Kolumbiai csere
A kolumbiai csere, más néven a nagy csere az Európából, Afrikából és Ázsiából származó áruk és eszmék, valamint az amerikai kontinensről származó áruk és eszmék cseréje volt. Különböző betegségeket is terjesztett. 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf megérkezett Nyugat-Indiába (Észak-Amerikába).
A növények és állatok cseréje megváltoztatta az európai, amerikai, afrikai és ázsiai életmódot. Az emberek által korábban soha nem látott ételek váltak az étkezésük fontos részévé. Például 1492 előtt Dél-Amerikán kívül nem termesztettek burgonyát. Az 1840-es évekre Írország annyira függött a burgonyától, hogy egy megbetegedett termés a pusztító ír burgonyaéhínséghez vezetett. Az Amerikába érkező első európai import, a ló, megváltoztatta számos amerikai őslakos törzs életét a Nagy-síkságon, lehetővé téve számukra, hogy átálljanak a lovas bölényvadászaton alapuló nomád életmódra. Olaszország az újvilági paradicsomból készült paradicsomszószáról vált híressé, míg az Afrikából származó kávé és az Ázsiából származó cukornád az igen nagy latin-amerikai ültetvények fő terménye lett. A Dél-Amerikából származó chilit és paprikát is a portugálok hozták be Indiába, és ma az indiai konyha fontos részét képezi.
A kolumbiai csere előtt nem volt narancs Floridában, banán Ecuadorban, paprika Magyarországon, cukkini Olaszországban, ananász Hawaiin, gumifa Afrikában, szarvasmarha Texasban, chilipaprika Thaiföldön és Indiában, cigaretta Franciaországban és csokoládé Svájcban. Még a pitypangot is az európaiak hozták Amerikába, hogy gyógynövényként használják.
Mielőtt a két félteke között rendszeres volt a kommunikáció, a különböző háziasított állatfajták és betegségek nagyobb számban fordultak elő az Óvilágban, mint az Újvilágban. Részben ez vezetett ahhoz, hogy az óvilági betegségek szörnyű hatással voltak az amerikai őslakos törzsekre. Valószínűleg a himlő okozta a legtöbb halálos áldozatot az amerikai őslakosok körében.
A globális ökológiai csere során alig maradt meg a Földön bármely civilizáció.
A Taquile inka-kori teraszain hagyományos andoki élelmiszereket, például burgonyát termesztenek, az Európából származó búzával.
Összehasonlító táblázat
| Az emberhez szorosan kötődő szervezetek Kolumbusz előtti elterjedése | ||
| A szervezet típusa | Régi világ lista (ami volt) | Új világlista (ami volt) |
| Háziasított állatok |
| |
| Háziasított növények |
| |
| Fertőző betegségek |
|
|
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kolumbiai tőzsde?
V: A kolumbiai csere, amelyet néha nagy cserének is neveznek, az áruk és eszmék cseréje volt Európából, Afrikából és Ázsiából Amerikába és fordítva. Emellett különböző betegségeket is terjesztett.
K: Mikor kezdődött?
V: 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf megérkezett Nyugat-Indiába (Észak-Amerikába).
K: Hogyan változtatta meg az emberek életét?
V: A növények és állatok cseréje megváltoztatta az európai, amerikai, afrikai és ázsiai életmódot. Az emberek által korábban soha nem látott élelmiszerek váltak az étkezésük fontos részévé. Például a burgonyát 1492 előtt Dél-Amerikán kívül nem termesztették, de az 1840-es évekre Írország annyira függött tőle, hogy egy beteg termés pusztító éhínséghez vezetett. A lovak Észak-Amerikába való behurcolása lehetővé tette, hogy egyes indián törzsek átálljanak a lóháton folytatott bölényvadászaton alapuló nomád életmódra. Olaszország az újvilági paradicsomból készült paradicsomszószáról vált híressé, míg az Afrikából származó kávé és az Ázsiából származó cukornád a nagy latin-amerikai ültetvények fő növényei lettek. India is átvette a portugál kereskedők által hozott chilipaprikát és paprikát, amelyek a konyhájuk fontos részét képezik.
K: Milyen egyéb hatásai voltak még?
V: Mielőtt a két félteke között rendszeres volt a kommunikáció, az óvilági betegségek szörnyű hatással voltak az amerikai őslakos törzsekre, és valószínűleg a himlő okozta a legtöbb halálos áldozatot közöttük. Emellett a globális ökológiai cserének köszönhetően a Földön szinte egyetlen civilizáció sem maradt változatlan, mivel számos új növény és állat került be a kontinensekbe, valamint új élelmiszerek váltak a világ étrendjének alapanyagává, mint például a floridai narancs vagy a banán Ecuadorban, vagy akár a pitypang, amelyet az európaiak hoztak át gyógynövényként való felhasználásra.
K: Milyen példákat említhetnénk azokra az élelmiszerekre, amelyek e csere révén kerültek a világba?
V: Ilyen például a burgonya, amelyet 1492 előtt Dél-Amerikán kívül nem termesztettek, de gyorsan elterjedt Európában; a paradicsom, amelyből Olaszország híres paradicsomszószát készítette; az afrikai kávé; az ázsiai cukornád; a chilipaprika és a paprika, amelyet a portugál kereskedők hoztak át Indiába; a floridai narancs; az ecuadori banán; az olaszországi cukkini; a hawaii ananász; az afrikai gumifa; a texasi szarvasmarha; a franciaországi cigaretta; a svájci csokoládé stb.
K: Kinek származott a legtöbb haszna ebből a cseréből?
V: Ezt nehéz egyértelműen megmondani, mivel a különböző országok különböző módon profitáltak attól függően, hogy milyen árukat vagy ötleteket kaptak vagy küldtek ki a csereidőszak alatt, de összességében elmondható, hogy minden érintett országnak volt valamilyen gazdasági vagy kulturális haszna, mivel a kontinensek közötti kereskedelmi lehetőségek növekedése miatt a korábbinál alacsonyabb áron elérhető változatosabb termékekhez jutottak, valamint a kultúrák közötti tudásmegosztás növekedése a kultúrák közötti jobb megértéshez vezetett.
