Immanuel Kant

Life

Immanuel Kant 1724. április 22-én született. 1740-ben került a königsbergi egyetemre, ahol Gottfried Leibniz és követője, Christian Wolff filozófiáját tanulmányozta. Ott tanult 1746-ig, apja haláláig, majd elhagyta Königsberget, hogy házitanítói állást vállaljon. Kayserling gróf és családja nevelője lett. Kant 1755-ben lektor lett, és ebben a pozícióban maradt 1770-ig. A Királyi Könyvtár második könyvtárosa lett 1766-ban. Kant végül megkapta a Königsbergi Egyetem logikai és metafizikai tanszékét. Kant egész életében soha nem utazott hetven mérföldnél messzebbre Königsberg városától. Kant 1804. február 12-én halt meg az "Es ist gut" ("Ez jó") utolsó szavaival.

Egyetem

Az egyetemi tanulmányok befejezése után Kant azt remélte, hogy filozófiatanár lesz, de ez nagyon nehéz volt. Hosszú ideig magánelőadóként élhetett volna. Felajánlottak neki egy költészetprofesszori állást a königsbergi egyetemen, de ezt visszautasította. Később, 1770-ben a königsbergi egyetem filozófia rendes professzora lett.

A fiatal Kantot a fizika érdekelte, mind a csillagászati objektumok (például a bolygók és a csillagok), mind a Föld. Írt néhány dolgozatot erről, de a metafizika jobban érdekelte. Meg akarta ismerni az emberi tapasztalat természetét: hogyan tudhat az ember valamit, és mire épül a tudása.

Első kétségek

Leibniz és Wolff filozófiai rendszerének erős hatása alatt Kant kételkedni kezdett a korábbi filozófusok alapvető válaszaiban. Ezután Kant egy skót filozófust, David Hume-ot olvasott. Hume megpróbálta tisztázni a tapasztalatainkat, és egy nagyon erős, "szkepticizmusnak" nevezett véleményre jutott, miszerint nincs semmi, ami a tapasztalatainkat biztossá tenné. Kantot nagyon megdöbbentette Hume, és az általa tanult elméletet új szemszögből látta. Megpróbált egy harmadik utat találni a kettőn kívül, amit Kant "szkepticizmusnak" és "dogmatizmusnak" nevezett.

Kant olvasott egy másik gondolkodót, Jean-Jacques Rousseau-t. Az emberről, különösen az erkölcsről, az emberi szabadságról és az örök békéről szóló gondolatai lenyűgözték Kantot.

Filozófia

Egyes tudósok Kantot szívesen sorolják a német idealisták közé, de maga Kant nem tartozott ebbe a csoportba.

Kant legismertebb műve A tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft) című könyv, amelyet Kant 1781-ben adott ki. Kant gondolkodásmódját nem filozófiának, hanem kritikának nevezte. Kant szerint a kritika a valódi filozófia megalapozásának előkészítése. Kant szerint az embereknek tudniuk kell, mire képes az emberi ész, és milyen korlátai vannak. A tiszta ész kritikájában Kant az emberi ész számos határát írta le, mind az érzés, mind a gondolkodás tekintetében. Az érzékelés esetében az emberi érzékelésen belül két határ van: a tér és az idő. Nincsenek fizikai tárgyak, hanem elménk korlátai, amelyek mindig akkor működnek, amikor érzékszerveinken keresztül érzünk valamit. A gondolkodásra vonatkozóan azt mondta, hogy tizenkét kategória vagy tiszta racionális fogalom létezik, négy területre osztva: mennyiség, minőség, reláció és modalitás. Kant úgy gondolta, hogy az emberi értelem ezeket a fogalmakat alkalmazza mindenre.

Ideológia

Az, amit gondolunk, csak a fantáziánk? Kant azt mondta: "Nem", bár ezen érzéki és racionális korlátok nélkül semmit sem tudunk gondolni, akkor Kant meg volt győződve arról, hogy a korlátaink mögött lenne valami, amit nem tudnánk közvetlenül megismerni, és még korlátok mellett is tudnánk valamit. Ez sem lehet személyes fantázia, hiszen ezek a korlátok minden emberi értelem számára közösek voltak a mi sajátos tapasztalatunk előtt. Kant azt, amit közvetlenül nem ismerhettünk meg, Ding an sich -- "maga a dolog" -nak nevezte. "Magát a dolgot" gondolhatjuk, de nem lehet róla tapasztalatunk, és nem is ismerhetjük meg. Isten, a lélek örökkévalósága, a halál utáni élet, az ilyen dolgok a "dolog maga" körébe tartoznak, ezért Kant szerint nem voltak a filozófia megfelelő tárgyai, bár az emberek már ősidők óta szívesen vitatkoztak róluk.

Könyvek

Kant két másik könyvet is írt Kritika címmel: A gyakorlati ész kritikája (1788) és Az ítélet kritikája (1790). A gyakorlati ész kritikájában Kant a szabadság és Isten problémájáról írt. Ez volt etikai fő műve. Az Ítélet kritikájában Kant a szépségről és a teleológiáról írt, vagyis arról a problémáról, hogy van-e általában véve cél, van-e a világnak, az élőlénynek létjogosultsága stb. Mindkét könyvben Kant azt mondta, hogy ezekre a problémákra nem tudunk választ adni, mert "magára a dologra" vonatkoznak.

Influence

Kant nagy hatással volt más gondolkodókra. A 19. században olyan német filozófusokra, mint Fichte, Schelling, Hegel, Schopenhauer és olyan írókra, mint Herder, Schiller és Goethe, Kant hatott.

A 20. század elején Kant eszméi nagy hatással voltak a német filozófusok egy csoportjára. Ők az újkantiánusok néven váltak ismertté. Egyikük, Windelband azt mondta, hogy "Kant előtt minden filozófia Kantba ömlött, és Kant után minden filozófia Kantból ömlik".

Kant számos modern gondolkodóra, köztük Hannah Arendtre és John Rawlsra is hatással volt.