Immanuel Kant: élet, transzcendentális idealizmus és filozófiai hatás
Immanuel Kant: élete, transzcendentális idealizmus és korszakalkotó filozófiai hatás — áttekintés ismeretelméletről, etikáról és esztétikáról.
Immanuel Kant (1724. április 22. - 1804. február 12.) német filozófus. A kelet-poroszországi Königsbergben született és ott is halt meg. Kant az ottani egyetemen tanult filozófiát, később a filozófia professzora lett. Rendszerét "transzcendentális idealizmusnak" nevezte. Kant alapos ismeretelméleti, metafizikai, etikai és esztétikai írásai a filozófiatörténet egyik legnagyobb hatású alakjává tették.
Königsberg ma Oroszországhoz tartozik, és Kalinyingrádnak hívják. Kant életében a Porosz Királyság második legnagyobb városa volt.
Életének rövid áttekintése
Kant puritán, pietista környezetben nőtt fel, családja szerény anyagi körülmények között élt. Tanulmányait a helyi Collegium Fridericianumban kezdte, majd a königsbergi egyetemre (Albertinum/Albertina) járt. Rövidebb külföldi utazások helyett életének nagy részét szigorú napi rutinban és kutatásban töltötte Königsbergben: oktatott, kutatott és esszéket, könyveket írt. Kezdetben magántanítóként dolgozott, majd 1770-ben lett egyetemi tanár. Tudományos karrierjét olyan korai munkák is övezték, mint a csillagászati és természettudományos spekulációkat tartalmazó írásai, de igazi hírnevét a 1781-ben megjelent és 1787-ben bővített A tiszta ész kritikája hozta meg.
Fő művei és témái
- A tiszta ész kritikája (kritika a tiszta észről, 1781/1787) — ismeretelméleti alapmű, amelyben Kant vizsgálja, hogyan lehetségesek a tudományok és milyen feltételei vannak a megismerésnek.
- Az erkölcs metafizikájának alapozása (általánosan ismert: Groundwork of the Metaphysics of Morals, 1785) — az etika alapkérdéseit bontja ki, itt jelenik meg a kategorikus imperatívusz gondolata.
- A gyakorlati ész kritikája (Critique of Practical Reason, 1788) — az erkölcsi törvény és a szabadság filozófiai vizsgálata.
- Az ítélőképesség kritikája (Critique of Judgment, 1790) — esztétikai és teleologikus problémákat tárgyal, hidat képez az elméleti és gyakorlati ész között.
- Emellett fontos politikai és jogfilozófiai esszéi: pl. a Perpetual Peace (A béke örököse) gondolatai a nemzetközi jogról és békéről.
Transzcendentális idealizmus — mi is ez?
Kant rendszere, a transzcendentális idealizmus, azt állítja, hogy a tudás nem pusztán a tárgyakról (a dolgokról magukban), hanem azok észlelésének feltételeiről is szól. Megkülönbözteti a jelenségeket (amit érzékelünk, a tapasztalat tárgyait) és a dolgokat magukban (a "Ding an sich", amelyekről közvetlen tudásunk nincs). Kant szerint a tér és az idő az érzékelés formái, illetve az értelem bizonyos kategóriái (pl. okság, mennyiség, minőség, viszony) alakítják az érzékelt anyagot — ezek együtt teszik lehetővé a szintetikus a priori ítéleteket, amelyek új ismeretet adnak anélkül, hogy tapasztalatból származnának.
Ismeretelmélet és metafizika
Kant forradalmi ötlete az volt, hogy a megismerés feltételeit kell vizsgálni: mik az emberi megismerés előfeltételei ahhoz, hogy a természettudományok és a matematika objektív tudást adjanak. Ebből következik a kategóriák és az érzékelés formáinak rendszere: a tér és az idő mint a formai keretek, valamint a fogalmak (kategóriák) szerepe az észlelés értelmes alakítása során. A jelenségek által adott tapasztalat ma is központi téma Kant befolyásában álló filozófiai irányzatok számára.
Etika: a kötelességelv és a kategorikus imperatívusz
Kant etikájának középpontjában a kötelesség áll: az erkölcsi cselekedet értékét nem a következmény határozza meg, hanem az, hogy a cselekvő tette belsőleg a morális törvénynek megfelelő-e. Legismertebb formulája a kategorikus imperatívusz, amely különböző megfogalmazásokban így hangzik: "Cselekedj csak olyan elv alapján, amelyet egyidejűleg általános törvényként akarnál." Kant kiemeli az emberi méltóságot és az egyén autonómiáját: az embereket soha nem szabad pusztán eszközként használni.
