Poroszország

Poroszország (/ˈprʌʃə/; németül: Preußen, kiejtése [ˈpʁɔʏsn̩] ( hallg.), óporosz: Prūsa vagy Prūsija) országok sorozata volt. Eredetileg egy történelmileg kiemelkedő német állam volt, amely 1525-ben keletkezett. Leginkább az Észak-Európában fekvő Porosz Királyságra használják a nevét. Egy ideig Németország része volt, és Lengyelország, Franciaország és Litvánia területeit is magába foglalta. A "porosz" névnek a múltban és napjainkban is sokféle jelentése volt:

  • A balti poroszok földje (ma Dél-Litvánia, Kalinyingrád és Északkelet-Lengyelország egyes részei);
  • A Teuton lovagok (vallásos katonák csoportja a 12. században) földjei;
  • A lengyel korona földjeinek egy része, a királyi Poroszország;
  • A lengyel korona hűbérbirtoka, Poroszország hercegsége, később a brandenburgi Hohenzollern család ellenőrzése alatt;
  • Minden Hohenzollern-föld, Németországon belül vagy kívül;
  • Független királyság a 17. századtól 1871-ig;
  • A Német Birodalom, a Weimari Köztársaság és a náci Németország legnagyobb része 1871 és 1945 között.

1934-ben Németország megszüntette a Poroszország név használatát erre a területre, 1947-ben pedig a szövetségesek megszüntették Poroszországot, és területét felosztották egymás és az új Németországi Állam között. Ma már csak történelmi, földrajzi vagy kulturális célokra használják a nevet.

A Poroszország név a borsszi vagy porosz néptől származik, akik a Baltikumban éltek és az óporosz nyelvet beszélték. A hercegi Poroszország 1660-ig a Lengyel Királyság hűbéri birtoka volt, a királyi Poroszország pedig 1772-ig Lengyelország része volt. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a német nyelvű poroszok többsége a német nemzet részeként kezdett gondolkodni. Nagyon fontosnak tartották a porosz életmódot:

  • Tökéletes szervezés
  • Áldozatvállalás (másoknak adni valamit, amire szükséged van)
  • A törvény betartása

A 18. század végétől kezdve Poroszországnak nagy hatalma volt Észak-Németországban és egész Közép-Európában; politikailag és gazdaságilag a legerősebb volt, és a legtöbb emberrel rendelkezett. Miután Otto von Bismarck kancellár feloszlatta a Német Szövetséget, Poroszország szinte egész Észak-Németországot annektálta. A francia-porosz háború után, 1871-ben von Bismarck létrehozta a Német Császárságot, és Poroszország volt a birodalom központja, a porosz királyok pedig Németország császárai.

Földrajz

Poroszország határai az idők során megváltoztak. Nem volt mindig pontosan ugyanaz a hely. Legtöbbször Poroszország a mai Észak-Lengyelország egy kis része volt. Miután egy kis számú porosz nép odaköltözött, hogy ott éljen, németek is jöttek oda. 1934-ben Poroszország határai Franciaországgal, Belgiummal, Luxemburggal, Hollandiával, Dániával és Litvániával voltak. Poroszország egyes részei Kelet-Lengyelországban vannak. Nyugat-Lengyelország nagy része 1918 előtt szintén Poroszországhoz tartozott. 1795 és 1807 között Poroszország Varsót és Közép-Lengyelország nagy részét is ellenőrzése alatt tartotta.

1934 előtt ezek a régiók szintén Poroszországhoz tartoztak:

Néhány régió azonban soha nem volt Poroszország része, mint például Oldenburg, Mecklenburg és a hanza városállamok.

Északkelet-Németország protestáns volt, így a poroszok többnyire protestánsok voltak. De sok katolikus volt a Rajna-vidéken, Kelet-Poroszországban, Posenben, Sziléziában, Nyugat-Poroszországban és Ermlandban. Dél-Németország államai (különösen Ausztria és Bajorország) katolikusok voltak, ezért nem akarták, hogy poroszok uralkodjanak rajtuk. Poroszország többnyire német volt, de a 18. század végén az új lengyel területeken sok lengyel is élt. 1918-ban ezeket a lengyel területeket Lengyelországnak adták, 1945-ben pedig Pomerániát és Kelet-Poroszországot Lengyelországnak. Észak-Kelet-Poroszországot, különösen Kalinyingrádot Oroszországnak adták.

