A Brit Indiai Hadsereg, hivatalos nevén egyszerűen Indiai Hadsereg (IA), a Brit India hadserege volt a brit uralom alatt (1858–1947). Elsődleges feladata belső rendfenntartás és a Brit Birodalom határainak védelme volt, ugyanakkor jelentős szerepet játszott tengerentúli ütközetekben és hadjáratokban, különösen az első és a második világháború idején.

Származás és megszervezés

Az „indiai hadsereg” kifejezést kezdetben az elnökségi hadseregek (Presidency Armies – bengáli, madraszi és bombayi hadsereg) leírására használták, különösen az indiai lázadás (1857–1858) után bekövetkezett átszervezések kapcsán. Bár az első, hivatalosan „indiai hadseregnek” nevezett egységet egyes források 1895-re teszik, a nagyszabású integrációt és újraszervezést Lord Kitchener vezette végig 1903 körül, amikor a három elnökségi hadsereget gyakorlatilag egyesítették.

Szerkezet, toborzás és irányítás

  • A 1903 és 1947 közötti időszakban az indiai hadsereg két elkülöníthető részből állt: az Indiai Hadsereg indiai ezredeiből és az brit hadsereg Indiába telepített ezredeiből. Az indiai alakulatokat zömmel indián katonák (sepoy-ok) alkották, míg a magasabb tiszti állományt kezdetben nagyrészt brit tisztek töltötték be.
  • Toborzásnál gyakran alkalmaztak etnikai és regionális szempontokat (a „martial races” elméletét), amely meghatározta, mely közösségekből toboroztak többet. Emellett léteztek különálló egységek a princely államokból érkező Indian State Forces részére is.
  • Az irányítás csúcsán a Indiai Kormány (Viceroy) és a hadsereg főparancsnoka (Commander-in-Chief, India) állt. Az 1900-as évektől fokozatosan indult meg az indianizáció: egyre több indiai tiszt kapott lehetőséget előmenetelre és tiszti képzésre (például a Royal Indian Military College létrehozásával).

Műveletek és fontosabb hadjáratok

Az indiai hadsereg a brit érdekek védelmében számos hadműveletben vett részt a 19. és 20. században:

  • 19. századi határ- és gyarmati hadjáratok: többek közt a második angol–afgán háború, a North-West Frontier expedíciók (Tirah, Waziristan), valamint indiai alakulatok részt vettek például a szudáni hadműveletekben és a kínai Boxer-felkelés leverésében is.
  • Első világháború: az indiai hadsereg alakulatokat küldtek Franciaországba és Flandriába, részt vettek a mezopotámiai hadjáratban (ahol az Oszmán Birodalom ellen is harcoltak, és amelynek keretében jelentős szerepük volt Irak elfoglalásában), továbbá hadműveletekben voltak Gallipoliban, Kelet-Afrikában és Palesztinában. A háború alatt nagy számú indiai katona esett el vagy sérült meg.
  • Második világháború: az Indiai Hadsereg a birodalom egyik legnagyobb, leggyorsabban bővülő haderőjévé vált; 1945-re több mint kétmillió katonát tartott számon. Harcoltak Észak-Afrikában, Kelet-Afrikában, a Közel-Keleten és különösen a burmai hadszíntéren, ahol a japán erők elleni hosszú és véres harcok (pl. Imphal és Kohima környéke) döntőek voltak a délkelet-ázsiai hadműveletek kimeneteléhez.

Társadalmi és politikai hatások

A Brit Indiai Hadsereg fontos szerepet játszott a gyarmati rendszer fenntartásában: belső lázadások leverésére is használták, ami sok esetben súlyos társadalmi-politikai következményekkel járt. A tiszti előléptetések és a parancsnoki struktúra kezdetben korlátozták az indiaiak előmenetelét, ami a 20. század első felében egyre erősödő politikai követelésekhez és reformokhoz vezetett.

Felosztás és örökség

A Brit Indiai Hadsereg 1947-ben, India és Pakisztán függetlenné válásakor kettéválasztásra került: egyrészt létrejött az Indiai Hadsereg (az Indiai Unió hadserege), másrészt a Pakisztáni Hadsereg. A felosztás során a regiszterek, egységek, laktanyák és haditechnikai eszközök megosztása sok nehézséget és helyenként konfliktust okozott. Sok régóta működő ezred, hagyomány és szokás ma is él mindkét utódhadseregben, az emlékek és a katonai hagyományok továbböröklődtek.

Összefoglalva: a Brit Indiai Hadsereg alapvető intézménye volt a brit gyarmati hatalomnak Dél-Ázsiában; belső rendfenntartóként és tengerentúli expedíciós erőként egyaránt meghatározó szerepet játszott a 19–20. század történetében. Hagyománya és szervezeti öröksége a függetlenség utáni India és Pakisztán hadseregében tovább él.