Frederick II of Prussia

Trónörökös

1732-ben Sophia Dorothea királynő megpróbálta megszervezni Frederick és nővére, Wilhelmina kettős házasságát Ameliával és Frederickkel, bátyja, II György brit király gyermekeivel. Attól tartva, hogy Poroszország és Nagy-Britannia szövetségre lép, von Seckendorff tábornagy, az osztrákok berlini követe megvesztegette von Grumbkow tábornagyot, a porosz hadügyminisztert és Benjamin Reichenbachot, a poroszok londoni követét. A páros diszkréten rágalmazta a brit és a porosz udvart a két király szemében. A házasság gondolatától feldühödve Friderikusz Vilmos lehetetlen követeléseket támasztott a britekkel szemben, például azt, hogy Poroszország szerezze meg Jülichet és Berget, ami a házassági ajánlat meghiúsulásához vezetett.

Von Kattel halála után Friedrich királyi kegyelmet kapott, és november 18-án kiengedték cellájából, de katonai rangját nem kapta vissza. Ahelyett azonban, hogy visszatért volna Berlinbe, kénytelen volt Küstrinben maradni, és november 20-án megkezdte az államügyek és az adminisztráció tanulását a hadügy- és az udvari minisztérium számára. A feszültségek némileg enyhültek, amikor egy évvel később Frigyes Vilmos meglátogatta Küstrint, és Frigyes 1731. november 20-án látogatást tett Berlinben abból az alkalomból, hogy nővére, Wilhelmina összeházasodott Frigyes bayreuthi őrgróffal. A trónörökös visszatért Berlinbe, miután 1732. február 26-án végre felszabadult Küstrinből.

Vilmos Frigyes azt fontolgatta, hogy feleségül adja Friderikát Mecklenburg-Schwerini Erzsébethez, Anna orosz cárnő unokahúgához, de ezt a tervet Savoyai Eugén herceg ellenezte. Maga Frigyes azt javasolta, hogy az örökösödésről való lemondásért cserébe vegye feleségül Mária Terézia osztrák királynét. Eugen ehelyett Seckendorff révén meggyőzte Vilmos Frigyes Frigyes, hogy a trónörökös vegye feleségül Erzsébet Christine Brunswick-Bevern-i Erzsébetet, az osztrák Habsburgok protestáns rokonát. Bár Friderikusz azt írta húgának, hogy "sem szerelem, sem barátság nem lehet közöttünk", és az öngyilkosságot fontolgatta, mégis beleegyezett az 1733. június 12-i esküvőbe. Kevés közös vonása volt menyasszonyával, és nehezményezte a politikai házasságot, mint az osztrák beavatkozás példáját, amely 1701 óta sújtotta Poroszországot. Miután Friedrich 1740-ben megszerezte a trónt, nem engedte, hogy Erzsébet meglátogassa potsdami udvarát, helyette a schönhauseni kastélyt és a berlini Stadtschlossban lévő lakásokat adta neki. Friderikusz a trónörökös címet, a "porosz herceg" címet testvérének, Vilmos Ágostnak adományozta; ennek ellenére felesége hűséges maradt hozzá.

Frederick visszakapott egy rangot a porosz hadseregben, mint a Nauen és Neuruppin mellett állomásozó von der Goltz ezred ezred ezredese. Amikor Poroszország csapatokat adott Ausztria megsegítésére a lengyel örökösödési háború idején, Frigyes Savoyai Eugén hercegnél tanult a Franciaország elleni rajnai hadjárat során. Vilmos Frigyes, akit a hadjárat okozta köszvény legyengített, a Neuruppintól északra fekvő Rheinsbergben lévő Schloss Rheinsberget adományozta Frigyesnek. Rheinsbergben Frigyes összegyűjtött egy kisszámú zenészt, színészt és más művészeket. Idejét olvasással, drámai színdarabok nézésével, zenélés és zenehallgatással töltötte, és ezt az időszakot élete egyik legboldogabbjának tartotta. Frigyes megalakította a "Bayard-rendet", hogy barátaival megvitassa a hadviselést; Heinrich August de la Motte Fouqué lett az összejövetelek nagymestere.

Niccolò Machiavelli műveit, például A fejedelem címűt, Frigyes korában a király viselkedésének irányelveként tartották számon. Frigyes 1739-ben fejezte be Anti-Machiavellinek című művét, amely egy másik nézőpontot fogalmazott meg. A művet 1740-ben névtelenül adták ki, de Voltaire Amszterdamban terjesztette.