Földrajz

Poroszország határai az idők során megváltoztak. Nem volt mindig pontosan ugyanaz a hely. Legtöbbször Poroszország a mai Észak-Lengyelország egy kis része volt. Miután egy kis számú porosz nép odaköltözött, hogy ott éljen, németek is jöttek oda. 1934-ben Poroszország határai Franciaországgal, Belgiummal, Luxemburggal, Hollandiával, Dániával és Litvániával voltak. Poroszország egyes részei Kelet-Lengyelországban vannak. Nyugat-Lengyelország nagy része 1918 előtt szintén Poroszországhoz tartozott. 1795 és 1807 között Poroszország Varsót és Közép-Lengyelország nagy részét is ellenőrzése alatt tartotta.

1934 előtt ezek a régiók szintén Poroszországhoz tartoztak:

Néhány régió azonban soha nem volt Poroszország része, mint például Oldenburg, Mecklenburg és a hanza városállamok.

Északkelet-Németország protestáns volt, így a poroszok többnyire protestánsok voltak. De sok katolikus volt a Rajna-vidéken, Kelet-Poroszországban, Posenben, Sziléziában, Nyugat-Poroszországban és Ermlandban. Dél-Németország államai (különösen Ausztria és Bajorország) katolikusok voltak, ezért nem akarták, hogy poroszok uralkodjanak rajtuk. Poroszország többnyire német volt, de a 18. század végén az új lengyel területeken sok lengyel is élt. 1918-ban ezeket a lengyel területeket Lengyelországnak adták, 1945-ben pedig Pomerániát és Kelet-Poroszországot Lengyelországnak. Észak-Kelet-Poroszországot, különösen Kalinyingrádot Oroszországnak adták.

Történelem

1226-ban Konrád mazóviai lengyel herceg (Mazóvia egy észak-lengyelországi helység) megkérte az Erdélyből érkező Német Lovagrendet, hogy jöjjenek Mazóviába. Azt akarta, hogy harcoljanak a határainál lévő porosz törzsek ellen. Több mint 100 évig harcoltak. Aztán létrehoztak egy új államot. Egy idő után ez az állam uralta a mai Észtország, Lettország és Litvánia nagy részét, valamint Észak-Lengyelország egyes részeit. 1466-ban a lovagok Lengyelország és Litvánia királya alá tartoztak. 1525-ben a lovagok vezetője protestáns lett. A lovagok földjének egy részét a Porosz Hercegséggé tette, amely akkor a Lengyel Királyság része volt.

Abban az időben a Porosz Hercegség csak a Visztula-folyó tengerbe ömlesztésének helyétől keletre eső terület volt. 1618-ban Poroszország új hercege János Zsigmond brandenburgi választófejedelem volt. Ő volt egyben Brandenburg márkija is. Brandenburgot a Hohenzollern család uralta. A porosz hercegség azért volt fontos a Hohenzollern család számára, mert nem volt a Szent Római Birodalom része. Az új állam neve Brandenburg-Poroszország volt. Az állam közepén lengyel föld volt, de Brandenburg-Poroszország eltávolodott Lengyelországtól. A Nagy Vilmosnak nevezett Frigyes Vilmos alatt Poroszország új területeket foglalt el Magdeburgban és a Rajnától nyugatra fekvő területeken.

Porosz Királyság

1701-ben a Szent Római Császár és a lengyel király engedélyezte, hogy Brandenburg-Poroszország "Porosz Királyságnak" nevezze magát I. ("Nagy") Frigyes királlyal. II. Frigyes alatt Poroszország háborút indított Ausztria ellen, és elfoglalta Sziléziát. A háborúk 1763-ban értek véget; Poroszország ekkor Kelet-Németország legerősebb állama volt. Németország más részei, köztük Pomeránia, házasságkötés vagy haláleset miatt Poroszországhoz kerültek.

