Emberi evolúció – meghatározás és áttekintés: Homo, fosszíliák

Csak az 1920-as években fedeztek fel hominida fosszíliákat Afrikában. Raymond Dart 1924-ben írta le az Australopithecus africanust. A példányt Taung Childnak nevezték el, egy ausztralopithecine csecsemőnek, amelyet a dél-afrikai Taungban, egy betonkitermelés alatt álló barlangi lelőhelyen fedeztek fel. A maradványok egy figyelemre méltóan jól megőrzött apró koponya és az egyed koponyájának belsejéről készült öntvény voltak. Bár az agy kicsi volt (410 cm³), alakja a csimpánzokéval és gorillákéval ellentétben lekerekített, és inkább egy modern emberi agyra hasonlított. Emellett a példánynak rövid szemfogai voltak, és a foramen magnum helyzete kétlábú mozgásra utalt. Mindezen tulajdonságok meggyőzték Dartot arról, hogy a Taung-baba egy kétlábú emberi ős, a majmok és az emberek közötti átmeneti forma.

További 20 évbe telt, mire Dart állításait komolyan vették. Ez azután történt, hogy más hasonló csontvázakat is találtak. Az akkori legelterjedtebb nézet az volt, hogy a nagy agy a kétlábúság, azaz a többé-kevésbé függőleges két lábon járás képessége előtt fejlődött ki. Úgy gondolták, hogy a kétlábúsághoz a mai emberéhez hasonló intelligencia szükséges. Ez tévesnek bizonyult: a kétlábúság előbb jött létre.

Az ausztralopithecinekről ma úgy gondolják, hogy a Homo nemzetség közvetlen ősei, amely csoportba a modern ember tartozik. Mind az australopithecineusok, mind a Homo sapiens a Hominini törzsbe tartoznak, de a legújabb adatok kétségessé tették az A. africanusnak a modern ember közvetlen elődjeként betöltött szerepét; lehet, hogy csak egy unokatestvér volt. Az ausztralopithecinákat eredetileg a gracile vagy a robosztus állatok közé sorolták. Az Australopithecus robusztus változatát azóta átminősítették Paranthropusnak, bár egyes szerzők még mindig az Australopithecus alnemzetségének tekintik.

Az 1930-as években, amikor a robusztus példányokat először írták le, a Paranthropus nemzetséget használták. Az 1960-as években a robusztus fajt az Australopithecusba helyezték át. A legújabb tendencia az eredeti, külön nemzetségként való besoroláshoz való visszatérés.

Carolus Linnaeus volt az, aki a Homo nevet választotta. Ma már csak egy faj tartozik a nemzetséghez: a Homo sapiens. Voltak más fajok is, de azok kihaltak.

Az ábrán látható, hogy néhányan hol és mikor éltek. A többi faj közül néhányan a H. sapiens ősei lehettek. Sokan valószínűleg "unokatestvéreink" voltak, ők a mi ősvonalunktól távol fejlődtek ki.

Az antropológusok még mindig vizsgálják a pontos leszármazási vonalat. Még nem született konszenzus arról, hogy melyiket kell külön fajnak, melyiket alfajnak tekinteni. Ez egyes esetekben azért van, mert nagyon kevés fosszília áll rendelkezésre, más esetekben pedig azért, mert a Homo nemzetségen belül a fajok osztályozásához használt apró különbségek miatt.

A Homo nemzetség evolúciója főként a pleisztocénben zajlott le. Az egész nemzetségre jellemző a kezdetben kezdetleges, majd egyre kifinomultabbá váló kőszerszámok használata. Olyannyira, hogy a pleisztocént a régészetben és az antropológiában általában paleolitikumnak vagy kőkorszaknak nevezik.

Homo habilis

A Homo habilils valószínűleg a Homo első faja volt. Az Australopithecusból fejlődött ki, körülbelül 2,5 millió évvel ezelőtt. Körülbelül 1,4 millió évvel ezelőttig élt. Az Australopithecineusoknál kisebb molárisokkal (hátsó fogakkal) és nagyobb aggyal rendelkezett.