Frigyes Vilmos 1740-ben bekövetkezett halálával és a Porosz Királyság örökségével véget értek Frigyesnek a politika helyett a művészeteknek szentelt évei.

Frigyes mint porosz király

Uralkodás (1740-1786)

Amikor Frigyes 1740-ben "porosz királyként" trónra lépett, Poroszország szétszórt területekből állt: Kleve, Márk és Ravensberg a Szent Római Birodalom nyugati részén; Brandenburg, Pomeránia és Pomeránia a Birodalom keleti részén; valamint a korábbi Porosz Hercegség a Birodalmon kívül, a Lengyel-Litván Közössége határán. Azért viselte a poroszországi király címet, mert ez a történelmi Poroszországnak csak egy része volt; a többi rész nagy részének 1772-es megszerzése után Poroszország királyává nyilvánította magát.

Háború és hódítás

Frigyes célja az volt, hogy modernizálja és egyesítse sebezhetően szétszakadt országait; ennek érdekében háborúkat vívott elsősorban Ausztria ellen, amelynek Habsburg-dinasztiája a 15. századtól 1806-ig szinte folyamatosan Szent Római Császárként uralkodott. Frigyes az apja által megművelt, takarékos erőforrások felhasználásával Poroszországot az ötödik és legkisebb európai nagyhatalomként hozta létre.

Az osztrák örökösödési háború (1740-1748) részét képező első sziléziai háború (1740-1742) eredményeként Frigyes elfoglalta Szilézia lengyel részét. Ausztria a második sziléziai háborúban (1744-1745) megpróbálta visszaszerezni Sziléziát, de Frigyes ismét győzedelmeskedett, és arra kényszerítette Ausztriát, hogy tartsa magát a korábbi békefeltételekhez. Szilézia porosz birtoklása a királyságnak az Odera feletti ellenőrzést biztosította.

A Habsburg Ausztria és a Bourbon Franciaország, hagyományos ellenségek, az angol-osztrák szövetség összeomlását követő 1756-os diplomáciai forradalomban szövetségre léptek. Frigyes a Westminsteri Konventben gyorsan szövetséget kötött Nagy-Britanniával. Mivel a szomszédos országok összeesküvést kezdtek ellene szőni, Friderikusz elhatározta, hogy elsőként csap le. Jól felkészült hadserege 1756. augusztus 29-én átlépte a határt és megszállta Szászországot, ezzel kezdetét vette a hétéves háború, amely 1763-ig tartott. A semleges Szászország elleni támadásáért és a szász csapatoknak a porosz hadseregbe való erőszakos beolvasztásáért a Pirna 1756. októberi ostromát követően széles körű bírálatokkal szembesült.

Az Ausztriát, Franciaországot, Oroszországot, Szászországot és Svédországot magában foglaló koalícióval szemben, amelynek csak Nagy-Britannia és Hannover volt a szövetségese, Frigyes szűkösen tartotta Poroszországot a háborúban, annak ellenére, hogy területeit gyakran megszállták.

Erzsébet orosz cárnő hirtelen halála miatt poroszbarát unokaöccse, III. Péter került hatalomra. Ez a poroszellenes koalíció összeomlásához vezetett. Bár az ezt követő hubertusburgi békében Frigyes nem nyert területeket, Sziléziát meg tudta tartani. Poroszország számos német nyelvű területen népszerűvé vált.

Életének végén Frigyes Poroszországot is bevonta az 1778-as kisebb bajor örökösödési háborúba, amelyben megakadályozta az osztrákok azon törekvését, hogy az osztrák Hollandiát Bajorországra cseréljék. Amikor II| József császár 1784-ben ismét megpróbálkozott a tervvel, Friderikusz létrehozta a Fürstenbundot, ami miatt a németek a német szabadságjogok védelmezőjeként tekintettek rá, ellentétben korábbi szerepével, amellyel a Habsburgok császári birodalmát támadta.