Esztétika és teleológia
Az ítélőképesség kritikája az esztétika és a célirányosság (teleológia) problémáit vizsgálja. Kant itt különbözteti meg a szép és a nemes (vagy szép és erkölcsös) fogalmát, és tárgyalja, hogyan kapcsolódik az esztétikai ítélet az erkölcsi megítéléshez. Az esztétikai élményben szerinte egyfajta diszinteresált öröm jelenik meg, amely mégis sorra ösztönözheti az erkölcsi érzést.
Politikai gondolatok és jogfilozófia
Kant politikai írásai, különösen a Perpetual Peace című esszé, a nemzetek közötti jog, a köztársasági berendezkedés és az emberközpontú nemzetközi rend kérdéseit feszegetik. Támogatta az állami jog és az egyéni jogok fontosságát, hangsúlyozva az emberi méltóságot és a jogállamiság elvét.
Hatás és örökség
Kant hatása rendkívül széles körű: közvetlenül inspirálta a német idealizmus követőit (Fichte, Schelling, Hegel), majd a 19–20. századi neo-kantianizmust. Munkái alakították a modern etika, esztétika, politika- és jogfilozófia alapfogalmait, egyúttal hatottak a tudományfilozófia és a jelenségelméleti gondolkodás alakulására is. A kortárs filozófiaban Kant-tanulmányok még ma is központi szerepet játszanak: viták folynak például a transzcendentális módszer értelméről, a dolgok magukban való létének kérdéséről és a kategorikus imperatívusz alkalmazhatóságáról a gyakorlati erkölcsben.
Összegzés
Kant életműve az európai filozófia fordulópontját jelenti: összehangolja az empirizmust és a racionalizmust egy olyan keretben, amely egyszerre foglalkozik a megismerés lehetőségeivel és az erkölcsi cselekvés normáival. A transzcendentális idealizmus, a kategorikus imperatívusz és a kritikai módszer mind máig meghatározó elemei a filozófiai gondolkodásnak.
Life
Immanuel Kant 1724. április 22-én született. 1740-ben került a königsbergi egyetemre, ahol Gottfried Leibniz és követője, Christian Wolff filozófiáját tanulmányozta. Ott tanult 1746-ig, apja haláláig, majd elhagyta Königsberget, hogy házitanítói állást vállaljon. Kayserling gróf és családja nevelője lett. Kant 1755-ben lektor lett, és ebben a pozícióban maradt 1770-ig. A Királyi Könyvtár második könyvtárosa lett 1766-ban. Kant végül megkapta a Königsbergi Egyetem logikai és metafizikai tanszékét. Kant egész életében soha nem utazott hetven mérföldnél messzebbre Königsberg városától. Kant 1804. február 12-én halt meg az "Es ist gut" ("Ez jó") utolsó szavaival.
Egyetem
Az egyetemi tanulmányok befejezése után Kant azt remélte, hogy filozófiatanár lesz, de ez nagyon nehéz volt. Hosszú ideig magánelőadóként élhetett volna. Felajánlottak neki egy költészetprofesszori állást a königsbergi egyetemen, de ezt visszautasította. Később, 1770-ben a königsbergi egyetem filozófia rendes professzora lett.
A fiatal Kantot a fizika érdekelte, mind a csillagászati objektumok (például a bolygók és a csillagok), mind a Föld. Írt néhány dolgozatot erről, de a metafizika jobban érdekelte. Meg akarta ismerni az emberi tapasztalat természetét: hogyan tudhat az ember valamit, és mire épül a tudása.
Első kétségek
Leibniz és Wolff filozófiai rendszerének erős hatása alatt Kant kételkedni kezdett a korábbi filozófusok alapvető válaszaiban. Ezután Kant egy skót filozófust, David Hume-ot olvasott. Hume megpróbálta tisztázni a tapasztalatainkat, és egy nagyon erős, "szkepticizmusnak" nevezett véleményre jutott, miszerint nincs semmi, ami a tapasztalatainkat biztossá tenné. Kantot nagyon megdöbbentette Hume, és az általa tanult elméletet új szemszögből látta. Megpróbált egy harmadik utat találni a kettőn kívül, amit Kant "szkepticizmusnak" és "dogmatizmusnak" nevezett.
Kant olvasott egy másik gondolkodót, Jean-Jacques Rousseau-t. Az emberről, különösen az erkölcsről, az emberi szabadságról és az örök békéről szóló gondolatai lenyűgözték Kantot.