Ez idő alatt a porosz hadsereg egyre nagyobb lett, és a közigazgatási rendszer is. Egészen 1945-ig ezek voltak a német állam legfontosabb részei. 1772 és 1795 között Poroszország, Oroszország és Ausztria felosztotta Lengyelországot (Lengyelország felosztása). Poroszország a távol-keleti területeket ellenőrizte, beleértve Varsó városát is.

II. Vilmos Frigyes 1792-ben Poroszországot is bevonta a Franciaországgal vívott háborúba. Valmy-nál vesztett, és nyugati területeit Franciaországnak adta. III. Vilmos Frigyes új háborút indított, de Jénánál vesztett. A tilsiti békeszerződésben további területeket adott Franciaországnak.

1813-ban Poroszország ismét háborút indított a napóleoni Franciaországgal. 1815-ben Poroszország visszanyerte a korábbi háborúkban elvesztett területeket, valamint az egész Rajna-vidéket és Vesztfáliát, valamint néhány más területet. Ez a nyugati terület nagyon fontos volt, különösen a Ruhr-völgy. Ez volt Németország iparosodásának új központja és a fegyveripar otthona. A napóleoni háborúk után Poroszország volt a legerősebb hatalom Németországban, és erősebb volt, mint Ausztria.

A 19. század elején Németországban két politikai csoport létezett. A liberálisok demokratikus rendszert akartak, egyetlen erős központi kormányzattal. A konzervatívok azt akarták, hogy Németország független, gyenge államok csoportjából álljon[]. 1848-ban forradalom tört ki Európában. IV. Vilmos Frigyes aggódott. Engedélyezte a nemzetgyűlést és az alkotmányt. Az új frankfurti parlament Vilmos Frigyesnek akarta adni egész Németország koronáját, de ő ezt nem akarta. Azt mondta, hogy a forradalmárok nem nevezhetnek ki királyokat. Most Poroszországnak félig-meddig demokratikus alkotmánya volt, de valójában a földbirtokkal rendelkező nemesség (a junkerek) birtokolta a hatalmat, különösen keleten.

Császári Poroszország

1862-ben I. Vilmos porosz király Otto von Bismarckot nevezte ki Poroszország miniszterelnökévé. Bismarck azt akarta, hogy a liberálisok és a konzervatívok veszítsenek. Egy erős, egységes Németországot akart létrehozni, de ezt a junkerek, nem pedig a nyugatnémet liberálisok alatt akarta megvalósítani. Ezért három háborút indított:

  • Dániával 1864-ben - ezáltal Poroszország ellenőrzése alá vonta Schleswig-Holstein területét.
  • Ausztriával 1869-ben (osztrák-porosz háború) - ez lehetővé tette Poroszország számára, hogy elfoglalja Hannovert és a legtöbb más, korábban Ausztria által uralt északnémet területet.
  • Franciaországgal 1870-ben (francia-porosz háború) - így Bismarck ellenőrizni tudta Mecklenburgot, Bajorországot, Baden, Württemberg és Szászországot. Ezt követően ezek az államok (de Ausztria nem) az egységes Német Birodalom részei lettek, és I. Vilmos felvette a császári (Kaiser) címet.

Ez volt Poroszország nagy pillanata. A gazdasági és politikai jövő jónak tűnt. De 99 nap múlva, 1888-ban az államnak új vezetője lett, II. Ő elbocsátotta Bismarckot, aki 1890-ben elvesztette állását, és II. Vilmos új külpolitikába kezdett. Nagyobbá tette a hadsereget, és sokkal nagyobbá a haditengerészetet, és kockázatot vállalt. Részben ezért lépett be Németország az I. világháborúba. Amikor a németek és szövetségeseik elvesztették ezt a háborút, a porosz junkerek elvesztették a hatalmukat. A porosz királynak és a többi német királynak távoznia kellett. Németországból a Weimari Köztársaság lett. 1919-ben a versailles-i békeszerződés újra létrehozta a lengyel államot, és Poroszországnak le kellett mondania földjei nagy részéről. A Lengyel Folyosót felosztották Kelet-Poroszország és Németország között.

