Charles Darwin (1809–1882) – életrajz, evolúció és természetes kiválasztódás
Charles Robert Darwin (1809. február 12. - 1882. április 19.) angol természettudós. A shropshire-i Shrewsburyben született. Az evolúció elméletével kapcsolatos munkásságáról híres.
A fajok eredetéről szóló könyve (1859) két dolgot tett. Először is, számos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az evolúció megtörtént. Másodszor, elméletet javasolt az evolúció működésének magyarázatára. Ez az elmélet a természetes kiválasztódás. Az evolúció és a természetes szelekció a Földön lévő élet megértésének és sokféleségének kulcsa.
Korai élet és tanulmányok
Darwin gazdag családban nőtt fel; apja orvos volt, anyai ágon pedig a híres Wedgewood kerámiaipari család leszármazottja. Fiatalon először orvosi pályára szánták, de a tanulmányok nem kötötték le; később teológiai tanulmányokat folytatott Cambridge-ben, ahol a természettudományok iránti érdeklődése erősödött. Megfigyelő készsége és rendszerező gondolkodása hamar kitűnt kortársai közül.
A Beagle útja és terepmunka
1831 és 1836 között Darwin részt vett a HMS Beagle világ körüli útján mint fedélzeti természettudós. Az utazás során gyűjtött növényi és állati példányok, valamint földtani megfigyelések alapvető szerepet játszottak későbbi elméleti munkájában. Különösen jelentősnek bizonyultak a Galápagos-szigeteken észlelt különbségek a különböző szigetekről származó pintyfajok között, amelyek rámutattak az alkalmazkodás és földrajzi elterjedés szerepére.
A természetes kiválasztódás lényege
A természetes kiválasztódás elmélete szerint a populációk egyedei között öröklődő változatosság van; ezek közül bizonyos változatok előnyösebbek a túlélés és a szaporodás szempontjából egy adott környezetben. Az előnyösebb tulajdonságok gyakrabban öröklődnek tovább, így az adott populáció jellemzői generációk alatt megváltozhatnak. Darwin hangsúlyozta, hogy ez a folyamat fokozatos és hosszú idő alatt hat.
További munkái és gondolatai
Darwin nemcsak A fajok eredetével vált ismertté; későbbi művei között szerepeltek a növények önmegtermékenyítése, a nemi kiválasztódás (a hímek és nőstények közötti különbségek evolúciója) és az emberi faj eredetére vonatkozó érvek. Munkássága során sokat foglalkozott a földtani folyamatokkal és a paleontológiával is, hogy megértse az élet történetének hosszú távú változásait.
Vallási nézetek és társadalmi visszhang
Darwin személyes vallási nézetei az élete során változtak; fiatalon keresztény hittérítőként gondolkodott, később azonban a természeti megfigyelések hatására távolodott a szigorúan vallásos magyarázatoktól. Elmélete megosztotta a közvéleményt: sok természettudós és laikus elfogadta, míg mások hevesen ellenálltak, különösen azok, akik a teremtés szó szerinti értelmezését vallották.
Hatás és örökség
Darwin elmélete alapvetően átalakította a biológia tudományát. A természetes kiválasztódás fogalma ma is a biológiai elméletek egyik sarokköve: magyarázatot ad arra, hogyan alakulnak ki új fajok, miért illeszkednek élőlények környezetükhöz, és hogyan jön létre a fajok sokfélesége. Munkája inspirálta a genetika és az ökológia fejlődését, és hatása túlnyúlik a tudomány határain, befolyásolva filozófiát, szociológiát és más területeket.
Magánélet, késői évek és emlékezete
Darwin 1839-ben vette feleségül Emma Wedgwoodot; házasságukból több gyermek született. Később egészségügyi problémákkal küzdött, de tovább dolgozott és szerkesztett. 1882-ben hunyt el, és a londoni Westminster Abbey-ben helyezték örök nyugalomra, ami a tudományos közösség elismerését tükrözi. Nevét számos növény-, állat- és földrajzi név viseli, valamint emlékművek és múzeumok őrzik életművét.
