Charles Darwin

A HMS Beagle útja

Darwin közel öt évet töltött a Királyi Haditengerészet egyik felfedezőhajójának, a HMS Beagle-nek a fedélzetén. Ő volt a vendég természettudós, ami azt jelentette, hogy ő volt a felelős az állatokról, növényekről és az általuk meglátogatott országok geológiájáról szóló gyűjtések és feljegyzések elkészítéséért. A hajó legénysége térképeket készített az összes part menti területről, amelyeket a haditengerészet bárhol is járt a világban felhasználhatott. Abban az időben Nagy-Britannia rendelkezett a világ messze legnagyobb haditengerészetével és globális birodalmával.

Darwin mindenhol összegyűjtötte, ahol a hajó partra szállt. Nemrég kihalt emlősök hatalmas kövületeit találta meg, Chilében földrengést tapasztalt, és észrevette, hogy a földet megemelték. Tudott máshol, magasan az Andokban megemelkedett tengerpartokról, ahol fosszilis kagylók és fák voltak, amelyek egykor homokos parton nőttek. Nyilvánvaló, hogy a Föld folyamatosan változik, egyes helyeken a föld megemelkedik, máshol lesüllyed. Madarakat és rovarokat gyűjtött, és a szállítmányokat visszaküldte Cambridge-be, hogy a szakértők azonosítsák.

Darwin volt az első elkötelezett természettudós, aki ellátogatott az Ecuador nyugati partjainál fekvő Galápagos-szigetekre. Észrevette, hogy a madarak némelyike hasonlít a szárazföldön élő gúnyamadarakhoz, de eléggé különbözik ahhoz, hogy külön fajba sorolják őket. Elkezdett azon tűnődni, hogyan kerülhetett ennyi új faj ezekre a szigetekre.

Amikor Darwin visszatért Angliába, egy sor tudományos beszámolót szerkesztett az útról, és személyes naplót írt, amelyet A Beagle útja néven ismerünk. Ez az egyik legnagyobb természettudományos útinapló.

1843-ban Darwin, akinek már két gyermeke volt feleségével, Emmával, megvásárolta a Down House-t a kenti Downe faluban. Élete hátralévő részében ott élt, és ma a ház és annak tartalma látogatható.

A Beagle útja Plymouth, Anglia, délre a Zöld-foki-szigetekig, majd délnyugatra az Atlanti-óceánon át Bahia, Brazília, délre Rio de Janeiro, Montevideo, a Falkland-szigetek, Dél-Amerika csúcsa, majd északra Valparaiso, Chile és Callao. Északnyugatra a Galapagos-szigetekig, majd nyugatra a Csendes-óceánon át Új-Zélandig, Sydneyig, a tasmániai Hobartig és a nyugat-ausztráliai King George's Soundig. Északnyugatra a Keeling-szigetekre, délnyugatra Mauritiusra és Fokvárosba, majd északnyugatra Bahiába és északkeletre vissza Plymouthba.

Evolúció

A H.M.S. Beagle hajón, majd később Londonban Darwin találkozott T.R. Malthus tiszteletes gondolataival. Malthus felismerte, hogy bár az emberek 25 évente megduplázhatják népességüket, ez a gyakorlatban nem történik meg. Szerinte ennek oka az volt, hogy a létért (vagy az erőforrásokért) folytatott küzdelem korlátozta a létszámukat. Ha a számok növekedtek, akkor az éhínség, a háborúk és a betegségek több halálesetet okoztak. Darwin, aki tudta, hogy elvileg minden élőlény képes növelni a létszámát, elkezdett azon gondolkodni, hogy egyesek miért maradtak fenn, míg mások nem.^p264-268 Válaszának kidolgozása évekig tartott.

Az evolúció elmélete szerint a Földön minden élőlény, beleértve a növényeket, az állatokat és a mikrobákat is, egy közös őstől származik, és a generációk során lassan változik. Darwin szerint az élőlények az idők során a természetes szelekció révén változtak. Ez a környezetükhöz legjobban illeszkedő egyedek jobb túlélését és szaporodását jelenti. A helyhez való alkalmazkodást nevezzük alkalmazkodásnak. Azoknak, akik a legjobban illeszkednek a helyhez, ahol élnek, a legjobban alkalmazkodottaknak van a legnagyobb esélyük a túlélésre és a szaporodásra. A kevésbé jól alkalmazkodók általában nem maradnak életben. Ha nem maradnak életben elég jól ahhoz, hogy utódokat neveljenek, ez azt jelenti, hogy nem adják tovább génjeiket. Ily módon a faj fokozatosan változik.

Az Eredet első fejezete a háziasított állatokkal, például a szarvasmarhákkal és a kutyákkal foglalkozik. Darwin emlékezteti az olvasókat arra, hogy az emberiség milyen hatalmas változásokat hajtott végre a háziállatokon, amelyek egykor vadon élő fajok voltak. A változásokat a szelektív tenyésztés - a kívánatos tulajdonságokkal rendelkező állatok kiválasztása a tenyésztéshez - hozta létre. Ezt nemzedékről nemzedékre tették, amíg a modern fajtákat elő nem állították. Lehet, hogy amit az ember szándékosan tett, az a természetben is megtörténhetett, ahol egyesek több utódot hagytak maguk után, mint mások.

