Szamár (Equus africanus asinus) – háziasított lófaj, eredet és használat
Szamár (Equus africanus asinus): eredet, háziasítás és évszázados használat munkához, közlekedéshez és kereszteződéshez — ismerje meg a szelíd, sokoldalú állatot.
A szamár (Equus africanus asinus) a lófélék családjába tartozó emlős, amelyet az emberek több ezer éve háziasítottak. A szamár vadon élő őse az afrikai vadszamár (E. africanus), de a világ különböző részein több más vadszamárfaj és alfaj is előfordul.
Megjelenés és biológia
A szamár általában közepes termetű, erős testű állat, hosszú fülekkel és rövidebb sörénnyel. Színe változó: szürke, barna, fekete vagy foltos változatok is előfordulnak. Néhány jellegzetesség:
- nagy, mozgékony fülek — jó hallás és hőleadás;
- erős paták — köves, száraz tájakon is jól járnak;
- szikár, takarmányigényükben nem válogatósak — kevésbé jó minőségű füvet is hasznosítanak;
- jellegzetes, rekedtes rikácsoló hang (angolul "bray").
Viselkedés, táplálkozás és élettartam
A szamarak társas állatok, gyakran kisebb csordákban élnek a vadonban, és erős kötelék alakulhat ki közöttük. Intelligensek, óvatosak és jó emlékezőtehetséggel rendelkeznek, ezért sokszor félreértelmezik makacsságukat: valójában elővigyázatosak, és nem vállalnak fölösleges kockázatot. Táplálékuk főként száraz fűfélék és cserjelevelek; a háziasított példányoknál gyakori a széna és kevés abrak. Átlagos élettartamuk 25–40 év között lehet, jó tartás mellett ennél tovább is élhetnek.
Háziasítás, történet és elterjedés
A szamarat a tudományos becslések szerint legalább 5000 éve használják munkaállatként, különösen Észak-Afrika és a Közel-Kelet területén. Háziasításuk fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem fejlődésében, mivel strapabíró teherszállítók és lovakhoz képest takarékosabb tartású állatok.
Használat
A "szamár" elnevezés a háziasított állatra vonatkozik. Ezeket az állatokat az emberek sokféle célra használják:
- Közlekedésre és személyszállításra apróbb helyeken;
- Munkára, például kocsihúzásra, szántásra és terhek cipelésére;
- húsmelléktermék, tej (egyes kultúrákban fogyasztják és feldolgozzák);
- turisztikai és terápiás célok — ökoturisztikai programokban, terápiás foglalkozásokon is alkalmazzák;
- konzervációs legeltetés — száraz, bozótos területek gyérítésére.
Szaporodás és hibridek
A szamarak és a lovak képesek kereszteződni, és ebből gyakran hibrid utódok születnek. A genetikai különbségek miatt ezek az utódok általában terméketlenek:
- Egy nőstény ló és egy hím szamár gyermekét öszvérnek nevezik. Az öszvérek (mule-ok) gyakran kívánatosak teherhordásra és nehéz munkára, mivel a ló és a szamár jó tulajdonságait egyesítik.
- Egy nőstény szamár és egy hím ló gyermekét nyúlnak (hinny) hívják. A népszerűségük kisebb, mert öröklött tulajdonságaik eltérőek lehetnek.
Biológiai magyarázat: a ló és a szamár eltérő kromoszómaszámmal rendelkezik (a ló 64, a szamár 62), ezért a hibridek (általában 63 kromoszómával) többsége meddő, bár ritkán előfordulhat, hogy egyes hibrid nőstények termékenyek.
Védettség és fajok
Bár a háziasított szamár nem veszélyeztetett, több vadszamárfaj — köztük az afrikai vadszamár — veszélyeztetettnek számít a természetes élőhelyük elvesztése és a háziasított állatokkal való keveredés miatt. A természetvédelmi programok célja e vadpopulációk megőrzése és az élőhelyek helyreállítása.
Összefoglalva, a szamár sokoldalú, strapabíró háziállat, amely évezredek óta szolgálja az embereket munkában és közlekedésben, és a mai napig fontos szerepet tölt be számos vidéki közösség életében.
Szamár, három hetes
Leírás
A szamarak, a zebrák és az öszvérek mind másképp néznek ki, mint a közönséges lovak. Az egyik különbség a fülük. A szamarak füle sokkal hosszabb, mint a lovaké. A nyakuk egyenesebb, és a krupp és a far is más alakú. A hát egyenesebb.