A Homo erectus felé

Két javasolt faj 1,9 és 1,6 millió évvel ezelőtt élt. Kapcsolatuk nem tisztázott. Az egyiket Homo rudolfensisnek nevezik. Egyetlen hiányos kenyai koponyáról ismert. A tudósok felvetették, hogy ez is csak egy másik habilis lehetett, de ezt nem erősítették meg. A másikat jelenleg Homo georgicusnak nevezik. Grúziából származik, és lehet, hogy a H. habilis és a H. erectus közötti köztes forma, vagy a H. erectus egyik alfaja.

Homo ergaster és Homo erectus

A Homo erectust először 1891-ben fedezték fel az indonéziai Jáva szigetén. A felfedező, Eugene Dubois eredetileg Pithecanthropus erectusnak nevezte el, mivel morfológiáját az ember és a majmok között köztesnek tartotta. A Homo erectus körülbelül 1,8 millió és 70 000 évvel ezelőtt élt. A korábbi (1,8-1,2 millió évvel ezelőtti) példányokat néha más fajnak vagy alfajnak tekintik. a Homo ergaster vagy Homo erectus ergaster' nevet kapta.

A korai pleisztocénben, 1,5-1 mio. évezredben Afrikában, Ázsiában és Európában a Homo habilis egyes populációi nagyobb agyat fejlesztettek ki és bonyolultabb kőszerszámokat készítettek; ezek és más különbségek elegendőek ahhoz, hogy az antropológusok új fajként, H. erectus néven osztályozzák őket. Ezenkívül a H. erectus volt az első olyan emberi ős, aki valóban felegyenesedve járt. Ezt a térdek reteszelésének és a foramen magnum (a koponyán lévő lyuk, ahol a gerinc belép) eltérő elhelyezkedésének köszönhette. A hús sütéséhez valószínűleg tüzet használtak.

A Homo erectus egyik híres példája a pekingi ember; további példányokat találtak Ázsiában (különösen Indonéziában), Afrikában és Európában. Sok paleoantropológus ma már a Homo ergaster kifejezést használja e csoport nem ázsiai formáira. A H. erectust csak azokra az ázsiai régióban talált fosszíliákra tartják fenn, amelyek megfelelnek bizonyos követelményeknek (a csontváz és a koponya tekintetében), amelyek némileg eltérnek az ergastertől.

Neandervölgyi ember

A Homo neaderthalensis (általában neandervölgyi embernek nevezik) körülbelül 250 000 és körülbelül 30 000 évvel ezelőtt élt. Más néven, kevésbé szokásosan Homo sapiens neanderthalensis néven is: még mindig vita tárgya, hogy ez egy külön faj volt-e, a Homo neanderthalensis, vagy a H. sapiens alfaja. Bár a vita továbbra is lezáratlan, a mitokondriális DNS és az Y-kromoszómális DNS szekvenálásából származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a H. neanderthalensis és a H. sapiens között nem vagy csak kevés génáramlás történt, és ezért a kettő külön faj volt. 1997-ben Dr. Mark Stoneking, a Pennsylvaniai Állami Egyetem antropológus professzora kijelentette:

"Ezek az eredmények [a neandervölgyi csontokból kivont mitokondriális DNS alapján] azt mutatják, hogy a neandervölgyiek nem járultak hozzá a modern ember mitokondriális DNS-éhez... A neandervölgyiek nem a mi őseink".

A neandervölgyi DNS egy második forrásának további vizsgálata alátámasztotta ezeket az eredményeket.

Egy harmadik faj

Egy Szibériában talált ujjcsont genetikai elemzése meglepő eredményt hozott. A csont körülbelül 40 000 évvel ezelőttről származik, egy olyan időszakból, amikor a neandervölgyiek és a modern ember élt a területen. Német kutatók megállapították, hogy a mitokondriális DNS nem egyezik sem a mi fajunk, sem a neandervölgyiek DNS-ével. Ha ez az eredmény helytálló, akkor a csont egy eddig ismeretlen fajhoz tartozik. A DNS-ben mutatkozó eltérés mértéke arra utal, hogy ez a faj körülbelül egymillió évvel ezelőtt vált le a családfánkról, jóval a mi fajunk és a neandervölgyiek közötti szakadás előtt.

