John Locke — angol filozófus, a liberalizmus atyja és empirista

John Locke: az angol filozófus és empirista, a liberalizmus atyja — gondolatai a társadalmi szerződésről, identitásról és a tapasztalaton alapuló tudásról.

John Locke (ejtsd: /ˈlɒk/; 1632. augusztus 29. - 1704. október 28.) a liberalizmus atyja néven ismert angol filozófus és orvos. A társadalmi szerződés elméletéről szóló írásai hatással voltak Voltaire-re és Rousseau-ra, számos skót felvilágosult gondolkodóra és az amerikai forradalmárokra. Gondolatai szerepelnek az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban. Locke politikai és tudáselméleti nézetei hosszú távon hozzájárultak a modern politikai szabadságjogok, a tulajdon és a vallásszabadság elveinek kialakulásához.

Locke elméletei általában az identitásról és az énről szóltak. Locke úgy vélte, hogy gondolatok nélkül születünk, és a tudást ehelyett csak a tapasztalat határozza meg. Ezt a nézetet szokás empirizmusnak nevezni: szerinte az elme kezdetben egy üres lap (tabula rasa), amelyet a külső érzékelés és a belső reflexió töltenek meg.

Élete röviden

John Locke Angliában született, és tanulmányait a Westminster iskolában, majd a Christ Church kollégiumban (Oxford) folytatta. Orvosi képzést is szerzett, dolgozott többek között Thomas Sydenham orvos mellett, és hosszabb ideig Anthony Ashley Cooper, későbbi Shaftesbury grófja közeli munkatársa és orvosa volt. Politikai körökben részt vett a korabeli vitákban; a királyi hatalom és a parlament viszonyáról, valamint a vallási türelemről folytatott eszmecserék fontos hatást gyakoroltak gondolkodására. A 1680-as években rövidebb időre száműzetésbe kényszerült, majd a dicsőséges forradalom (1688) után visszatért Angliába, ahol további műveket írt és politikai befolyásra tett szert. 1704-ben halt meg.

Főbb elméletei és művei

Locke két területen maradt különösen meghatározó: a politika-filozófiában és a tudáselméletben.

• Társadalmi és politikai elmélet: A kormányzat joga szerinte a nép beleegyezésén alapul; a hatalom forrása a társadalmi szerződés. Legismertebb politikai munkái közé tartoznak a Két értekezés a kormányzatról (Two Treatises of Government) gondolatai, amelyekben kiemelte a természeti jogok — élet, szabadság, tulajdon — fontosságát. Locke hatott az olyan későbbi politikai mozgalmakra és dokumentumokra, mint az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat.
• Tudáselmélet és empirizmus: Az An Essay Concerning Human Understanding (Értekezés az emberi értelemről) fő művében kifejtette, hogy nincs veleszületett ismeret; minden tudás vagy az érzékszervekből (sensation), vagy a reflexióból (reflection) ered. Megkülönböztette az egyszerű és összetett ötleteket, valamint a primer és szekunder tulajdonságokat (azaz amik az objektumokhoz tartoznak, illetve amiket az érzékelés hoz létre).
• Vallási türelem: Locke a vallásszabadság és a konfeszionális türelem híve volt; több írásában, például a Levél a vallási türelemről (Letter Concerning Toleration) című művében érvelt amellett, hogy az államnak korlátozott feladata van a vallási ügyekben.

Hatás és kritikák

Locke hatása rendkívül széleskörű: a felvilágosodás gondolkodóitól a modern liberális demokráciák alapelveiig számos területen nyomon követhető. Eszméi inspirálták az amerikai és európai forradalmi mozgalmakat, valamint a jogok és az alkotmányosság modern értelmezését.

Ugyanakkor nézeteit kritikák is érték. Néhány kortárs és későbbi filozófus, például George Berkeley és David Hume, vitatták vagy továbbfejlesztették az érzékelésről és a valóság természetéről alkotott elképzeléseit. Kritikusai részben a tapasztalati alapok korlátaira, részben bizonyos fogalmak (például a személy identitása) megoldatlanságára hívták fel a figyelmet.

Örökség

John Locke munkássága alapvetően formálta a modern politikai filozófia és a brit empirizmus irányvonalát. A szabadságjogok, a tulajdon védelme és a tolerancia eszméi máig központi szerepet játszanak a liberális gondolkodásban. Művei gyakran szerepelnek politikai és filozófiai tananyagokban, és hatásuk kiterjed a jogtudománytól a pedagógiáig.