Filozófia
Egyes tudósok Kantot szívesen sorolják a német idealisták közé, de maga Kant nem tartozott ebbe a csoportba.
Kant legismertebb műve A tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft) című könyv, amelyet Kant 1781-ben adott ki. Kant gondolkodásmódját nem filozófiának, hanem kritikának nevezte. Kant szerint a kritika a valódi filozófia megalapozásának előkészítése. Kant szerint az embereknek tudniuk kell, mire képes az emberi ész, és milyen korlátai vannak. A tiszta ész kritikájában Kant az emberi ész számos határát írta le, mind az érzés, mind a gondolkodás tekintetében. Az érzékelés esetében az emberi érzékelésen belül két határ van: a tér és az idő. Nincsenek fizikai tárgyak, hanem elménk korlátai, amelyek mindig akkor működnek, amikor érzékszerveinken keresztül érzünk valamit. A gondolkodásra vonatkozóan azt mondta, hogy tizenkét kategória vagy tiszta racionális fogalom létezik, négy területre osztva: mennyiség, minőség, reláció és modalitás. Kant úgy gondolta, hogy az emberi értelem ezeket a fogalmakat alkalmazza mindenre.
Ideológia
Az, amit gondolunk, csak a fantáziánk? Kant azt mondta: "Nem", bár ezen érzéki és racionális korlátok nélkül semmit sem tudunk gondolni, akkor Kant meg volt győződve arról, hogy a korlátaink mögött lenne valami, amit nem tudnánk közvetlenül megismerni, és még korlátok mellett is tudnánk valamit. Ez sem lehet személyes fantázia, hiszen ezek a korlátok minden emberi értelem számára közösek voltak a mi sajátos tapasztalatunk előtt. Kant azt, amit közvetlenül nem ismerhettünk meg, Ding an sich -- "maga a dolog" -nak nevezte. "Magát a dolgot" gondolhatjuk, de nem lehet róla tapasztalatunk, és nem is ismerhetjük meg. Isten, a lélek örökkévalósága, a halál utáni élet, az ilyen dolgok a "dolog maga" körébe tartoznak, ezért Kant szerint nem voltak a filozófia megfelelő tárgyai, bár az emberek már ősidők óta szívesen vitatkoztak róluk.
Könyvek
Kant két másik könyvet is írt Kritika címmel: A gyakorlati ész kritikája (1788) és Az ítélet kritikája (1790). A gyakorlati ész kritikájában Kant a szabadság és Isten problémájáról írt. Ez volt etikai fő műve. Az Ítélet kritikájában Kant a szépségről és a teleológiáról írt, vagyis arról a problémáról, hogy van-e általában véve cél, van-e a világnak, az élőlénynek létjogosultsága stb. Mindkét könyvben Kant azt mondta, hogy ezekre a problémákra nem tudunk választ adni, mert "magára a dologra" vonatkoznak.
Influence
Kant nagy hatással volt más gondolkodókra. A 19. században olyan német filozófusokra, mint Fichte, Schelling, Hegel, Schopenhauer és olyan írókra, mint Herder, Schiller és Goethe, Kant hatott.
A 20. század elején Kant eszméi nagy hatással voltak a német filozófusok egy csoportjára. Ők az újkantiánusok néven váltak ismertté. Egyikük, Windelband azt mondta, hogy "Kant előtt minden filozófia Kantba ömlött, és Kant után minden filozófia Kantból ömlik".
Kant számos modern gondolkodóra, köztük Hannah Arendtre és John Rawlsra is hatással volt.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Immanuel Kant?
V: Immanuel Kant német filozófus volt, aki a kelet-poroszországi Königsbergben született.
K: Hol tanult Kant filozófiát?
V: Kant a königsbergi egyetemen tanult filozófiát.
K: Hogyan nevezte Kant a rendszerét?
V: Kant a rendszerét "transzcendentális idealizmusnak" nevezte.
K: Mely területeken írt Kant sokat?
V: Kant sokat írt az ismeretelméletről, a metafizikáról, az etikáról és az esztétikáról.
K: Mi Kant jelentősége a filozófiatörténetben?
V: Kantot írásai a filozófiatörténet egyik legnagyobb hatású alakjává tették.
K: Mi Königsberg jelenlegi neve?
V: Königsberg jelenlegi neve Kalinyingrád.
K: Milyen volt Königsberg, amikor Kant még élt?
V: Amikor Kant élt, Königsberg a Porosz Királyság második legnagyobb városa volt.
Keres