A somme-i csata az első világháborúban zajlott. 1916. július 1-jén kezdődött és 1916. november 18-án ért véget. A csatát a francia Somme folyóról nevezték el, ahol a harcok folytak. A harcok a nyugati fronton zajlottak, elsősorban a brit és a francia erők a német védelmi vonalak áttörésére törekedtek. A csata célja részben az volt, hogy tehermentesítsék a verduni csatát, részben pedig, hogy áttörést érjenek el és áttolják vissza a német frontvonalakat.

Előzmények és célkitűzések

Az összehangolt szövetséges támadás tervének része volt a német erők kimerítése és a front áttörése. A franciák a verduni harcokban kötelezettségük miatt csak korlátozottan tudtak részt venni, ezért a britek vállalták a támadás fő terhét. A hadműveletek tervezésekor a parancsnokságok feltételezték, hogy a hetekig tartó tüzérségi előkészítés elpusztítja a német állásokat és lehetővé teszi a gyalogság előrenyomulását.

A csata menete röviden

Az első napon a brit hadseregnek 57 470 sebesültje volt, akik közül 19 240-en meghaltak. A francia hadseregnek 1590 sebesültje volt, a német hadsereg pedig 10 000-12 000 embert veszített. A szövetségesek közös támadást terveztek, de a franciák a verduni csatával voltak elfoglalva, így a fő támadók a britek voltak. A csata költségei és a csekély győzelem miatt Nagy-Britanniában sok bánatot és vitát váltott ki. A német és francia írásokban a somme-i csata első napja alig több, mint lábjegyzet az 1914-1915-ös tömeges veszteségek és a verduni csata mellett.

A harcok hónapokig folytak, és időről időre mindkét oldal kisebb-nagyobb előnyöket szerzett. A brit erőknek sikerült helyenként területet nyerniük, többek között stratégiai magaslatokat és vasútvonalakat, de az áttörés, amelyet a tervek ígértek, nem következett be. Szeptemberben először vetettek be harckocsikat (többek között a Flers–Courcelette hadművelet során), ami új taktikai lehetőségeket nyitott, de kezdetben még nem bizonyult döntőnek.

Technika, taktika és harcmodor

A britek öt napon át lőtték a német lövészárkokat, hogy megsemmisítsék azokat. Július 1-jén reggel fél nyolckor a brit tábornokok utasították a brit katonákat, hogy hagyják el lövészárkaikat és nyomuljanak a német lövészárkok felé. A német lövészárkok szokatlanul mélyek voltak, és a német katonák a bombázás alatt le tudták venni a géppuskákat, és utána fel tudták hozni őket. A korabeli tüzérségi előkészítés hossza és intenzitása nem biztosította az átfogó rombolást, amire a támadók számítottak.

Az összecsapás fontos tanulsága volt a védelem korszerű hatékonysága: a géppuska és a mély, jól megszervezett lövészárkok erősen megnehezítették a gyalogsági rohamokat. A minek és az aknás munkák, a légi felderítés és a tüzérségi irányítás folyamatos szerepet kaptak. A csata idején a harckocsik megjelenése és a finomított tüzérségi-felderítési eljárások kezdték előkészíteni a későbbi, összetettebb együttműködést (combined arms).

Egész könyveket írtak erről a katasztrófáról, de még mindig nem világos, hogy miért történt. Az azonban teljesen világos, hogy a tüzérségi sortűz nem érte el a célját. Ahol elég német géppuskás maradt életben a tüzérségük támogatásával, ott a brit támadás kudarcot vallott, sok áldozattal. A védekező fegyverek hatékonysága döntötte el az eredményt. Ilyen környezetben a szuronyos katona elavult, a gyalogsági alakulat pedig használhatatlan volt.

Veszteségek és statisztika

A csata embervesztesége óriási volt: a modern történetírás szerint a somme-i harcok során összesen körülbelül 1,0–1,2 millió fő körüli volt a sebesültek, halottak és eltűntek száma a két oldalon együtt. Számokkal gyakran találkozhatunk a következő becslésekkel: a brit veszteségek összesen kb. 420 000 fő (közte mintegy 125 000 halott), a franciák kb. 200 000-et, a németek pedig kb. 450–465 000-et. Ezek az adatok forrásonként eltérhetnek, de az arányok jól mutatják a csata mérhetetlen emberi árát.

Következmények és jelentőség

A somme-i csata hosszú távú következményekkel járt. Noha a front mozgása területi nyereséget hozott a briteknek, az áttörés elmaradt, és a csata fő jellemzője az elhúzódó kimerítő harcok voltak. A csata megerősítette a lövészárokrendszer és a géppuska védelmének szerepét, ugyanakkor felgyorsította a haditechnikai és taktikai újításokat (tüzérségi irányítás, folyamatos légi felderítés, harckocsik továbbfejlesztése, együttműködés a gyalogság és páncélosok között).

Emellett a somme-i csata kulturális és politikai hatása is jelentős volt: a veszteségek és a háborús brutalitás képei máig élénken élnek a közemlékezetben, és számos emlékmű, irodalmi alkotás és történeti munka foglalkozik vele. A csata vizsgálata ma is fontos forrás a modern hadviselés, a katonai döntéshozatal és az emberi áldozatok tanulmányozásához.

Emlékezés

A somme-i csatában elesettekre emlékeznek különböző emlékhelyeken és múzeumokban a csatatér közelében, ahol több sírkert és emlékmű áll a halottak és eltűntek emlékére. A csata története és a részt vevők sorsa ma már részben tanulmányi, részben emlékezeti kérdés — fontos része az első világháború nyugati frontjának megértésében.