Poroszország vége

Az első világháború végén a versailles-i szerződés Nyugat-Poroszországot elválasztotta Németország többi részétől, hogy létrehozza Danzig szabad várost és a lengyel folyosót, így Lengyelországnak a szárazföldtől való elzártság helyett hozzáférése lesz az óceánhoz. Egyesek Poroszországot is kisebb államokra akarták bontani, de erre nem került sor. Poroszország lett a "Porosz Szabadállam" (Freistaat Preußen), a weimari köztársaság legnagyobb állama. A Porosz Szabadállam a weimari köztársaság teljes területének több mint 60%-át tette ki. A Porosz Szabadállamhoz tartozott az ipari Ruhr-vidék, Berlin városa, így sok baloldali politikai eszméket valló ember élt ott. Az 1920-as évek nagy részében a szociáldemokraták és a Katolikus Centrum volt hatalmon.

1932-ben Franz von Papen konzervatív német kancellár átvette az irányítást Poroszország felett, és véget vetett az állam demokratikus alkotmányának. Ez volt a német demokrácia vége is. 1933-ban Hermann Göring lett Poroszország belügyminisztere; most már nagyon erős volt. 1934-ben a nácik átvették a német államok hatalmát.

1945-ben a Szovjetunió hadserege elfoglalta egész Kelet- és Közép-Németországot (és Berlint). Lengyelország mindent elfoglalt az Odera-Neisse vonaltól keletre, például Sziléziát, Pomerániát, Kelet-Brandenburgot és Kelet-Poroszországot. A Szovjetunió elfoglalta Kelet-Poroszország északi harmadát, beleértve Königsberget, a mai Kalinyingrádot. Mintegy tízmillió németnek kellett elmenekülnie ezekről a területekről. Helyükre lengyelek és oroszok költöztek. Emiatt, valamint azért, mert a kommunisták átvették az irányítást az NDK, más néven Kelet-Németország földjei felett, a junkereknek és Poroszországnak vége lett.

1947-ben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió hivatalosan megállapodott Poroszország megszűnéséről. A szovjet zónában (amelyet 1949-től NDK-nak neveztek), amely porosz területeket is magában foglalt, mostantól Brandenburg és Szász-Anhalt tartományok voltak. Pomeránia porosz részei Mecklenburg-Elő-Pomerániához kerültek. 1952-ben az NDK kormánya megszüntette az államok használatát, és helyette körzeteket használt. 1990-ben, az NDK végével az államok visszatértek. Nyugaton (1949-től a Német Szövetségi Köztársaság vagy Nyugat-Németország néven) a porosz területek Észak-Rajna-Vesztfáliához, Alsó-Szászországhoz, Hessenhez, Rajna-vidék-Pfalzhoz és Schleswig-Holsteinhez kerültek. Baden-Württemberg a Hohenzollern-földeket kapta meg.

Poroszország eszméje nem teljesen halott Németországban. Egyesek Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern és Berlin tartományokat akarják összefogni, és Poroszországnak nevezni. De a német politikusokat nem érdekli az ötlet. [] A berlini alkotmány lehetővé teszi, hogy Berlin és Brandenburg egy állam legyen, de a berliniek 1996. május 5-én ellene szavaztak.

     Az I. világháború után elvesztett terület A II. világháború után elvesztett terület A mai NémetországZoom
     Az I. világháború után elvesztett terület A II. világháború után elvesztett terület A mai Németország

Poroszország a Német Birodalomban 1871-1918Zoom
Poroszország a Német Birodalomban 1871-1918

Brandenburg-Poroszország növekedése, 1600-1795Zoom
Brandenburg-Poroszország növekedése, 1600-1795

