Bubópestis (Yersinia pestis): tünetek, terjedés és története

Bubópestis (Yersinia pestis): részletes útmutató tünetekről, terjedésről és történetéről — ismerje meg a kockázatokat, tüneteket és megelőzés módjait.

A bubópestis a pestis legismertebb formája, amelyet a Yersinia pestis baktérium okoz. A bubópestis elnevezés a betegségnek erre a formájára jellemző, amely a bőrön keresztül jut be, és a nyirokrendszeren keresztül terjed.

Ha a betegséget nem kezelik, az áldozatok mintegy felét három-hét nap alatt elpusztítja. A bubópestis volt az a betegség, amely a középkorban Európában több tízmillió ember halálát okozó fekete halált okozott.

A betegség tünetei közé tartozik a köhögés, a láz és a bőrön megjelenő fekete foltok.

Kiváltó ok és kórokozó

A betegség oka a Yersinia pestis nevű baktérium. A kórokozó természetes gazdái rendszereiben (rezervoárjaiban) elsősorban rágcsálók — például patkányok, földi mókusok és más vadonélő rágcsálók — élnek. A baktérium átadásában szerepet játszanak a bolhák, amelyek egy fertőzött állat vérét szívva továbbadják a kórokozót embernek vagy más állatoknak.

Tünetek és klinikai formák

A pestisnek három fő formája van, amelyek tünetei és lefolyása eltérő:

• Bubópestis (leggyakoribb): jellegzetes, fájdalmas, megduzzadt nyirokcsomók (bubók) a nyakon, hónaljban vagy az ágyékban; magas láz, hidegrázás, fejfájás, gyengeség. A bubók pirosak, érzékenyek, később elhalhatnak.
• Pneumonikus pestis: tüdő érintettsége; hirtelen jelentkező láz, köhögés, gyakran vérköpet (hemoptysis), légzési nehézség — rendkívül súlyos és gyors lefolyású, cseppfertőzéssel is terjedhet emberről emberre.
• Szeptikémiás (vérbeli) pestis: amikor a baktérium a véráramba kerül: láz, alacsony vérnyomás, belső vérzések és bőrön megjelenő sötét (feketeszerű) elszíneződések kialakulása a vérkeringési zavarok és szövetelhalás miatt.

Incubációs idő általában 1–7 nap (bubópestisnél tipikusan 2–6 nap), pneumoniás formában a tünetek gyorsabban, akár 24–48 óra alatt kialakulhatnak. Kezeletlenül a bubópestis halálozása körülbelül 50–60% lehet; antibiotikumos kezelés nélküli pneumonikus pestis szinte mindig halálos, míg korai kezelés esetén a halálozás jelentősen csökken.

Terjedés

• Bolhacsípés: leggyakoribb terjedési mód: fertőzött rágcsálóból származó bolha csípése által a baktérium az emberbe jut.
• Kontaktus állatokkal: közvetlen érintkezés, sebfertőzés vagy fertőzött állat húsának fogyasztása is fertőzhet.
• Légúti cseppek: pneumonikus pestis esetén közvetlen cseppfertőzéssel (köhögés, tüsszentés) terjedhet emberről emberre, ezért járványveszélyes lehet.

Diagnózis és labor

A diagnózist klinikai tünetek és laboratóriumi vizsgálatok együttese adja: baktériumtenyésztés fertőzött mintából (vér, nyirokcsomó váladék, légúti minta), PCR-polimeráz láncreakcióval történő azonosítás és szerológiai vizsgálatok segítenek. A Yersinia pestis magas kockázatú kórokozó, így laboratóriumi munkát általában BSL‑3 (biológiai biztonsági szint 3) feltételek mellett végzik.

Kezelés

Korai felismerés és azonnali antibiotikumos kezelés döntő jelentőségű. Gyakran alkalmazott antibiotikumok: streptomycin, gentamicin, doxycycline, ciprofloxacin és más fluorokinolonok. Súlyos esetben kórházi ellátás, intravénás folyadékpótlás és intenzív terápia szükséges, pneumonikus formánál légzéstámogatás lehet indokolt. Expozíciónak kitett személyeknél megelőző (profilaktikus) antibiotikum adása javasolt a fertőzés kockázatának csökkentésére.

