A Vaskereszt (németül Eisernes Kreuz) egy kitüntetés, amelyet a német katonáknak és más, harci cselekményekben közreműködőknek adtak a háborús időkben tanúsított bátorságért és érdemeik elismerésére. A kitüntetést III. Frigyes Vilmos porosz király alapította, és először 1813. március 10-én adták át. A Vaskeresztet több alkalommal állították vissza, így a napóleoni háborúk, a francia-porosz háború (1870–1871), az első világháború (1914) és a második világháború (1939) idején is adományozták.

Történeti háttér

A Vaskeresztet eredetileg az tette különlegessé, hogy minden rendfokozatú katona számára elérhető elismerés volt: célja a harci érdemek gyors és látványos elismerése volt, függetlenül a viselő társadalmi státuszától. A 19. század és a két világháború során a kitüntetés formája és jelképei kisebb mértékben változtak (például évszámok, királyi monogramok, majd 1939-ben a náci jelképek bevezetése), de alapvető jellemzője — vasból készült kereszt formájú, fekete belső maggal és ezüstözött kerettel — végig megmaradt.

Fokozatai és megjelenése

A Vaskeresztet különböző fokozatokban adták ki; a 19. századi és az 1914-es kiadások alapvetően két fokozatot ismertek, míg a második világháború során további magasabb rendű változatok jelentek meg. A legismertebb fokozatok:

  • Vaskereszt 2. osztály (Eisernes Kreuz II. Klasse) – szalaggal hordták a mellrészen; általában az első fokozat, amelyet egy kitüntetett megkapott.
  • Vaskereszt 1. osztály (Eisernes Kreuz I. Klasse) – közvetlenül a mellre tűzve viselték, magasabb elismerés a 2. osztálynál.
  • Lovagkereszt (Ritterkreuz) – a második világháború idején bevezetett, a katonai érdemek magasabb fokozata, amelynek további „növelt” változatai is léteztek (pl. tölgyfaágakkal, kardokkal, gyémántokkal).

A megjelenésre jellemző volt az 1813-as évszám az eredeti példányokon; a 1870, 1914 és 1939 megjelölések az adott újraalkotás évét tükrözték. A 1939-es változatokra gyakran került rá a náci párt jelképe (szvasztika), amit a 1813–1914-es darabokon természetesen nem találunk.

Jelentése és viselése

A Vaskereszt elismerése elsősorban harci helyzetben tanúsított bátorságért, vezetői teljesítményért vagy rendkívüli katonai érdemekért történt. A 2. osztályt általában először adták, a 1. osztályt csak az után lehetett megkapni, ha valaki már viselte a 2. osztályt. A második világháború alatt bevezetett Lovagkereszt és további fokozatai különösen nagy presztízsűek voltak.

Fontos megemlíteni egy konkrét történelmi tényt: Adolf Hitler az első világháború idején kapott Vaskereszteket — előbb a 2. osztályt (1914), majd 1918-ban a 1. osztályt. A náci időszakban pedig 1939-ben újra kiadták a kitüntetést, immár a Harmadik Birodalom címereivel kiegészítve.

Utóélet és jogi kérdések

A Vaskeresztet formálisan csak háború idején adták; ezért a második világháború 1945-ös befejezése óta új adományozása nem történt. A második világháború utáni Németországban (NSZK) 1957-ben engedélyezték a háborús veteránok számára, hogy viseljék kitüntetéseik „denacifikált”, náci szimbólumok nélküli változatát — tehát nem új kitüntetéseket állítottak ki, hanem a korábban odaítéltek részére engedélyezték a megváltoztatott, jelképektől megtisztított viseletet.

A Vaskereszt története összetett: egyszerre katonai elismerés, történelmi emlék és egyben vitatott emléktárgy is, mivel a második világháború és a náci korszak jelképeivel való összekapcsolódása erősen befolyásolja a mai megítélését.