Otto von BismarckZoom
Otto von Bismarck

Történelem

1226-ban Konrád mazóviai lengyel herceg (Mazóvia egy észak-lengyelországi helység) megkérte az Erdélyből érkező Német Lovagrendet, hogy jöjjenek Mazóviába. Azt akarta, hogy harcoljanak a határainál lévő porosz törzsek ellen. Több mint 100 évig harcoltak. Aztán létrehoztak egy új államot. Egy idő után ez az állam uralta a mai Észtország, Lettország és Litvánia nagy részét, valamint Észak-Lengyelország egyes részeit. 1466-ban a lovagok Lengyelország és Litvánia királya alá tartoztak. 1525-ben a lovagok vezetője protestáns lett. A lovagok földjének egy részét a Porosz Hercegséggé tette, amely akkor a Lengyel Királyság része volt.

Abban az időben a Porosz Hercegség csak a Visztula-folyó tengerbe ömlesztésének helyétől keletre eső terület volt. 1618-ban Poroszország új hercege János Zsigmond brandenburgi választófejedelem volt. Ő volt egyben Brandenburg márkija is. Brandenburgot a Hohenzollern család uralta. A porosz hercegség azért volt fontos a Hohenzollern család számára, mert nem volt a Szent Római Birodalom része. Az új állam neve Brandenburg-Poroszország volt. Az állam közepén lengyel föld volt, de Brandenburg-Poroszország eltávolodott Lengyelországtól. A Nagy Vilmosnak nevezett Frigyes Vilmos alatt Poroszország új területeket foglalt el Magdeburgban és a Rajnától nyugatra fekvő területeken.

Porosz Királyság

1701-ben a Szent Római Császár és a lengyel király engedélyezte, hogy Brandenburg-Poroszország "Porosz Királyságnak" nevezze magát I. ("Nagy") Frigyes királlyal. II. Frigyes alatt Poroszország háborút indított Ausztria ellen, és elfoglalta Sziléziát. A háborúk 1763-ban értek véget; Poroszország ekkor Kelet-Németország legerősebb állama volt. Németország más részei, köztük Pomeránia, házasságkötés vagy haláleset miatt Poroszországhoz kerültek.

Ez idő alatt a porosz hadsereg egyre nagyobb lett, és a közigazgatási rendszer is. Egészen 1945-ig ezek voltak a német állam legfontosabb részei. 1772 és 1795 között Poroszország, Oroszország és Ausztria felosztotta Lengyelországot (Lengyelország felosztása). Poroszország a távol-keleti területeket ellenőrizte, beleértve Varsó városát is.

II. Vilmos Frigyes 1792-ben Poroszországot is bevonta a Franciaországgal vívott háborúba. Valmy-nál vesztett, és nyugati területeit Franciaországnak adta. III. Vilmos Frigyes új háborút indított, de Jénánál vesztett. A tilsiti békeszerződésben további területeket adott Franciaországnak.

1813-ban Poroszország ismét háborút indított a napóleoni Franciaországgal. 1815-ben Poroszország visszanyerte a korábbi háborúkban elvesztett területeket, valamint az egész Rajna-vidéket és Vesztfáliát, valamint néhány más területet. Ez a nyugati terület nagyon fontos volt, különösen a Ruhr-völgy. Ez volt Németország iparosodásának új központja és a fegyveripar otthona. A napóleoni háborúk után Poroszország volt a legerősebb hatalom Németországban, és erősebb volt, mint Ausztria.

A 19. század elején Németországban két politikai csoport létezett. A liberálisok demokratikus rendszert akartak, egyetlen erős központi kormányzattal. A konzervatívok azt akarták, hogy Németország független, gyenge államok csoportjából álljon[]. 1848-ban forradalom tört ki Európában. IV. Vilmos Frigyes aggódott. Engedélyezte a nemzetgyűlést és az alkotmányt. Az új frankfurti parlament egész Németország koronáját Frigyes Vilmosnak akarta adni, de ő ezt nem akarta. Azt mondta, hogy a forradalmárok nem nevezhetnek ki királyokat. Most Poroszországnak félig-meddig demokratikus alkotmánya volt, de valójában a földbirtokkal rendelkező nemesség (a junkerek) birtokolta a hatalmat, különösen keleten.

