Korlátozott háború: definíció, típusok és történelmi példák
Korlátozott háború: áttekintés, típusok és történelmi példák — érthető definíció, stratégiai elemzés Koreától Vietnámig, és a modern hadviselésre gyakorolt hatás.
A korlátozott háború olyan háború, amelyet egy állam vagy más szereplő folytat, de nem mozgósítja teljes erőforrásait, és céljai a teljes ellenség megsemmisítésénél, illetve az államalapok megdöntésénél kisebbek. A korlátozott háború jellemzője, hogy a résztvevők tudatosan igyekeznek a konfliktus intenzitását, terjedelmét vagy időtartamát korlátozni a politikai, gazdasági vagy stratégiai megfontolások miatt.
Fő jellemzők
- Korlátozott célok: nem a rivális állam teljes megsemmisítése vagy maga a fennálló rend eltörlése a cél, hanem például területi igény, rezsimváltás bizonyos határok között vagy politikai nyomásgyakorlás.
- Részleges erőforrás-bevetés: a háború nem vonja be a társadalom és gazdaság teljes mozgósítását, ezért a katonai erők, logisztika és költségek részben korlátozottak.
- Eszkaláció-ellenőrzés: mindkét fél igyekszik elkerülni a konfliktus teljes kiterjedését és a további, súlyosabb válaszlépéseket (például nukleáris csapás) — ehhez politikai korlátok és normák is hozzájárulhatnak.
- Politikai célorientáltság: a katonai műveletek világos politikai végcéllal kapcsolódnak, és a csapatmozgásokat gyakran diplomáciai lépések kísérik.
- Aszimmetria és hibrid műveletek: különösen a modern korban gyakori a gerilla-, terror- és információs hadviselés kombinálása a hagyományos hadműveletekkel.
Típusok
- Területi korlátozott háború: cél a határvonalak módosítása vagy bizonyos területek megszerzése.
- Politikai/rezsimellenes korlátozott hadművelet: a cél egy adott kormányzati vagy politikai cél elérése, anélkül, hogy teljes lerohanást követnének.
- Proxy- vagy helyettesítő háború: amikor nagyhatalmak helyi szereplőket támogatnak közvetett konfrontációra (különösen jellemző a hidegháború és utána következő időszakokra).
- Fegyveres kényszerítés (coercion): katonai eszközök alkalmazása politikai engedmények kicsikarására, de cél a konfliktus szűk, mérsékelt tartományban tartása.
Stratégiák és eszkaláció
A korlátozott háborúban a stratégia gyakran a hosszú távú kifárasztás, a költségek és akaraterő aláaknázása, vagy gyors, célzott műveletek végrehajtása, amelyek politikai nyomást gyakorolnak. Az erősebb fél számára gyakori dilemma, hogy hogyan éri el célját anélkül, hogy a konfliktus teljes eskalációjába (például nagyarányú háborúba vagy tömegpusztító fegyverek bevetésébe) sodródna. A nukleáris korszak, a nukleáris fegyverek megjelenésével különösen fontos lett az eszkaláció kontrollja a felek számára.
Történelmi és modern példák
- Augustus a római légióit Germánia elleni kampányokban alkalmazta részben korlátozott célokat: a római politika és hadvezérek céljai nem mindig a Római Köztársaság (illetve később a birodalom) teljes megsemmisítését, hanem stratégiai térnyerést és határ biztosítást céloztak.
- A amerikai függetlenségi háborúban George Washington és az amerikai erők célja alapvetően a függetlenség elérése volt; a brit birodalom teljes elsöpörése nem szerepelt a célok között, és a hosszú, kimerítő konfliktus végül brit fáradtságot eredményezett — ahogy az a brit hadsereg akkoriban a viszonyaira is hatott.
- A XX. század második felében, különösen a második világháborút követően az erőviszonyok és a nukleáris fegyverek miatt a korlátozott háborús formák gyakrabban jelentek meg; a világban betöltött szerepe miatt az Egyesült Államok számos ilyen konfliktusban vett részt.