Ajánlott források és további olvasmány
- A fajok eredete — eredeti mű és magyar nyelvű kiadások
- Korszerű összefoglalók az evolúcióról és a természetes kiválasztódásról
- Életrajzi művek Darwin életéről, útjairól és levelezéséről
Rövid összefoglalás: Charles Darwin a modern biológia egyik alapító alakja; munkássága — különösen a természetes kiválasztódás elmélete — megváltoztatta a tudományos gondolkodást az élővilág eredetéről és változásáról.
Charles Darwin, 45 éves kora körül
A HMS Beagle útja
Darwin közel öt évet töltött a Királyi Haditengerészet egyik felfedezőhajójának, a HMS Beagle-nek a fedélzetén. Ő volt a vendég természettudós, ami azt jelentette, hogy ő volt a felelős az állatokról, növényekről és az általuk meglátogatott országok geológiájáról szóló gyűjtések és feljegyzések elkészítéséért. A hajó legénysége térképeket készített az összes part menti területről, amelyeket a haditengerészet bárhol is járt a világban felhasználhatott. Abban az időben Nagy-Britannia rendelkezett a világ messze legnagyobb haditengerészetével és globális birodalmával.
Darwin mindenhol összegyűjtötte, ahol a hajó partra szállt. Nemrég kihalt emlősök hatalmas kövületeit találta meg, Chilében földrengést tapasztalt, és észrevette, hogy a földet megemelték. Tudott máshol, magasan az Andokban megemelkedett tengerpartokról, ahol fosszilis kagylók és fák voltak, amelyek egykor homokos parton nőttek. Nyilvánvaló, hogy a Föld folyamatosan változik, egyes helyeken a föld megemelkedik, máshol lesüllyed. Madarakat és rovarokat gyűjtött, és a szállítmányokat visszaküldte Cambridge-be, hogy a szakértők azonosítsák.
Darwin volt az első elkötelezett természettudós, aki ellátogatott az Ecuador nyugati partjainál fekvő Galápagos-szigetekre. Észrevette, hogy a madarak némelyike hasonlít a szárazföldön élő gúnyamadarakhoz, de eléggé különbözik ahhoz, hogy külön fajba sorolják őket. Elkezdett azon tűnődni, hogyan kerülhetett ennyi új faj ezekre a szigetekre.
Amikor Darwin visszatért Angliába, egy sor tudományos beszámolót szerkesztett az útról, és személyes naplót írt, amelyet A Beagle útja néven ismerünk. Ez az egyik legnagyobb természettudományos útinapló.
1843-ban Darwin, akinek már két gyermeke volt feleségével, Emmával, megvásárolta a Down House-t a kenti Downe faluban. Élete hátralévő részében ott élt, és ma a ház és annak tartalma látogatható.
A Beagle útja Plymouth, Anglia, délre a Zöld-foki-szigetekig, majd délnyugatra az Atlanti-óceánon át Bahia, Brazília, délre Rio de Janeiro, Montevideo, a Falkland-szigetek, Dél-Amerika csúcsa, majd északra Valparaiso, Chile és Callao. Északnyugatra a Galapagos-szigetekig, majd nyugatra a Csendes-óceánon át Új-Zélandig, Sydneyig, a tasmániai Hobartig és a nyugat-ausztráliai King George's Soundig. Északnyugatra a Keeling-szigetekre, délnyugatra Mauritiusra és Fokvárosba, majd északnyugatra Bahiába és északkeletre vissza Plymouthba.
Evolúció
A H.M.S. Beagle hajón, majd később Londonban Darwin találkozott T.R. Malthus tiszteletes gondolataival. Malthus felismerte, hogy bár az emberek 25 évente megduplázhatják népességüket, ez a gyakorlatban nem történik meg. Szerinte ennek oka az volt, hogy a létért (vagy az erőforrásokért) folytatott küzdelem korlátozta a létszámukat. Ha a számok növekedtek, akkor az éhínség, a háborúk és a betegségek több halálesetet okoztak. Darwin, aki tudta, hogy elvileg minden élőlény képes növelni a létszámát, elkezdett azon gondolkodni, hogy egyesek miért maradtak fenn, míg mások nem.p264-268 Válaszának kidolgozása évekig tartott.