Császári Poroszország

1862-ben I. Vilmos porosz király Otto von Bismarckot nevezte ki Poroszország miniszterelnökévé. Bismarck azt akarta, hogy a liberálisok és a konzervatívok veszítsenek. Egy erős, egységes Németországot akart létrehozni, de ezt a junkerek, nem pedig a nyugatnémet liberálisok alatt akarta megvalósítani. Ezért három háborút indított:

  • Dániával 1864-ben - ezáltal Poroszország ellenőrzése alá vonta Schleswig-Holstein területét.
  • 1869-ben Ausztriával (osztrák-porosz háború) - ez lehetővé tette Poroszország számára, hogy elfoglalja Hannovert és a legtöbb más, korábban Ausztria által uralt északnémet területet.
  • Franciaországgal 1870-ben (francia-porosz háború) - így Bismarck ellenőrizni tudta Mecklenburgot, Bajorországot, Baden, Württemberg és Szászországot. Ezt követően ezek az államok (de Ausztria nem) az egységes Német Birodalom részei lettek, és I. Vilmos felvette a császári (Kaiser) címet.

Ez volt Poroszország nagy pillanata. A gazdasági és politikai jövő jónak tűnt. De 99 nap múlva, 1888-ban az államnak új vezetője lett, II. Ő elbocsátotta Bismarckot, aki 1890-ben elvesztette állását, és II. Vilmos új külpolitikába kezdett. Nagyobbá tette a hadsereget, és sokkal nagyobbá a haditengerészetet, és kockázatot vállalt. Részben ezért lépett be Németország az I. világháborúba. Amikor a németek és szövetségeseik elvesztették ezt a háborút, a porosz junkerek elvesztették a hatalmukat. A porosz királynak és a többi német királynak távoznia kellett. Németországból a Weimari Köztársaság lett. 1919-ben a versailles-i békeszerződés újra létrehozta a lengyel államot, és Poroszországnak le kellett mondania földjei nagy részéről. A Lengyel Folyosót felosztották Kelet-Poroszország és Németország között.

Poroszország vége

Az első világháború végén a versailles-i szerződés Nyugat-Poroszországot elválasztotta Németország többi részétől, hogy létrehozza Danzig szabad várost és a lengyel folyosót, így Lengyelországnak a szárazföldtől való elzártság helyett hozzáférése lesz az óceánhoz. Egyesek Poroszországot is kisebb államokra akarták bontani, de erre nem került sor. Poroszország lett a "Porosz Szabadállam" (Freistaat Preußen), a weimari köztársaság legnagyobb állama. A Porosz Szabadállam a weimari köztársaság teljes területének több mint 60%-át tette ki. A Porosz Szabadállamhoz tartozott az ipari Ruhr-vidék, Berlin városa, így sok baloldali politikai eszméket valló ember élt ott. Az 1920-as évek nagy részében a szociáldemokraták és a Katolikus Centrum volt hatalmon.

1932-ben Franz von Papen konzervatív német kancellár átvette az irányítást Poroszország felett, és véget vetett az állam demokratikus alkotmányának. Ez volt a német demokrácia vége is. 1933-ban Hermann Göring lett Poroszország belügyminisztere; most már nagyon erős volt. 1934-ben a nácik átvették a német államok hatalmát.

1945-ben a Szovjetunió hadserege elfoglalta egész Kelet- és Közép-Németországot (és Berlint). Lengyelország mindent elfoglalt az Odera-Neisse vonaltól keletre, például Sziléziát, Pomerániát, Kelet-Brandenburgot és Kelet-Poroszországot. A Szovjetunió elfoglalta Kelet-Poroszország északi harmadát, beleértve Königsberget, a mai Kalinyingrádot. Mintegy tízmillió németnek kellett elmenekülnie ezekről a területekről. Helyükre lengyelek és oroszok költöztek. Emiatt, valamint azért, mert a kommunisták átvették az irányítást az NDK, más néven Kelet-Németország földjei felett, a junkereknek és Poroszországnak vége lett.

