A felvilágosodás kora

A felvilágosodás eszméi

A felvilágosodás legfontosabb gondolata az volt, hogy minden ember képes önállóan érvelni és gondolkodni. Emiatt az embereknek nem szabad automatikusan elhinniük, amit egy tekintély mond. Az embereknek még azt sem kell elhinniük, amit az egyházak tanítanak, vagy amit a papok mondanak. Ez akkoriban nagyon új gondolat volt.

Egy másik fontos gondolat az volt, hogy egy társadalom akkor a legjobb, ha mindenki együtt dolgozik a megteremtésén. Még a nagyon kevés hatalommal vagy pénzzel rendelkező embereknek is ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a gazdagoknak és a hatalmasoknak, hogy segítsenek megteremteni a társadalmat, amelyben élnek. A nemességnek nem szabadna többé különleges jogokkal vagy kiváltságokkal rendelkeznie.

Ezek akkoriban nagyon új elképzelések voltak. Veszélyes gondolatok voltak a hatalmon lévők számára is. Sok felvilágosodás filozófust börtönbe zártak vagy arra kényszerítettek, hogy elhagyja hazáját.

Hatások

Az Egyesült Államok alapító atyái közül sokan hittek a felvilágosodás eszméiben. Nagyon fontos volt számukra például az az elképzelés, hogy a kormány feladata az ország minden lakosának javát szolgálni, nem csak a hatalmon lévőkét. Ezt a "népért való kormányzásról" szóló elképzelést tették az Egyesült Államok új alkotmányának és az általuk létrehozott új amerikai kormánynak az egyik legfontosabb részévé.

A felvilágosodás eszméi fontosak voltak az 1789-es francia forradalomban harcoló emberek számára is.

Néhány országban a királyok és királynők átvették a felvilágosodás néhány gondolatát, és változtattak a kormányukon. A hatalmat azonban továbbra is megtartották maguknak. Ezeket a királyokat és királynőket "felvilágosult despotáknak" nevezték. Ilyen volt például Nagy Katalin Oroszországban, Nagy Frigyes Poroszországban és III. Gusztáv Svédországban.

A felvilágosodás korában, amikor egyre több ember kezdte használni az értelmet, néhányan kezdtek nem egyetérteni azzal az elképzeléssel, hogy Isten teremtette a világot. Ez konfliktusokat - és később háborúkat - okozott.

Sok ma is fontos eszme a felvilágosodás idején született. Ilyen eszmék például a következők:

• A szabadság, a demokrácia és az észnek kellene a legfontosabbnak lennie egy társadalomban.
• Egy társadalomban mindenkinek ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkeznie. Minden kormánynak rendelkeznie kell egy olyan szerződéssel, amely megígéri, hogy az emberek rendelkeznek ezekkel a jogokkal.
• Az embereknek a racionalizmus és a tudományos módszer segítségével kellene megoldaniuk a problémákat, ahelyett, hogy a vallásban keresnék a válaszokat.
• Az íróknak és filozófusoknak szabadon kell keresniük az igazságot, még akkor is, ha nem értettek egyet a hatalmon lévők, például az arisztokrácia elképzeléseivel.
• Senkinek sem kellene egy bizonyos vallást követnie. Vallásszabadságnak kell lennie, és az embereknek el kell fogadniuk a más vallásúakat.

A felvilágosodás eszméi az ésszel való gondolkodásról, a személyes szabadságról és arról, hogy nem kell követni a katolikus egyházat, fontosak voltak a kapitalizmus és a szocializmus megteremtésében.