Darwin észrevette, hogy bár a fiatal növények vagy állatok nagyon hasonlítanak a szüleikre, nincs két teljesen egyforma, és mindig van egyfajta alak, méret, szín stb. tartomány. E különbségek egy részét a növény vagy az állat saját őseiktől örökölhette, más részük azonban új, mutációk által okozott különbség. Ha az ilyen különbségek miatt egy organizmus jobban tudott élni a vadonban, akkor nagyobb esélye volt a túlélésre, és génjeit továbbadta utódainak, ők pedig az ő utódaiknak. Minden olyan különbség, amely miatt a növénynek vagy állatnak kevesebb esélye lenne az életben maradásra, kisebb valószínűséggel öröklődne tovább, és végül teljesen kipusztulna. Ily módon a hasonló növények vagy állatok csoportjai (az úgynevezett fajok) lassan változnak alakjukban és formájukban, hogy sikeresebben élhessenek, és több utódjuk legyen, akik túlélik őket. A természetes szelekció tehát hasonlított a szelektív tenyésztéshez, azzal a különbséggel, hogy magától, sokkal hosszabb idő alatt történne.

Először 1838-ban kezdett el gondolkodni ezen, de húsz évbe telt, mire elképzelései nyilvánosságra kerültek. A fő gondolatok vázlatát 1844-re már képes volt megírni a jegyzetfüzetében. A történészek úgy vélik, hogy azért nem beszélt elméletéről, mert félt a nyilvános kritikától. Tudta, hogy elmélete, amely nem tárgyalja a vallást, kérdéseket vet fel a Teremtés könyvének szó szerinti igazságával kapcsolatban. Bármi is volt az oka, elméletét csak 1859-ben publikálta könyvben. 1858-ban hallotta, hogy egy másik biológusnak, Alfred Russel Wallace-nak is hasonló elképzelései vannak a természetes szelekcióról. Darwin és Wallace elképzeléseit először a londoni Journal of the Linnaean Society című folyóiratban publikálták 1858-ban. Ezután Darwin a következő évben kiadta könyvét. A könyv címe: On the Origin of Species by means of Natural Selection, vagyis a fajok eredete a természetes szelekció, vagyis a kivételezett fajok megőrzése az életért folytatott küzdelemben. Ezt általában A fajok eredete című könyvnek szokták nevezni.

A fajok eredete 1859-es példánya

Egyéb művek

Darwin számos más könyvet is írt, amelyek többsége szintén nagyon fontos.

Könyvei

• 1838-43: A H.M.S. Beagle útjának zoológiája: 1839 és 1843 között jelent meg öt részben (és tizenkilenc számban) különböző szerzők tollából, Charles Darwin szerkesztésében és felügyeletével, aki két részhez is hozzájárult:
• 1838: 1. rész 1. sz. 1. Fosszilis emlősök, Richard Owen (Darwin előszava és geológiai bevezetője)
• 1838: 2. rész 1. sz. emlősök, írta George Robert Waterhouse (Földrajzi bevezetés és Darwin közleménye szokásaikról és elterjedési területükről).
• 1839: Napló és megjegyzések (A Beagle útja)
• 1842: A korallzátonyok szerkezete és elterjedése
• 1844: Vulkanikus szigetek geológiai megfigyelései
• 1846: Dél-Amerika geológiai megfigyelései
• 1849: John Herschel szerkesztésében.
• 1851: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Lepadidae; vagy a Cirripedes lábasfejűek. Élő kagylók.
• 1854: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Balanidae (vagy Sessile Cirripedes); a Verrucidae stb.
• 1851: A Fossil Lepadidae, or, Pedunculated Cirripedes of Great Britain. Fosszilis kagylók.
• 1854: Monográfia Nagy-Britannia fosszilis Balanidáiról és Verrucidáiról
• 1859: A fajok eredete a természetes kiválasztódás útján, vagy a kivételezett fajok megőrzése az életért folytatott küzdelemben
• 1862: Az angol és külföldi orchideák rovarokkal való megtermékenyítésének különböző módozatairól (Orchideák megtermékenyítése).
• 1865: A kúszónövények mozgásáról és szokásairól (a Linnean Society tanulmánya, könyv formájában 1875-ben jelent meg).
• 1868: Az állatok és növények változékonysága a háziasítás során
• 1871: Az ember leszármazása és a szelekció a nemekkel kapcsolatban
• 1872: Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban
• 1875: Rovarevő növények
• 1876: A kereszt- és öntermékenyítés hatásai a zöldségfélék birodalmában.
• 1877: Az azonos fajú növények virágainak különböző formái
• 1880: A mozgás ereje a növényekben
• 1881: A növényi penész kialakulása a férgek hatására.

Kapcsolódó oldalak

• Erasmus Darwin
• Alfred Russel Wallace
• Charles Lyell
• Charles Darwin könyvei
• Darwinizmus
• Evolúció