1947-ben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió hivatalosan megállapodott Poroszország megszűnéséről. A szovjet zónában (amelyet 1949-től NDK-nak neveztek), amely porosz területeket is magában foglalt, mostantól Brandenburg és Szász-Anhalt tartományok voltak. Pomeránia porosz részei Mecklenburg-Elő-Pomerániához kerültek. 1952-ben az NDK kormánya megszüntette az államok használatát, és helyette körzeteket használt. 1990-ben, az NDK végével az államok visszatértek. Nyugaton (1949-től a Német Szövetségi Köztársaság vagy Nyugat-Németország néven) a porosz területek Észak-Rajna-Vesztfáliához, Alsó-Szászországhoz, Hessenhez, Rajna-vidék-Pfalzhoz és Schleswig-Holsteinhez kerültek. Baden-Württemberg a Hohenzollern-földeket kapta meg.

Poroszország eszméje nem teljesen halott Németországban. Egyesek Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern és Berlin tartományokat akarják összefogni, és Poroszországnak nevezni. De a német politikusokat nem érdekli az ötlet. [] A berlini alkotmány lehetővé teszi, hogy Berlin és Brandenburg egy állam legyen, de a berliniek 1996. május 5-én ellene szavaztak.

      Az I. világháború után elvesztett terület A II. világháború után elvesztett terület A mai NémetországZoom
      Az I. világháború után elvesztett terület A II. világháború után elvesztett terület A mai Németország

Poroszország a Német Birodalomban 1871-1918Zoom
Poroszország a Német Birodalomban 1871-1918

Brandenburg-Poroszország növekedése, 1600-1795Zoom
Brandenburg-Poroszország növekedése, 1600-1795

Otto von BismarckZoom
Otto von Bismarck

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Prussia?


V: Poroszország egy 1525-ben keletkezett országsorozat volt. Leginkább a Porosz Királyságra használták, amely Észak-Európában helyezkedett el, és Lengyelország, Franciaország és Litvánia területeit foglalta magába.

K: Milyen különböző jelentések kapcsolódnak a "porosz" névhez?


V: A "porosz" névnek az idők során számos különböző jelentése volt. Ezek közé tartozik a balti poroszok földje, a Teuton lovagok földjei, a Lengyel Korona földjeinek egy része (Királyi Poroszország), a Lengyel Királyság hűbérbirtoka (Hercegi Poroszország), az összes Hohenzollern-föld Németországon belül vagy kívül, független királyság a 17. századtól 1871-ig, végül a Német Birodalom, a Weimari Köztársaság és a náci Németország része 1871-től 1945-ig.

K: Honnan származik a "Poroszország" név?


V: A Poroszország név a borsszi vagy porosz néptől származik, akik a balti térségben éltek és óporosz nyelven beszéltek.

K: Hogyan kapcsolódott a hercegi és a királyi Poroszország Lengyelországhoz?


V: A hercegi Poroszország 1660-ig a Lengyel Királyság hűbérbirtoka volt, míg a királyi Poroszország 1772-ig Lengyelország része volt.

K: Milyen értékek voltak fontosak a német nyelvű poroszok számára a 18. század végén?


V: A 18. század végén a németajkú poroszok nagyra értékelték a tökéletes szervezettséget, az áldozatvállalást (másoknak adni valamit, amire szükségük van) és a törvények betartását.

K: Hogyan járult hozzá Otto von Bismarck kancellár a Németország és Észak-Európa közötti hatalmi dinamikához?


V: Otto von Bismarck kancellár feloszlatta a Német Szövetséget, ami lehetővé tette számára, hogy szinte egész Észak-Németországot egy államba csatolja. 1871-ben létrehozta a Német Császárságot, amelyben a porosz királyok Németország császárai voltak, így a Németország és Észak-Európa közötti hatalmi dinamika középpontjává vált.

K: Mikor szüntették meg a szövetségesek Poroszországot? V: A szövetségesek 1947-ben megszüntették Poroszországot, területét felosztották maguk között és az új Németország államai között.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3