- Példák a XX. századból és a közelmúltból: a koreai háború (1950–53), a vietnami háború, a perzsa-öböl menti háború (1990–91) és az iraki háborúk különböző formái mind hordoznak korlátozott háborús elemeket: részleges katonai célok, nem teljes mozgósítás és politikai megfontolások befolyásolták a kimenetelt.
- A modern aszimmetrikus konfliktusokban a tálibok és más iszlamista csoportok folytatják olyan tartós, kifárasztó hadműveleteiket, amelyek célja gyakran a nyugati világ politikai akaratának aláásása vagy a kontroll kisajátítása egyes régiókban.
Jogi, politikai és etikai szempontok
A korlátozott háború jogi és etikai kérdéseket vet fel: milyen eszközöket lehet legálisan alkalmazni, hogyan bánnak a polgári lakossággal, és miként mérik fel a katonai beavatkozás politikai hasznát és költségeit. A nemzetközi jog és a háborús szabályok (ius in bello) továbbra is kötelezőek, bár a korlátozott hadviselés sokszor szürke zónában mozog (pl. titkos akciók, kibertámadások, proxy-hadviselés).
Összefoglalás — miért fontos a korlátozott háború megértése?
A korlátozott háború árnyalt megértése segít megmagyarázni, miért maradnak sok konfliktusok lokálisak vagy részlegesek, miért vonnak be nagyhatalmak helyi erőket, és hogyan próbálják a résztvevők elkerülni a teljes eszkalációt. A modern nemzetközi rendszerben — a nukleáris elrettentés, a gazdasági kölcsönös függés és a média szerepe miatt — a korlátozott háború továbbra is meghatározó formája a fegyveres konfliktusoknak.
Problémák a korlátozott háborúval
A korlátozott háborúk ritkán sikeresek. A Római Köztársaság idejétől kezdve egészen a modern időkig a korlátozott háborúk általában nem hozták meg a kívánt eredményt. Ez ellentétes azzal is, amit a katonai vezetőknek tanítanak, vagyis hogy mindenáron győzni kell. Azok, akik politikát csinálnak, gyakran a korlátozott háború középutat választják, amikor a totális háború vagy a semmittevés közötti döntés előtt állnak. Az egyetlen probléma a semmittevéssel Adolf Hitler példája. Miközben a világhatalmak nem tettek semmit, ő folytatta a gyengébb országok lerohanását, míg végül csak egy világháború tudta megállítani.
| “ | "A háborúban egyetlen taktikai elv létezik, amely nem változik. Ez pedig az, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a lehető legtöbb sebet, halált és pusztulást kell okozni az ellenségnek a lehető legrövidebb idő alatt." George S. Patton tábornok. | ” |
Történelmi példák
A korlátozott háború koncepciója nem új. Carl von Clausewitz (1780-1831) katonai teoretikus kétféle háborúról írt. Az első fajtában a cél az ellenség teljes megsemmisítése. Amikor ez nem lehetséges, a második típus a korlátozott háború. Ez leggyakrabban azért van, mert a háborúban részt vevő felek egyike nem képes az ellenség teljes megsemmisítésére. A napóleoni háborúk (1803-1815), az első világháború (1914-19) és a második világháború (1939-1945) totális háborúnak minősülnek. Korlátozott háborúnak számít minden olyan háború, amelyet a földrajz, az erőforrások, a célok korlátoznak, vagy olyan háború, amelyet a résztvevők szándékosan korlátoznak.
- A krími háború (1853-1856) egy háború volt, amelyet az egyik oldalon Oroszország, a másik oldalon pedig Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szardíniai Királyság és az Oszmán Birodalom vívott egymással. Ez egy korlátozott háború volt, amelyet főként a földrajz korlátozott. 1815 és 1854 között Nagy-Britannia és Oroszország volt a két fő világhatalom. 1854 szeptemberében a szövetségesek megszállták a Krímet, hogy megvédjék az Oszmán Birodalmat Oroszországgal szemben. Nagy-Britannia a hajóival ellenőrizte a régiót. A szövetségesek 1855-ben elfoglalták Szevasztopolt. De nem volt elég emberük a Krím félsziget elfoglalásához. Oroszország csődbe ment, és nem tudta folytatni a harcot. II. Sándor orosz államfő végül beleegyezett a békekövetelésekbe, és 1856-ban aláírta a párizsi békeszerződést.
