Woodrow Wilson: az USA 28. elnöke, Nobel-békedíjas és a Népszövetség atyja

Woodrow Wilson — az USA 28. elnöke, az I. világháború idején vezető, a Népszövetség atyja és Nobel-békedíjas. Életrajz, politikai tettek és örökség egy helyen.

Thomas Woodrow Wilson (1856. december 28. - 1924. február 3.) az Egyesült Államok elnöke volt 1913 és 1921 között. Virginiában született (Staunton), gyermekkorának egy részét azonban a déli államokban, többek között Georgiában töltötte; apja presbiteriánus lelkész és egyetemi oktató volt, ami erősen meghatározta korai világnézetét. Tanulmányait részben a Davidson College-ban kezdte, majd a Princeton (akkori College of New Jersey) diákként diplomázott; később a University of Virginia jogi karán is tanult, és doktorátust szerzett a Johns Hopkins Egyetemen. Az egyetemi pályán is elismert szakember volt: 1890 és 1902 között a Princetonon jogi (és közigazgatási-politikai) előadóként dolgozott, majd 1902 és 1910 között maga is a Princeton elnöke lett.

Tanári és akadémiai pálya

Wilson tudományos munkássága főként a politikatudomány és a közigazgatás elméletére összpontosított; legismertebb korai műve a Congressional Government (1885), amelyben a képviselőház és a szenátus működését elemezte, és kritikával illette a pártvezetések túlzott befolyását. Ez az elemző megközelítés és intézményi szemlélet később politikai pályáján is visszaköszönt.

Politikai karrier és elnökség

2010 előtt is aktív volt a politikában: 1910-ben New Jersey kormányzójává választották, majd 1912-ben a Demokrata Párt jelöltjeként az elnökválasztáson győzött — a választáson a Republikánusok megosztottsága (T. Roosevelt harmadik párti indulása) is hozzájárult sikeréhez. Elnöksége belpolitikailag a „New Freedom” program köré épült: a cél a vállalati monopolok elleni küzdelem, a verseny elősegítése és a gazdasági szabályozás korszerűsítése volt.

• Gazdasági és szabályozási intézkedések: aláíratta a Underwood-tarifát, amely csökkentette a vámokat és elősegítette a progresszív jövedelemadó bevezetését (a 16. alkotmánymódosítást követően). Létrejött a Federal Reserve System (1913), amely modern központi bankrendszert hozott létre, valamint a Federal Trade Commission (1914) és a Clayton Antitrust Act (1914), amelyek az üzleti visszaélések elleni fellépést erősítették.
• Munkajogi és társadalmi intézkedések: munkavállalói jogok terén korlátozott előrelépés történt; 1916-ban például elfogadták az Adamson Act-et, amely a vasúti dolgozók nyolc órás munkanapját biztosította.
• Női választójog: Wilson elnöksége idején erősödött a női választójogi mozgalom; eredetileg kevésbé támogató volt, de később a 19. alkotmánymódosításhoz vezető folyamathoz végül hozzájárult.

Első világháború, békeprogram és a Népszövetség

Az Egyesült Államok kezdetben semleges maradt az első világháború kitörésekor, és Wilson 1916-os kampányában is a „We kept us out of war” jelmondat dominált. Azonban a német korlátlan tengeralattjáró-háború és a Zimmermann-telegramm hatására 1917 áprilisában az Egyesült Államok belépett a háborúba a szövetségesek oldalán. 1918 januárjában Wilson ismertette híres 14 pontját, amely a háborút követő békerendezés alapelveit foglalta össze; ezek között szerepelt a nyílt diplomácia, a tengerészeti szabadság, a nemzetek önrendelkezése és a nemzetközi intézmény a konfliktusok békés rendezésére.

Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítására Wilson volt a fő kezdeményezője, és nagy szerepe volt abban, hogy a párizsi békekonferencia után létrejött a Népszövetség. Ezért 1919-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

Nemzetközi sikerek és belpolitikai visszhang

Bár Wilson nemzetközi ambíciói nagyrészt a béke intézményesítésére irányultak, a párizsi békeszerződés és a Népszövetség körüli tárgyalások ambivalens fogadtatásban részesültek az Egyesült Államokban: a Szenátus a Versailles-i szerződést és a kapcsolódó kötelezettségeket végül nem ratifikálta, elsősorban az ún. „irreconcilables” és Henry Cabot Lodge vezetésével fellépő szenátusi ellenállás miatt. A ratifikáció elutasítása miatt az Egyesült Államok nem csatlakozott a Népszövetséghez, ami jelentősen korlátozta Wilson nemzetközi terveinek hatékonyságát.

Vita a faji kérdésekben

Wilson elnöksége belpolitikai öröksége ellentmondásos: noha progresszív gazdasági reformokat vezetett be, a faji egyenlőség ügyében kifejezetten hátrányos intézkedéseket tett. Federális szinten adminisztrációja idején erősödött a szegregáció — több kormányzati hivatalban elválasztották a munkatársakat faji alapon —, és Wilson személyileg is olyan művészeti alkotásokat támogatott, amelyek a faji előítéleteket erősítették. E politikák miatt ma sok történész és közéleti szereplő élesen bírálja Wilson örökségét.

Súlyos betegsége, visszavonulás és halál

Wilson 1919 októberében súlyos agyvérzést kapott, amely részleges bénulást és hosszú távú egészségügyi visszavonulást eredményezett. A kezelést és az államigazgatás napi irányítását felesége, Edith Bolling Galt Wilson vette át jelentős mértékben; ez a megoldás később vitákat és aggályokat váltott ki a köztisztviselők és a politikusok körében. Wilson egy harmadik elnöki ciklusra nem törekedett, és 1921-ben elhagyta a Fehér Házat. 1924. február 3-án halt meg Washingtonban.

Személyes élet

Wilson első felesége, Ellen Axson Wilson 1914-ben elhunyt; 1915-ben feleségül vette Edith Bolling Galtot. Gyermekei közé tartozott három lánya: Margaret, Jessie és Eleanor. Wilson volt az első amerikai elnök, aki PhD-fokozattal rendelkezett, és akadémiai háttere nagyban hozzájárult elnöki stílusához és programjaihoz.

Örökség

Wilson történelmi megítélése kettős: egyfelől a progresszív gazdasági reformok, a Federal Reserve létrehozása és a nemzetközi gondolkodás (különösen a 14 pont és a Népszövetség kezdeményezése) miatt jelentős államférfiként tartják számon; másfelől rasszista politikái és a háborút követő békerendezés egyes elemeinek hatása miatt erős kritikát is kap. A modern történetírás és közvita mindkét oldalt vizsgálja, így Wilson alakja továbbra is élénk viták tárgya az Egyesült Államok politikai és társadalmi emlékezetében.

Keresés betűvel