Életrajz

Locke apja, akit szintén John Locke-nak hívtak, vidéki ügyvéd volt. Az angol polgárháború elején kapitányként szolgált. Édesanyja, Agnes Keene, egy cserző lánya volt, és nagyon szépnek tartották. Mindketten puritánok voltak. Locke 1632. augusztus 29-én született a somerseti Wringtonban, a templom melletti házikóban, Bristoltól körülbelül tizenkét mérföldre. Születésekor megkeresztelték. Ezt követően családja hamarosan Pensfordba költözött.

1647-ben Locke-ot a londoni Westminster Schoolba küldték. Ez idő alatt Alexander Popham, a parlament tagja támogatta. Miután befejezte ottani tanulmányait, a Christ Churchbe ment. Bár Locke jó tanuló volt, az ott töltött idő beosztása nem tetszett neki. Nem szerette az egyetemen tanított klasszikus tárgyakat, és többet akart tanulni a modern filozófiáról. Barátja, Richard Lower révén, akivel az iskolában ismerkedett meg, Locke megismerkedett az orvostudományokkal.

Locke 1656-ban alapdiplomát, 1658-ban pedig mesterdiplomát szerzett. 1666-ban találkozott Lord Anthony Ashley Cooperrel, aki Oxfordba érkezett, hogy májbetegsége miatt kezeltesse magát. Cooperre nagy hatással volt Locke, és megkérte, hogy jöjjön.

Locke munkát keresett, és 1667-ben Shaftesbury londoni Exeter House-ba költözött, hogy Lord Ashley személyi orvosaként szolgáljon. Londonban Locke folytatta orvosi tanulmányait.

Locke orvosi ismeretei akkor kerültek próbára, amikor Shaftesbury májbetegsége egyre súlyosbodott, mígnem Shaftesbury a halálán volt. Locke több orvos tanácsát is felhasználta, és meggyőzte Shaftesburyt, hogy menjen el egy műtétre. Shaftesbury túlélte a műtétet, és megköszönte Locke-nak, hogy megmentette az életét.

Shaftesbury a whig mozgalom tagjaként nagy hatással volt Locke politikai elképzeléseire. Miután azonban Shaftesbury 1675-ben kezdett kiesni a kegyeiből, Locke úgy döntött, hogy beutazza Franciaországot. Angliába 1679-ben tért vissza. Ebben az időben, Shaftesbury ragaszkodása miatt, Locke megírta a Two Treatises of Government (A kormányzás két értekezése) című művét. Bár egykor úgy gondolták, hogy Locke az 1688-as dicsőséges forradalom védelmében írta az Értekezéseket, a legújabb kutatások szerint a művet már azelőtt megírta, hogy ez a forradalom elkezdődött volna.

Locke azonban 1683-ban Hollandiába menekült. Ennek oka, hogy az emberek gyanússá vált, hogy részt vett a II. Károly angol király meggyilkolására irányuló Rye House-i összeesküvésben. Hollandiában Locke-nak volt ideje visszatérni az íráshoz, sok időt töltött az Esszé átdolgozásával. Locke csak a dicsőséges forradalom után tért haza. Locke 1688-ban Orániai Vilmos feleségével együtt tért vissza Angliába.

Locke közeli barátja, Lady Masham meghívta őt, hogy csatlakozzon hozzá Mashamék essex-i vidéki házában. Bár ott töltött idejét az asztmás rohamok miatt változó egészségi állapot jellemezte, mégis a whigek szellemi hősévé vált. Ebben az időszakban olyan személyiségekkel tárgyalt, mint John Dryden és Isaac Newton.

1704. október 28-án halt meg, és az essex-i Harlow-tól keletre fekvő High Laver falu templomkertjében temették el, ahol 1691 óta Sir Francis Masham háztartásában élt. Locke soha nem nősült meg, és gyermekei sem születtek.

Locke életében olyan események történtek, mint az angol restauráció, a nagy londoni pestisjárvány és a londoni tűzvész. Az 1707-es Acts of Uniont nem egészen élte meg, bár Anglia és Skócia trónja az ő élete során személyi unióban volt. Az alkotmányos monarchia és a parlamenti demokrácia Locke idején még gyerekcipőben járt.

John Locke

Kérdések és válaszok

K: Ki az a John Locke?

K: Miről írt Locke?

K: Milyen hatással voltak Locke eszméi?

K: Mi Locke elmélete a tudásról?

K: Mi Locke hozzájárulása az amerikai történelemhez?

K: Mi a jelentősége Locke társadalmi szerződésről szóló elméletének?

K: Miben különböztek Locke elképzelései korának más filozófusaitól?

Keresés betűvel