Az evolúció elmélete szerint a Földön minden élőlény, beleértve a növényeket, az állatokat és a mikrobákat is, egy közös őstől származik, és a generációk során lassan változik. Darwin szerint az élőlények az idők során a természetes szelekció révén változtak. Ez a környezetükhöz legjobban illeszkedő egyedek jobb túlélését és szaporodását jelenti. A helyhez való alkalmazkodást nevezzük alkalmazkodásnak. Azoknak, akik a legjobban illeszkednek a helyhez, ahol élnek, a legjobban alkalmazkodottaknak van a legnagyobb esélyük a túlélésre és a szaporodásra. A kevésbé jól alkalmazkodók általában nem maradnak életben. Ha nem maradnak életben elég jól ahhoz, hogy utódokat neveljenek, ez azt jelenti, hogy nem adják tovább génjeiket. Ily módon a faj fokozatosan változik.
Az Eredet első fejezete a háziasított állatokkal, például a szarvasmarhákkal és a kutyákkal foglalkozik. Darwin emlékezteti az olvasókat arra, hogy az emberiség milyen hatalmas változásokat hajtott végre a háziállatokon, amelyek egykor vadon élő fajok voltak. A változásokat a szelektív tenyésztés - a kívánatos tulajdonságokkal rendelkező állatok kiválasztása a tenyésztéshez - hozta létre. Ezt nemzedékről nemzedékre tették, amíg a modern fajtákat elő nem állították. Lehet, hogy amit az ember szándékosan tett, az a természetben is megtörténhetett, ahol egyesek több utódot hagytak maguk után, mint mások.
Darwin észrevette, hogy bár a fiatal növények vagy állatok nagyon hasonlítanak a szüleikre, nincs két teljesen egyforma, és mindig van egyfajta alak, méret, szín stb. tartomány. E különbségek egy részét a növény vagy az állat saját őseiktől örökölhette, más részük azonban új, mutációk által okozott különbség. Ha az ilyen különbségek miatt egy organizmus jobban tudott élni a vadonban, akkor nagyobb esélye volt a túlélésre, és génjeit továbbadta utódainak, ők pedig az ő utódaiknak. Minden olyan különbség, amely miatt a növénynek vagy állatnak kevesebb esélye lenne az életben maradásra, kisebb valószínűséggel öröklődne tovább, és végül teljesen kipusztulna. Ily módon a hasonló növények vagy állatok csoportjai (az úgynevezett fajok) lassan változnak alakjukban és formájukban, hogy sikeresebben élhessenek, és több utódjuk legyen, akik túlélik őket. A természetes szelekció tehát hasonlított a szelektív tenyésztéshez, azzal a különbséggel, hogy magától, sokkal hosszabb idő alatt történne.
Először 1838-ban kezdett el gondolkodni ezen, de húsz évbe telt, mire elképzelései nyilvánosságra kerültek. A fő gondolatok vázlatát 1844-re már képes volt megírni a jegyzetfüzetében. A történészek úgy vélik, hogy azért nem beszélt elméletéről, mert félt a nyilvános kritikától. Tudta, hogy elmélete, amely nem tárgyalja a vallást, kérdéseket vet fel a Teremtés könyvének szó szerinti igazságával kapcsolatban. Bármi is volt az oka, elméletét csak 1859-ben publikálta könyvben. 1858-ban hallotta, hogy egy másik biológusnak, Alfred Russel Wallace-nak is hasonló elképzelései vannak a természetes szelekcióról. Darwin és Wallace elképzeléseit először a londoni Journal of the Linnaean Society című folyóiratban publikálták 1858-ban. Ezután Darwin a következő évben kiadta könyvét. A könyv címe: On the Origin of Species by means of Natural Selection, vagyis a fajok eredete a természetes szelekció, vagyis a kivételezett fajok megőrzése az életért folytatott küzdelemben. Ezt általában A fajok eredete című könyvnek szokták nevezni.