Frigyes gyakran személyesen vezette hadseregét, és csatában hat lovat lőttek ki alóla. Friderikuszt gyakran csodálják minden idők egyik legnagyobb taktikai zsenijeként, különösen a ferde csatarend alkalmazása miatt. Még ennél is fontosabbak voltak hadműveleti sikerei, különösen a számbeli fölényben lévő ellenfél hadseregek egyesülésének megakadályozása, és az, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen volt, hogy az ellenséges seregeket távol tartsa a porosz magterülettől. Anyjának, Mária Teréziának írt levelében az osztrák társuralkodó császár, II,

Amikor a porosz király a hadművészethez kapcsolódó problémákról beszél, amelyeket intenzíven tanulmányozott, és amelyekről minden elképzelhető könyvet elolvasott, akkor minden feszes, szilárd és szokatlanul tanulságos. Nincsenek körülírások, állításait tényszerűen és történelmileg bizonyítja, mert jól ismeri a történelmet... Egy zseni és egy ember, aki csodálatosan beszél. De minden, amit mond, elárulja a bohócot.

Poroszország modernizációja

Frigyes Poroszországot egy európai hátországból gazdaságilag erős és politikailag megreformált állammá változtatta. Szilézia meghódítása, amely Poroszország új iparát nyersanyagokkal látta el, hozzájárult az ipari termelés és fejlődés fellendítéséhez, és ezeket az iparágakat magas vámokkal és a belső belkereskedelem minimális korlátozásával védte. Az állam modernizációs mechanizmusai és technológiája azt is lehetővé tette, hogy Friderikusz 1747-ben hatalmas, hatéves vízelvezetési és "rekultivációs" programot indítson az ország északi mocsaras területein. Ez a racionalista irányultságú program, amelyet Frederick a "haszontalan" és "barbár" természet "megszelídítésének" és "meghódításának" tekintett, nagyjából 150 000 hektárnyi szántóföldet hozott létre, de egyúttal a természetes élőhelyek hatalmas területeit is felszámolta, elpusztította a régió biológiai sokféleségét, és számos őslakos közösséget kitelepített. Frigyes francia szakértők segítségével átszervezte Poroszország adópolitikáját is, és bevezette a közvetett adózás rendszerét, amely jövedelmezőbb volt, mint a korábbi közvetlen adópolitika. Frigyes megbízta a kiváló porosz kereskedőt, Johann Ernst Gotzkowsky-t is, hogy segítsen a kereskedelem előmozdításában. Gotzkowsky utasította Friderikust, hogy reformálja meg az útdíjak és importkorlátozások porosz rendszerét, és építsen egy nagy selyemgyárat, hogy felvegye a versenyt a francia selyemkereskedelemmel. Amikor 1763-ban Gotzkowsky egy amszterdami pénzügyi válság során csődbe ment, Friderikusz átvette a porcelángyárát.

Frigyes uralkodása alatt a nemzeti valutareformot is elnökölte. A hétéves háború és Szilézia megszerzésének hatásai átalakították a gazdaságot, leértékelték a nemzeti valutát, és az egész országra kiterjedő magas inflációhoz vezettek. Az 1763. májusi porosz pénzverési ediktum felértékelte a nemzeti valutát, stabilizálta az erősen leértékelődött pénzérmék árfolyamát, és előírta, hogy az adókat a háború előtti értékű valutában kell megfizetni. Más európai uralkodók hamarosan hasonló monetáris reformokat hajtottak végre, amelyek hozzájárultak a régiószintű árak csökkentéséhez.

Friderikusz más fontos modernizációs törekvéseket is irányított Poroszországban, többek között egy modern kormányzati bürokrácia létrehozását, Európa egyik legelismertebb oktatási rendszerének kiépítését, valamint a kínzás és a testi fenyítés eltörlését.

A Királyi Poroszország (Nyugat-Poroszország) 1772-es megszerzése után Frigyes a címét is megváltoztatta: az I. Frigyes koronázása óta használt "poroszkirály" helyett "Poroszország királya" lett, ezzel is hangsúlyozva államának növekvő jelentőségét és saját uralkodói fontosságát.

