Oroszországi II. Katalin (más néven Nagy Katalin vagy Jekatyerina Alekszejevna) (született Zsófia Friderika Auguste von Anhalt‑Zerbst néven) (1729. április 21., Stettin, Németország - 1796. november 17., Cárszkoje Szelo, Oroszország) Oroszország cárnője volt. Korának egyik legerősebb uralkodója, aki hosszú ideig határozta meg Oroszország politikáját és sorsát. Egy államcsíny révén került hatalomra, amelynek során megbuktatták férjét, I. Pétert (Péter III.), aki rövid idővel azt követően meghalt.

Korai élet és házasság

Katalin német nemesi családból származott; fiatalon került Oroszországba, ahol 1745-ben férjhez ment a nagyanként trónörökös I. Péterhez. A házasság kezdetben nehéz volt, de Katalin fokozatosan beilleszkedett az udvari életbe, politikai érzéke és ambíciója pedig növekedett. Az orosz udvarban végül sikerült támogatókat és befolyást szereznie, ami később döntőnek bizonyult a hatalomátvétel során.

Hatalomra jutás

1762-ben, I. Péter uralma idején Katalin a hadsereg és a nemesség támogatásával államcsínyt szervezett, megbuktatta férjét és maga ragadta magához a hatalmat. Péter röviddel ezután meghalt. Katalin uralma kezdetén stabilizálta a belpolitikai helyzetet, és gyorsan megkezdte a reformok és a külpolitikai terjeszkedés programját.

Belpolitikai reformok és kormányzás

  • Központosítás és nemesi kiváltságok: Katalin megerősítette a központi hatalmat, ugyanakkor a nemességnek jelentős kiváltságokat biztosított; 1785-ben kibocsátotta a nemesség szabadságlevelét (a Charter to the Nobility), amely megerősítette a földbirtokosok jogait.
  • Törvényhozási törekvések: Katalin ambiciózus jogi reformokban gondolkodott: összehívta a Törvényhozási Bizottságot (Legislative Commission) és megalkotta a híres "Nakaz" (Utmutatás) című kéziratát, amely a felvilágosult eszmék hatását tükrözte és a jogegyenlőség gondolatát hirdette — a gyakorlatban azonban a reformok korlátokba ütköztek.
  • Paraszti ellenállás és lázadás: Hosszabb távon nem oldotta meg a jobbágyság helyzetét; az elégedetlenség 1773–1775 között Pugatsev parasztfelkelésében és más zavarokban öltött testet, amelyet az uralkodónő erőszakkal levert.

Külpolitika és terjeszkedés

Katalin uralkodása alatt Oroszország jelentősen terjeszkedett. A Oszmán Birodalom elleni háborúk során és a Fekete-tenger térségének meghódításával stratégiai jelentőségű területeket szerzett (például a Krím annektálása 1783-ban). Emellett Oroszország aktív szerepet játszott a Lengyel-Litván Nemzetközösség három felosztásában (1772, 1793, 1795), amellyel a Habsburg Birodalommal és Poroszországgal együtt jelentős területekhez jutott, ezáltal megerősítve befolyását Kelet-Közép-Európában. Ezek a sikerek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország vezető nagyhatalommá váljon Európában.

Kultúra, oktatás és a felvilágosult abszolutizmus

Katalin a felvilágosodás eszméit mamelárhoz közel hozta: pártolta a művészeteket, a tudományokat és az oktatást. Gyűjteménye és könyvtára, valamint a későbbi Ermitázs magja jelentős kulturális központtá tette Szentpétervárat. Katalin levelezett korának neves felvilágosult gondolkodóival, például Voltaire-rel és Diderot-val, és támogatta a modernizáció bizonyos formáit, például az oktatás fejlődését (például a nemesi leányok számára létrehozott iskolák).

Gazdaság és társadalom

Bár Katalin arra törekedett, hogy Oroszország gazdaságát fejlessze (kereskedelem, ipar, infrastrukturális beruházások), a mezőgazdasági viszonyok és a jobbágyság rendszere továbbra is korlátozta a széleskörű modernizációt. A nemesség előjogainak megerősítése rövid távon stabilitást hozott az uralom számára, hosszabb távon azonban hozzájárult a társadalmi feszültségek fenntartásához.

Örökség és megítélés

Katalin megítélése összetett: egyrészt jelentős területi és katonai sikereket ért el, megerősítette Oroszország nemzetközi szerepét, és kulturális mecénásként hozzájárult az orosz művelődés fejlődéséhez. Ugyanakkor belpolitikája konzerválta a földesurak hatalmát és a jobbágyság intézményét, ami ellentmondásossá teszi „felvilágosult abszolút” uralmát. Összességében Katalin uralkodása alatt Oroszország erős, nagyhatalmi státuszt szerzett Európában, amely hosszú távon is meghatározta a régió politikai viszonyait.

II. Katalin 1796. november 17.-én hunyt el Cárszkoje Szelo-ban, Oroszország-ban, és utódja fia, I. Pál lett (Paul I.).