Megelőzés és járványügyi intézkedések

• Rágcsáló- és bolhapopulációk ellenőrzése és irtása fertőzésveszély csökkentésére.
• Fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés elkerülése, védőkesztyű és más védőeszközök használata.
• Pneumoniás esetek elkülönítése és légúti izoláció, megfelelő légzésvédelem (maszkok) a kontaktok és egészségügyi dolgozók számára.
• Gyakori kézmosás, az élelmiszerek megfelelő kezelése és a vadon élő állatok húsának megfelelő hőkezelése.
• Feltámogató egészségügyi ellátás és gyors járványügyi felderítés, értesítés az illetékes hatóságok felé.

Jelenleg nincs széles körben alkalmazott, hosszú távú védelmet nyújtó vakcina civilek számára; kutatások folynak hatékony és biztonságos vakcinák fejlesztésére, illetve tartalékvédőoltások használata időnként katonai vagy sürgősségi helyzetekben megfontolt lehet.

Története és ma előforduló járványok

A bubópestis okozta leghírhedtebb világjárvány a 14. századi fekete halál, amely Európa lakosságának jelentős részét elpusztította. A betegség később is többször okozott járványokat a világ különböző részein. Ma a pestis ritka a fejlett országokban, de endémiás formában előfordul bizonyos régiókban — például Afrikában (különösen Madagaszkáron), Dél-Amerikában és néhány ázsiai területen —, ahol rendszeresen regisztrálnak esetszámokat.

Mit tegyünk gyanú esetén?

• Ha valakinél a fent leírt, különösen a hirtelen kialakuló láz és fájdalmas nyirokcsomók láthatók, vagy pneumoniás tünetek gyors súlyosbodása jelentkezik, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
• Értesíteni kell a helyi járványügyi hatóságokat, ha pestis gyanúja merül fel, mert a gyors beavatkozás megakadályozhatja a terjedést.

Összefoglalva: a bubópestis súlyos, de ma rendelkezésre álló diagnosztikai módszerekkel és antibiotikumos kezeléssel sikeresen kezelhető, ha időben felismerik. Megelőzése elsősorban a vektorok és rezervuárállatok ellenőrzésén, valamint az expozíció elkerülésén alapul.

Történelem

Az első feljegyzett járvány a Kelet-római Birodalomban (Bizánci Birodalom) volt, Justinianus pestisének nevezték I. Justinianus császár után, aki megfertőződött, de a kiterjedt kezelésnek köszönhetően túlélte. A járvány a becslések szerint 25 millió (6. századi kitörés) és 50 millió ember halálát okozta (két évszázados ismétlődés).

Az 1300-as években ez a járvány Ázsia, Észak-Afrika és Európa egyes részein pusztított. Európában az emberek csaknem egyharmada halt bele. A közösségeket összetartó katasztrófákkal ellentétben ez a járvány annyira félelmetes volt, hogy megtörte az emberek egymásba vetett bizalmát. Giovanni Boccaccio, egy korabeli olasz író írta le: "Ez a csapás olyan nagy rémületet ültetett a férfiak és nők szívébe, hogy a testvérek elhagyták testvéreiket, a nagybácsik az unokaöccseiket, a nővérek a testvéreiket, és sok esetben a feleségek elhagyták férjeiket. De ami még rosszabb,... az apák és anyák megtagadták, hogy saját gyermekeiket ápolják és segítsék".

A pestis helyi kitöréseit három pestisjárványba sorolják, amelyek kezdő és befejező időpontjai, valamint egyes járványok bármelyik járványhoz való hozzárendelése még vita tárgyát képezi. A járványok a következők voltak:

• az első pestisjárvány 541 és ~750 között, amely Egyiptomból terjedt el a Földközi-tenger térségében (Justinianus pestisével kezdődően) és Északnyugat-Európában.
• a második pestisjárvány ~1331-től ~1855-ig, amely Közép-Ázsiából a Földközi-tenger térségébe és Európába terjedt (a fekete halál kezdetén), és valószínűleg Kínába is eljutott.
• a harmadik pestisjárvány 1855 és 1960 között, amely Kínából terjedt el a világ különböző pontjaira, nevezetesen Indiába és az Egyesült Államok nyugati partvidékére.

Világszerte évente körülbelül 600 pestises esetet jelentenek. 2017-ben a legtöbb megbetegedéssel rendelkező országok közé tartozik a Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár és Peru.

A pestissel fertőzött állatok eloszlása 1998

Kérdések és válaszok

K: Mi az a bubópestis?

K: Hogyan jut be a bubópestis a szervezetbe?

K: Hogyan terjed a bubópestis?

K: Mi az a zoonózis?

K: Milyen tünetei vannak a bubópestisnek?

K: Mennyire halálos a bubópestis?

K: Milyen történelmi eseményt hoztak összefüggésbe a bubópestissel?

Keresés betűvel