Vallási tolerancia

Frigyes általában a vallási tolerancia bajnoka volt, többek között a XIV. Kelemen pápa elnyomása elől menekülő jezsuitákat is befogadta tanítónak Sziléziában, Warmiában és a Netze körzetben. Érdekelt abban, hogy sokféle képességet vonzzon országába, legyen szó jezsuita tanárokról, hugenotta polgárokról vagy zsidó kereskedőkről és bankárokról, különösen Spanyolországból. Fejlődést akart az egész országban. E gyakorlatiasan gondolkodó, de nem teljesen előítéletektől mentes tolerancia példájaként Frigyes a Testament politique című művében ezt írta:

Túl sok zsidó van a városokban. Szükség van rájuk a lengyel határon, mert ezeken a területeken csak héberek kereskednek. Amint eltávolodunk a határtól, a zsidók hátrányt jelentenek, klikkeket alkotnak, csempészettel foglalkoznak, és mindenféle gazemberségre vetemednek, ami a keresztény polgárok és kereskedők kárára van. Soha nem üldöztem senkit sem ebből, sem más szektából [sic]; úgy gondolom azonban, hogy okos dolog lenne odafigyelni, hogy számuk ne növekedjen.

A lengyel határon élő zsidókat ezért arra ösztönözték, hogy minden lehetséges kereskedelmet folytassanak, és a királytól ugyanolyan védelmet és támogatást kaptak, mint bármely más porosz állampolgár. Hogy mennyire sikerült a zsidókat integrálni a társadalom azon területeire, ahol Frigyes bátorította őket, azt jól mutatja, hogy Gerson von Bleichröder milyen szerepet játszott Bismarck Németország újraegyesítésére irányuló törekvéseinek finanszírozásában.

Mivel Frigyes alatt sok pusztaságot tettek művelhetővé, Poroszország új telepeseket keresett. Frigyes többször hangsúlyozta, hogy a nemzetiség és a vallás nem érdekli.

Építészet

Frigyes híres épületeket építtetett fővárosában, Berlinben, amelyek többsége ma is létezik, mint például a Berlini Állami Operaház, a Királyi Könyvtár (ma Berlini Állami Könyvtár), a Szent Hedvig-székesegyház és a Henrik herceg palotája (ma a Humboldt Egyetem épülete). A király azonban szívesebben töltötte idejét nyári rezidenciáján, Potsdamban, ahol felépítette a sanssouci palotát, az északnémet rokokó legjelentősebb alkotását. Sanssouci, ami franciából fordítva "gondtalan" vagy "gondtalan", Friedrich számára menedéket jelentett. A "fridericiai rokokó" Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff alatt fejlődött ki.

Későbbi évek

Élete vége felé Frederick egyre több időt töltött egyedül. Szanssouci baráti köre fokozatosan, pótlás nélkül kihalt, és Frederick egyre kritikusabbá és önkényesebbé vált, ami a közszolgálat és a tisztikar csalódottságát váltotta ki. A berlini nép mindig éljenezte a királyt, amikor a tartományi körutakról vagy a katonai szemléről visszatért a városba, de Frigyes nem élvezte, hogy népszerű a köznép körében, ehelyett inkább kedvenc olasz agarainak társaságát kedvelte, akiket Madame de Pompadourra gúnyolódva "Pompadour márkáinak" nevezett. Frederick 1786. augusztus 17-én halt meg a sanssouci palotában lévő dolgozószobájában, egy karosszékben.

Frederick azt kívánta, hogy a sanssouci corps de logis oldalán lévő szőlőteraszon, agarai mellé temessék el. Unokaöccse és utódja, II. Frigyes Vilmos ehelyett elrendelte, hogy a holttestet apja mellé, a potsdami helyőrség templomába temessék. A második világháború vége felé Adolf Hitler elrendelte, hogy Frigyes és I. Frigyes Vilmos, valamint Paul von Hindenburg és felesége koporsóját először egy Berlin melletti földalatti bunkerbe szállítsák, majd a németországi Bernrode városának közelében lévő sóbányában rejtsék el, hogy megvédjék a megsemmisüléstől. Az amerikai hadsereg 1945. április 27-én fedezte fel a négy koporsót egy 1,8 méter vastag falazott fal mögött a bánya mélyén, és a Marburgi kastély pincéjébe szállította őket, amely a visszaszerzett náci "kincsek" gyűjtőhelye volt. Az "Operation Bodysnatch" elnevezésű titkos projekt részeként az amerikai hadsereg mindkét királyt először a marburgi Erzsébet-templomba, majd a Hechingen városához közeli Burg Hohenzollernbe helyezte át. A német újraegyesítést követően Frigyes Vilmos holttestét a sanssouci Béke-templomban található Friedrich császár mauzóleumban temették el.

