Germania

Törzsek

Germania Inferior

Germánia nagyon sok germán és néhány kelta törzsnek adott otthont. Germánia északi tartományait "Germania Inferior"-nak nevezték. Az itt élő ismert törzsek közé tartoztak a Menapii, a Batavi, a Condrusi, az Atuataci és az Eburones. A római erődítmények közelében, a Rajna keleti oldalán éltek a Frisii, Chauci, Istavones, Sicambri, Marsii, Cattii és Ubii törzsek. Az Ubii barátságban állt a rómaiakkal, és lovasságot biztosított, valamint őrizte a határt a rómaiak számára.

Germania Superior

"Germania Superior", vagyis a déli Germánia volt a Triboci, Rauraci (kelta), Nemetes, Caeroesi, Sequani (gall) és Helvetii (gall) törzsek otthona. A Rajnától keletre és a Duna mentén a marvingii, varisci (más néven nariscii), burgundiai, hermunduri, suebi és a cherusci törzsek éltek.

Római hódítás

A gall háború során Julius Caesar Ariovistus elpusztításával véget vetett a germánok elzászi jelenlétének. Kr. e. 55-ben hidat épített a Rajnán, és bevonult Germániába. Meggyőzte a szuébeket és más törzseket, hogy ne avatkozzanak be Galliában, amely római terület volt. Azon kívül, hogy Kr. e. 53-ban másodszor is bemerészkedett Germániába, és több törzs ellen is háborút indított, békén hagyta Germániát. Ezáltal a Rajna lett a határ Germánia és a római Gallia között. Kr. e. 49-45 között Caesart lefoglalta a polgárháború. Ezt követően Kr. e. 44-ben meggyilkolták.

Germánia római megszállásának kezdete i. e. 15-ben volt. Az Alpok előterét Augustus uralkodása alatt hódították meg. Ez, valamint a Rajnától nyugatra fekvő, Caesar által meghódított területek lettek a támaszpontjaik. A rómaiak megpróbálták római uralom alá vonni az Elbától északra fekvő területeket. Kr. u. 7-ben Róma feltételezte, hogy Germánia római uralom alá került, amikor Publius Quinctilius Varus lett a rómaiak által elfoglalt Germánia helytartója. Mivel olyan erősek voltak, a rómaiak nem számítottak a germán törzsek ellenállására.

Csata a Teutoburg-erdőnél

Kr. u. 9-ben Varus három légiónyi római élcsapattal a Rajnán lévő állandó bázisra vonult. A helyi törzsek lázadásáról érkezett jelentés, amelyet Varus le akart küzdeni. Varis biztos volt abban, hogy könnyű lesz elfoglalni Németországot. Jó adminisztrátor volt, de nem katona. Miközben a Teutoburg-erdőn keresztül meneteltek, Róma hadseregének három légiókülönítménye csapdába esett. Három napon keresztül akár 30.000 római katonát, családtagjaikat és rabszolgáikat ölték meg az általuk barbároknak nevezett népek. A csata Róma legnagyobb vereségét jelentette.

Arminius, a német vezér, megértette a római hadsereg erősségeit és gyengeségeit egyaránt. Tudta, hogy nem szabad nyílt csatában megtámadni a római légiót. A Teutoburg-erdőben csapdába csalta a 17., 18. és 19. légiót. Az összecsapás során több helyen is megtörtént a csata. Akiket nem öltek meg, azokat fogságba ejtették. Amikor Augustus császár meghallotta a hírt, állítólag felkiáltott: "Quintilius Varus, add vissza a légióimat!". A XVII (17), XVIII (18) és XIX (19) számokat soha többé nem használták légiószámként.

Germanicus parancsot kapott, hogy álljon bosszút a légióveszteségért. Kr. u. 14-ben ismét Germánia meghódításába kezdett. Két év után azonban úgy döntött, hogy eleget tett Róma nagy veszteségének megbosszulásáért, és visszatért Rómába. Germániát a saját viszályaikra hagyta. Arminius-t Kr. u. 21-ben rokonai meggyilkolták a belső harcok miatt.

Emlékmű a németországi Teutoburg-erdőben, Arminius hadvezérnek a római légiók felett aratott győzelméről emlékezik meg Kr. u. 9-ben.