelész például elemzi, hogy miként válhat egy kezdetben népszerű, "jó" vezető zsarnokká, ha intézményei nem korlátozzák a hatalmát.

Híres görög zsarnokok

• Küpszelosz (Kr. e. ~650) – a korinthoszi zsarnokok családjának megalapítója, aki megerősítette Korinthosz belső hatalmát és befolyását a régióban; utódai közül Periander (lásd lent) különösen ismert volt.
• Periander – Küpszelosz fia, aki több évtizeden át uralkodott Korinthoszban; források szerint hatalma erős gazdasági és politikai intézkedéseken alapult, de uralma gyakran kegyetlenséghez és erőszakhoz kapcsolódik.
• Peiszisztratosz (Peisistratos) – Athén (Kr. e. 6. század) – példaként említhető, mert bár zsarnok volt, támogatta a művészeteket, közmunkaprogramokat és a földreformokat, így népszerűvé vált a szegényebb rétegek körében. Utódai, különösen Hippias, később keményebb és elnyomóbb uralmat folytattak.
• Polykrátész (Polükraitosz) – Samos – tengerhatalmat épített ki, tengeri kalózkodás és kereskedelem révén megnövelte városa gazdagságát; uralma idején Samos jelentős befolyásra tett szert az Égei-tengeren.
• Pitakosz, Thrasybulos és más helyi zsarnokok – több kisebb görög városban időről időre felbukkantak hasonló személyiségek, akik átmeneti megerősödést vagy éppen bukást hoztak városaik számára.

A zsarnokságok vége és öröksége

Sok zsarnokság véget ért belső lázadással, oligarchikus visszaállással vagy a demokrácia kialakulásával (például Athénban a korai zsarnokságok után fokozatosan demokrata intézmények fejlődtek ki). A zsarnokok uralma sokszor hozott rövid távú stabilitást és intézkedéseket, de hosszabb távon a politikai intézmények aláásásához és visszaélésekhez vezetett.

Az ókori zsarnokok története ma is fontos forrás a politikafilozófiában és a történetírásban: rámutat arra, hogyan születnek meg és hogyan válnak veszélyessé az abszolút hatalmat birtokló vezetők. A "zsarnok" szó ezért a modern közbeszédben is erős erkölcsi ítéletet hordoz, és gyakran használják a demokrácia-ellenes vagy autoriter vezetők kritikus megnevezésére.

Összefoglalva: a zsarnok eredetileg egyszerűen hatalmat gyakorló vezetőt jelentett a görög világban, de a történeti tapasztalatok és az irodalmi források hatására a kifejezés a kegyetlenséget és az elnyomást hangsúlyozó értelemmel ruházódott fel. A Kr. e. 7–6. századi görög zsarnokok – köztük Korinthoszban meghatározó szereplők, illetve a ázsiai országokban uralkodó helyi zsarnokok – példái jól illusztrálják ezt a kettősséget: politikai hatalomépítést, gazdasági reformokat és gyakran erőszakot is egyszerre.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a zsarnok?

K: Mi volt a "zsarnok" szó eredeti, görög eredetű jelentése?

K: Mit jelent a "zsarnokság" szó?

K: Mi az a melléknév, amely a zsarnokot jellemzi?

K: Hogyan uralkodik egy diktátor vagy despota?

K: Hogyan vezetett az arisztokraták uralma az ókori Görögországban a zsarnokok felemelkedéséhez?

K: Ki volt az a zsarnok, aki hatalomra került Korinthoszban, és ki volt a fia?

Keresés betűvel