Halálának 205. évfordulóján, 1991. augusztus 17-én Frigyes koporsója porosz zászlóval letakarva és a Bundeswehr díszőrségének kíséretében a szászsebesi díszudvarban nyugodott. Sötétedés után Frederick holttestét végül a sanssouci szőlőskert teraszán helyezték örök nyugalomra, végakarata szerint pompa nélkül és éjszaka ("... Im übrigen will ich, was meine Person anbetrifft, in Sanssouci beigesetzt werden, ohne Prunk, ohne Pomp und bei Nacht...". (1757)).

Idézetek

• "A követeimmel franciául beszélek, a könyvelésemmel angolul, az úrnőmmel olaszul, az Istenemmel latinul, a lovammal pedig németül."
• "Egy művelt népet könnyen lehet kormányozni."

Brandenburg-Poroszország növekedése (1600-1795).


Hohenfriedbergi csata, a porosz gyalogság támadása, írta Carl Röchling. Olaj, vászon.


Rossbachi csata, Frederick taktikai győzelme.


Sanssouci déli vagy kerti homlokzata és a corps de logis.


Frederick sírja Sanssouciban.

Frederick a populáris kultúrában

Helyek

A pennsylvaniai King of Prussia a King of Prussia Innről kapta a nevét, amelyet maga is Frederick tiszteletére neveztek el.

Az írországi Dublinban található Poroszország utca Nagy Frigyesről kapta a nevét.

Német filmek

A nagy király (németül: "Der Große König") egy 1942-es német drámafilm, amelyet Veit Harlan rendezett Otto Gebühr főszereplésével. A film Nagy Frigyes életét mutatja be. Megkapta a ritka "A nemzet filmje" kitüntetést. Otto Gebühr számos más filmben is játszotta a királyt.

Filmek, amelyekben Otto Gebühr mint Nagy Frigyes szerepel

• 1920: Barbarina - rendező: Carl Boese
• 1921-23: Fridericus Rex - rendező: Arzén von Cserépy

1. rész - Sturm und Drang

2. rész - Vater und Sohn

3. rész - Sanssouci

4. rész - Schicksalswende

• 1926: Mühle von Sans Souci - rendező: Siegfried Philippi
• 1928: Fritz - 1. Teil Friede - rendező: Gerhard Lamprecht
• 1928: Fritz - 2. Teil Ausklang - rendező: Lamprecht
• 1930: Sanssouci -rendező: Das Flötenkonzert von Sanssouci: Gustav Ucicky
• 1932: Sans Souci - rendező: Friedrich Zelnik
• 1933: Der Choral von Leuthen - rendező: Carl Froelich
• 1936. Heiteres und Ernstes um den großen König - rendező: Phil Jutzi
• 1936: Fridericus - rendező: Johannes Meyer
• 1937: Schragg - rendező: Hans Deppe
• 1942: König - rendező: Veit Harlan

A 2004-ben készült Der Untergang című német filmben Adolf Hitler egy sötét szobában ülve, magányosan bámulva egy Frigyesről készült festményt, ami valószínűleg a diktátornak a Brandenburgi Ház újabb csodájához fűződő halványuló reményeire utal.

Amerikai filmek

Az 1970-es Patton című filmben Patton tábornok tévesen idézi Nagy Frigyes mondását: "L'audace, l'audace, toujours l'audace!". ("Merészség, merészség - mindig merészség!").

Bár Frederick soha nem látható a vásznon, Stanley Kubrick 1975-ös Barry Lyndon című filmjében többször is említést tesz róla. A filmben "A nagy és illusztris Frederick" néven emlegetik, és a hadseregét egyszerre dicsérik és kritizálják. Például egy idézet a filmből: "Az alatt az öt év alatt, amíg a háború tartott, a nagy és illusztris Frigyes annyira kimerítette királyságának férfiállományát, hogy rengeteg toborzót kellett alkalmaznia, akik nem riadtak vissza semmilyen bűnténytől, beleértve az emberrablást is, hogy puskaporhoz való élelemmel lássák el ezeket a ragyogó ezredeit."

Címek és stílusok

• 1712. január 24. - 1740. május 31. Ő királyi felsége a trónörökös
• 1740. május 31. - 1772. február 19. Őfelsége, a király Poroszországban
• 1772. február 19. - 1786. augusztus 17. Őfelsége, Poroszország királya