A fajok eredete 1859-es példánya
Egyéb művek
Darwin számos más könyvet is írt, amelyek többsége szintén nagyon fontos.
Könyvei
- 1838-43: A H.M.S. Beagle útjának zoológiája: 1839 és 1843 között jelent meg öt részben (és tizenkilenc számban) különböző szerzők tollából, Charles Darwin szerkesztésében és felügyeletével, aki két részhez is hozzájárult:
- 1838: 1. rész 1. sz. 1. Fosszilis emlősök, Richard Owen (Darwin előszava és geológiai bevezetője)
- 1838: 2. rész 1. sz. emlősök, írta George Robert Waterhouse (Földrajzi bevezetés és Darwin közleménye szokásaikról és elterjedési területükről).
- 1839: Napló és megjegyzések (A Beagle útja)
- 1842: A korallzátonyok szerkezete és elterjedése
- 1844: Vulkanikus szigetek geológiai megfigyelései
- 1846: Dél-Amerika geológiai megfigyelései
- 1849: John Herschel szerkesztésében.
- 1851: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Lepadidae; vagy a Cirripedes lábasfejűek. Élő kagylók.
- 1854: A Cirripedia alosztály monográfiája, az összes faj ábráival. A Balanidae (vagy Sessile Cirripedes); a Verrucidae stb.
- 1851: A Fossil Lepadidae, or, Pedunculated Cirripedes of Great Britain. Fosszilis kagylók.
- 1854: Monográfia Nagy-Britannia fosszilis Balanidáiról és Verrucidáiról
- 1859: A fajok eredete a természetes kiválasztódás útján, vagy a kivételezett fajok megőrzése az életért folytatott küzdelemben
- 1862: Az angol és külföldi orchideák rovarokkal való megtermékenyítésének különböző módozatairól (Orchideák megtermékenyítése).
- 1865: A kúszónövények mozgásáról és szokásairól (a Linnean Society tanulmánya, könyv formájában 1875-ben jelent meg).
- 1868: Az állatok és növények változékonysága a háziasítás során
- 1871: Az ember leszármazása és a szelekció a nemekkel kapcsolatban
- 1872: Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban
- 1875: Rovarevő növények
- 1876: A kereszt- és öntermékenyítés hatásai a zöldségfélék birodalmában.
- 1877: Az azonos fajú növények virágainak különböző formái
- 1880: A mozgás ereje a növényekben
- 1881: A növényi penész kialakulása a férgek hatására.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Charles Robert Darwin?
V: Charles Robert Darwin angol természettudós volt, aki a shropshire-i Shrewsburyben született. Az evolúció elméletével kapcsolatos munkásságáról híres.
K: Milyen könyvet adott ki?
V: Darwin 1859-ben adta ki A fajok eredetéről című könyvét.
K: Milyen bizonyítékokat hozott fel az evolúció alátámasztására?
V: Könyvében Darwin sok bizonyítékot hozott fel az evolúció megtörténtére, és a természetes szelekciót javasolta az evolúció módjaként.
K: Darwin ismerte a genetikát?
V: Nem, Darwin soha nem olvasta Gregor Mendel munkásságát, így nem volt tisztában a genetikával, amikor az evolúció elméletét felvetette.
K: Hogyan magyarázta Darwin, hogy miért van a zsiráfoknak hosszú nyaka?
V: Lamarck elképzelése szerint a zsiráfok nyaka azért lett hosszabb, mert a hosszabb nyakúak jobban túlélték, és továbbadták génjeiket, aminek következtében az egész fajnak idővel hosszabb lett a nyaka.
K: Helyes volt Lamarck magyarázata?
V: Nem, bár Lamarck magyarázata hasonló volt ahhoz, amit ma a genetikáról és az evolúcióról tudunk, alapvetően helytelen volt ahhoz képest, amit ma a tudomány azóta elért fejlődésének köszönhetően értünk.