A szamár sörénye és farka durva. A sörénye mozdulatlan és egyenes, szinte mindig feláll, a farka pedig inkább a tehénéra hasonlít, nagy részét rövid testszőrzet borítja. Mivel a sörényük néha elszáll, sok szamár sörényét rövidre nyírva vagy a nyakhoz közel borotváltan hordja.
A paták formája is eltérő, a szamár patái kisebbek és kerekebbek, a lábszárak pedig felállóbbak. A lábaknak jó csontozatúnak kell lenniük, de sok szamárnak hosszú, vékony lábai vannak, apró lábakkal. A nagyobb szamaraknál ennek ellenkezője is előfordulhat, nagy, nehéz lábakkal és nagy, kerek lábakkal. A jó lábak és lábfejek nagyon fontosak a párkereső öszvérek számára. A tenyésztés szempontjából ugyanis a jó láb jobban tetszik, mint a kis lábakon és lábakon álló nagy test.
A szamár hangja nagyon reszelős, és hangos "Ee - Aww" hangot ad ki, amit nyávogásnak nevezünk (innen ered a Micimackó-könyvek Eeyore-ja). Bár a legtöbb ember azt hiszi, hogy a szamarak szürke színűek, néha lehetnek csíkok, sötét füljelek, valamint a "világos pontok". Ez azt jelenti, hogy fehér a pofája és fehér gyűrűk vannak a szeme körül, valamint fehér a hasa és a belső lába.
A szamár színe a szürkétől a barnáig terjedhet. De néha fekete, vörös és szürke, krémfehér vagy egyedi pettyes mintázatú is lehet. A szamarak sokféle méretben léteznek. Némelyiknek, mint például a ritka francia szamárnak, hatalmas feje és füle van, és nagyon vastag, bozontos, fürtös, fekete szőrzete.
A szamarak mérete a fajtától és a tartástól függően jelentősen eltér. A marmagasság 7,3 és 15,3 kéz (31 és 63 hüvelyk, 79 és 160 cm), a súly pedig 80 és 480 kg (180 és 1060 font) között mozog. A legszegényebb országokban a munkaszamarak várható élettartama 12-15 év;
Szamarak gondozása
A szamarak általában jó füves szénát és legelőt esznek szívesen. Ha a széna vagy a fű szemes, a fehérje legjobb, ha 12%-nál alacsonyabb. Ha azonban egy szamár túl van etetve, akkor "görbülni" fog a nyaka. A tekercs az, amikor a zsír összecsomósodik és a szamár testének egy részén marad, és ez általában a nyakán vagy a csípőjén fordul elő. Ha a szamáron kialakul, általában egész életében megmarad. Ha a nyaki zsírtekercs túlságosan elnehezül, a szamár elesik vagy "átesik" az egyik oldalára, és soha többé nem nyeri vissza az egyensúlyát. Ezért nem szabad a szamarakat túl sokat etetni. Sokan nem szeretnek szamarakkal dolgozni. Azt gondolják, hogy a szamarak túl makacsok, és megrúgják őket. Egy szépen idomított szamár azonban ugyanolyan könnyen kezelhető, mint más lovak.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a szamár?
A: A szamár a lófélék családjába tartozó emlős, amelyet legalább 5000 éve háziasítottak és használnak munkaállatként.
K: Mi a szamár vadon élő őse?
V: A szamár vadon élő őse az afrikai vadszamár, E. africanus.
K: Vannak más vadszamarak is a világ különböző részein?
V: Igen, a világ különböző részein számos más vadszamár is él.
K: Mi a helyes neve a háziasított szamárnak?
V: A háziasított szamár helyes neve "szamár".
K: Lehetnek-e a szamaraknak hibrid gyermekeik a lovakkal?
V: Igen, a szamaraknak lehetnek hibrid gyermekeik a lovakkal.
K: Hogy hívják egy nőstény ló és egy hím szamár gyermekét?
V: Egy nőstény ló és egy hím szamár gyermekét "öszvérnek" hívják.
K: Melyik hibrid, az öszvér vagy a szamár, gyakoribb, és használták szállításra?
V: Az öszvérek elterjedtebbek, és a szállításra is használták őket.
Keres