John Locke (ejtsd: /ˈlɒk/; 1632. augusztus 29. - 1704. október 28.) a liberalizmus atyja néven ismert angol filozófus és orvos. A társadalmi szerződés elméletéről szóló írásai hatással voltak Voltaire-re és Rousseau-ra, számos skót felvilágosult gondolkodóra és az amerikai forradalmárokra. Gondolatai szerepelnek az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban. Locke politikai és tudáselméleti nézetei hosszú távon hozzájárultak a modern politikai szabadságjogok, a tulajdon és a vallásszabadság elveinek kialakulásához.

Locke elméletei általában az identitásról és az énről szóltak. Locke úgy vélte, hogy gondolatok nélkül születünk, és a tudást ehelyett csak a tapasztalat határozza meg. Ezt a nézetet szokás empirizmusnak nevezni: szerinte az elme kezdetben egy üres lap (tabula rasa), amelyet a külső érzékelés és a belső reflexió töltenek meg.

Élete röviden

John Locke Angliában született, és tanulmányait a Westminster iskolában, majd a Christ Church kollégiumban (Oxford) folytatta. Orvosi képzést is szerzett, dolgozott többek között Thomas Sydenham orvos mellett, és hosszabb ideig Anthony Ashley Cooper, későbbi Shaftesbury grófja közeli munkatársa és orvosa volt. Politikai körökben részt vett a korabeli vitákban; a királyi hatalom és a parlament viszonyáról, valamint a vallási türelemről folytatott eszmecserék fontos hatást gyakoroltak gondolkodására. A 1680-as években rövidebb időre száműzetésbe kényszerült, majd a dicsőséges forradalom (1688) után visszatért Angliába, ahol további műveket írt és politikai befolyásra tett szert. 1704-ben halt meg.

Főbb elméletei és művei

Locke két területen maradt különösen meghatározó: a politika-filozófiában és a tudáselméletben.

  • Társadalmi és politikai elmélet: A kormányzat joga szerinte a nép beleegyezésén alapul; a hatalom forrása a társadalmi szerződés. Legismertebb politikai munkái közé tartoznak a Két értekezés a kormányzatról (Two Treatises of Government) gondolatai, amelyekben kiemelte a természeti jogok — élet, szabadság, tulajdon — fontosságát. Locke hatott az olyan későbbi politikai mozgalmakra és dokumentumokra, mint az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat.
  • Tudáselmélet és empirizmus: Az An Essay Concerning Human Understanding (Értekezés az emberi értelemről) fő művében kifejtette, hogy nincs veleszületett ismeret; minden tudás vagy az érzékszervekből (sensation), vagy a reflexióból (reflection) ered. Megkülönböztette az egyszerű és összetett ötleteket, valamint a primer és szekunder tulajdonságokat (azaz amik az objektumokhoz tartoznak, illetve amiket az érzékelés hoz létre).
  • Vallási türelem: Locke a vallásszabadság és a konfeszionális türelem híve volt; több írásában, például a Levél a vallási türelemről (Letter Concerning Toleration) című művében érvelt amellett, hogy az államnak korlátozott feladata van a vallási ügyekben.

Hatás és kritikák

Locke hatása rendkívül széleskörű: a felvilágosodás gondolkodóitól a modern liberális demokráciák alapelveiig számos területen nyomon követhető. Eszméi inspirálták az amerikai és európai forradalmi mozgalmakat, valamint a jogok és az alkotmányosság modern értelmezését.

Ugyanakkor nézeteit kritikák is érték. Néhány kortárs és későbbi filozófus, például George Berkeley és David Hume, vitatták vagy továbbfejlesztették az érzékelésről és a valóság természetéről alkotott elképzeléseit. Kritikusai részben a tapasztalati alapok korlátaira, részben bizonyos fogalmak (például a személy identitása) megoldatlanságára hívták fel a figyelmet.

Örökség

John Locke munkássága alapvetően formálta a modern politikai filozófia és a brit empirizmus irányvonalát. A szabadságjogok, a tulajdon védelme és a tolerancia eszméi máig központi szerepet játszanak a liberális gondolkodásban. Művei gyakran szerepelnek politikai és filozófiai tananyagokban, és hatásuk kiterjed a jogtudománytól a pedagógiáig.