- A Falkland-szigeteki háború (1982) példa volt a korlátozott háborúra, amelyet a földrajz, az idő és az eszközök korlátoztak. Az Egyesült Királysággal folytatott hosszú tulajdonjogi vita után 1982. április 2-án argentin csapatok szállták meg a Falkland-szigeteket. A Falkland-szigeteken állomásozó argentin erők 1982. június 14-én megadták magukat. Június 20-án a britek a háborút befejezettnek nyilvánították. A megegyezés ellenére Argentína továbbra is fenntartja igényeit a Falkland-szigetekre, Dél-Georgiára és a Déli-Sandwich-szigetekre.
- A vietnami háború (1955-1975) Észak-Vietnam és Dél-Vietnam között zajlott. Észak-Vietnamot a Szovjetunió, Kína és Észak-Korea támogatta. Dél-Vietnamot az EgyesültÁllamok, Thaiföld, Ausztrália, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek támogatta. Ez a kommunista és kapitalista országok közötti konfliktus a hidegháború része volt, és egyben egy proxy-háború is. Az amerikai vezetők nem ismerték el Vietnamot korlátozott háborúnak. Ez világosan kiderült az 1961-es és 1962-es Pentagon-iratokból. Ehelyett arra összpontosítottak, hogy hogyan vegyenek részt a gerillaerők elleni felkelésellenes háborúban. Úgy gondolták, hogy a megoldás a katonai műveletekben és a politikai reformokban rejlik. Az USA először katonai tanácsadókat kezdett küldeni, hogy segítsenek kiképezni és támogatni a dél-vietnami hadsereget. A tonkini-öbölbeli határozat után az Egyesült Államok elnöke felhatalmazást kapott arra, hogy hadüzenet nélkül nagyszabású katonai műveleteket hajtson végre Délkelet-Ázsiában. Miután 58 193 amerikai halt meg Vietnamban, Richard Nixon elnök úgy döntött, hogy kiszáll Vietnamból. Az 1973. január 27-én aláírt párizsi békeszerződés értelmében az amerikai katonai erők kivonultak Dél-Vietnamból, és foglyokat cseréltek. 1975. április 30-án Saigon elesett az észak-vietnamiak kezére, és a háború véget ért.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a korlátozott háború?
V: A korlátozott háború a hadviselés olyan formája, amelyben az egyik állam az összes erőforrásánál kevesebbet használ fel, és célja nem az ellenség teljes legyőzése.
K: Miért lehet a korlátozott háború praktikusabb, mint a totális háború?
V: A korlátozott háború praktikusabb lehet, mint a totális háború, mert gyakran sokkal költséghatékonyabb, és bizonyos esetekben az állam sorsa nem függ a háború kimenetelétől.
K: Mikor váltak a korlátozott háborúk normává?
V: A második világháború után, amikor a nukleáris fegyverek megjelentek, a korlátozott háborúk normálisak lettek.
K: Milyen példák voltak a korlátozott háborúkra 1945 óta?
V: Ilyen volt például a koreai háború, a vietnami háború, az Öbölháború és az iraki háború.
K: Mi a célja általában legalább az egyik félnek egy korlátozott háborúban?
V: Egy korlátozott háborúban legalább az egyik fél célja, hogy megőrizze szabadságát és megőrizze önmagát.
K: Hogyan alkalmazzák a gyengébb felek a stratégiát az erősebb ellenséggel szemben az ilyen típusú konfliktusokban? V: A gyengébb felek olyan stratégiákat alkalmazhatnak, mint például a csata elhúzása, amíg az ellenfél el nem fárad és úgy dönt, hogy feladja. Ezt láthattuk George Washington amerikai függetlenségi háborújában Nagy-Britannia ellen. Ma az iszlamista csoportok is ezt a taktikát alkalmazzák, hogy megpróbálják kimeríteni ellenségeiket a nyugati világban.
Keres