A felvilágosodás fontos alakjai

A felvilágosodás fontos emberei sok különböző országból érkeztek, és sokféleképpen osztották meg egymással az eszméket. A felvilágosodás néhány legismertebb alakja, hazájuk szerint rendszerezve, a következők:

Angol

• John Locke (1632-1704): A modern empirizmus és a liberalizmus atyjaként ismert angol filozófus. Elméletei nagyon fontosak voltak Thomas Jefferson és az alapító atyák számára, amikor megírták az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát. Különösen fontosak voltak Locke elképzelései az emberek "élethez, szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez" való jogáról, amelyek a Függetlenségi Nyilatkozatban is megjelennek.
• Thomas Paine (1737-1809): író, deista, radikális republikánus és polemikus. Leghíresebb a Közös ész című pamflet megírásáról, amely szerint Anglia nem ellenőrizheti az amerikai gyarmatokat. Paine megírta továbbá A józan ész kora című művét, amely a Biblia kritikája, valamint Az ember jogai című művét, amely a francia forradalmat védte.

Francia

• Voltaire (született François-Marie Arouet) (1694-1778): Filozófus, író, drámaíró és deista. Vitatkozott a katolikus egyházzal és a francia kormánnyal. Emiatt börtönbe került és száműzték Franciaországból. Számos különböző filozófiai könyvet, színdarabot és történetet írt. Eszméi fontos szerepet játszottak a francia forradalomban. Sokan a 18. századot le siècle de Voltaire-nek ("Voltaire évszázadának") tekintették.
• Jean-Jacques Rousseau (1712-1778): Rousseau: svájci születésű francia filozófus, író és tanár. A francia állammal szemben megfogalmazott kritikái korának egyik legerőteljesebb kritikái közé tartoztak. Emile, avagy a nevelésről című könyvében számos, a neveléssel kapcsolatos véleményét írta le. Ő is az ellenfelvilágosodás egyik alakja.
• Montesquieu báró (1689-1755): Politikai gondolkodó. Híres a hatalmi ágak szétválasztásáról szóló írásairól. Ma ez a gondolat nagyon elterjedt, és világszerte számos alkotmány részét képezi.
• Denis Diderot (1713-1784): Az Encyclopédie-t írta, amely 28 különböző könyvet tartalmazott. Ezekben a könyvekben a tanulás mindenféle fajtájáról írt.

Amerikai

• Thomas Jefferson (1743-1826): Államférfi, politikai filozófus és deista. Hazafi volt, az amerikai forradalom idején Anglia ellen harcolt. Közreműködött az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának (1776) és az Egyesült Államok Alkotmányának (1787) megírásában.
• Benjamin Franklin (1706-1790): Franklin: államférfi, író, tudós és költő. Az amerikai forradalom idején hazafi volt, és segített megírni a Függetlenségi Nyilatkozatot és az Alkotmányt. Franklin volt az első ember, aki megértette a villámlást, és köztisztviselőként dolgozott Philadelphiában.

Német

• Immanuel Kant (1724-1804): Kant: porosz (német) filozófus, író és fizikus. A német felvilágosodás egyik legjelentősebb személyisége volt. Kant 1781 és 1790 között három fontos filozófiatörténeti könyvet írt: A tiszta ész kritikája, A gyakorlati ész kritikája és Az ítélőerő kritikája.
• Gottfried Leibniz (1646-1716): Leibniz Leibniz: filozófus és matematikus, a számtan megalkotója. A német felvilágosodás másik vezetője volt.
• Christian Wolff (1679-1754): Leibniz munkásságát folytató filozófus.

Skót

• David Hume (1711-1776): Hume: skót történész, filozófus és közgazdász. Elméletei fontosak voltak Immanuel Kant és Adam Smith számára.
• Adam Smith (1723-1790): Smith: közgazdász és filozófus. Ő írta A nemzetek gazdagsága című művét. Ebben a híres könyvében azt állította, hogy a gazdagság nem pénz, hanem a tőkéből és a munkából származik. Néha úgy gondolják, hogy ő alkotta meg a laissez-faire gazdasági elméletet. Könyvei számos változást hoztak a nyugati világban.

Svéd

• Emanuel Swedenborg (1688-1772): Természetfilozófus és teológus, aki megpróbálta kitalálni, hogyan működik a lélek a testben.