Homo floresiensis

A körülbelül 100 000-12 000 évvel ezelőtt élt Homo floresiensist kis mérete miatt hobbitnak nevezték. Mérete a szigeti törpeség következménye lehet, vagyis a nagytestű emlősöknek a szigeteken kialakuló kisebb formáira való hajlama. A H. floresiensis mind mérete, mind kora miatt érdekes. Konkrét példája a Homo nemzetség egy olyan közelmúltbeli fajának, amely a modern emberrel nem közös származékos tulajdonságokat mutat. Más szóval, a H. floresiensisnek közös őse van a modern emberrel, de elszakadt a modern ember vonalától, és más evolúciós utat követett. A legfontosabb lelet egy csontváz, amelyről úgy vélik, hogy egy körülbelül 30 éves nőé lehetett. A 2003-ban találtak rá, és körülbelül 18 000 évesre datálták. Az élő nő a becslések szerint egy méter magas lehetett, agytérfogata pedig mindössze 380 cm3 Ez csimpánzoknál kevés, és kevesebb mint egyharmada a H. sapiens 1400 cm3-es átlagának.

Folyamatos vita folyik arról, hogy a H. floresiensis valóban külön faj-e. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a H. floresiensis egy modern H. sapiens volt, amely kóros törpeségben szenvedett. A Flores szigetén, ahol a csontvázat megtalálták, élő modern emberek pigmeusok. Ez a tény mindkét elméletnek megfelel. A H. floresiensis elleni egyik támadási irányvonal az, hogy olyan eszközöket találtak nála, amelyeket csak a H. sapienshez társítottak.

Emberi érkezés Floresre

Flores szigetén most olyan kőleleteket találtak, amelyek egymillió évvel ezelőttre datálhatók. Ezek a leletek proxyak; ami azt jelenti, hogy nem emberi csontvázak voltak, hanem csak egy Homo faj készíthette a leleteket. A leletek pelyhek és egyéb eszközök, összesen 48 darab, amelyek közül néhányon látszanak a megmunkálás nyomai, hogy vágóéllel készültek. Ez azt jelenti, hogy az ember jelen volt Flores szigetén ebben az időpontban, de azt nem tudjuk, hogy melyik fajról van szó.

Homo sapiens

A Homo sapiens körülbelül 250 000 évvel ezelőttől napjainkig élt. A 400 000 évvel ezelőtti és a középső pleisztocén második meleg időszaka között, körülbelül 250 000 évvel ezelőtt, a koponyája megnőtt, és egyre kifinomultabb, kőeszközökön alapuló technológiák alakultak ki. Az egyik lehetőség, hogy a H. erectus és a H. sapiens között átmenet következett be. A jávai ember bizonyítékai arra utalnak, hogy a H. erectus kezdetben Afrikából vándorolt ki. Ezután, sokkal később, a H. sapiens továbbfejlődése a H. erectusból Afrikában. Aztán egy későbbi, Afrikán belüli és Afrikából kiinduló vándorlás végül felváltotta a korábbi H. erectust.

Out of Africa

Az emberi genom, különösen az Y-kromoszóma DNS és a mitokondriális DNS vizsgálata alátámasztotta a közelmúltbeli afrikai származást. Az autoszomális DNS-ből származó bizonyítékok szintén a közelmúltbeli afrikai eredetet támasztják alá. E nagy saga részletei még nem teljesen tisztázottak, de körülbelül 90 000 évvel ezelőttre Eurázsiába és a Közel-Keletre költöztek. Ez volt az a terület, ahol a neandervölgyiek, a Homo neanderthalensis, már régóta éltek (Nyugat-Európában legalább 500 000 éve).

Körülbelül 42-44 000 évvel ezelőtt a Homo sapiens elérte Nyugat-Európát, beleértve Nagy-Britanniát is. Európában és Nyugat-Ázsiában a Homo sapiens körülbelül 35 000 évvel ezelőtt váltotta fel a neandervölgyieket. Hogy ez hogyan történt, annak részletei nem ismertek.

A Homo sapiens nagyjából ugyanekkor érkezett Ausztráliába (egy nemrégiben az Északi Területen található Kakaduban végzett régészeti ásatás azonban arra utalhat, hogy a Homo sapiens 65 000 évvel ezelőtt érkezett Ausztráliába). Amerikába jóval később, körülbelül 15 000 évvel ezelőtt érkeztek. A modern ember mindezen korábbi csoportjai vadászó-gyűjtögető emberek voltak.

A jelenlegi kutatások megállapították, hogy az emberek genetikailag meglehetősen homogének (hasonlóak). Az egyének DNS-e a legtöbb fajnál megszokottnál jobban hasonlít egymásra. Ez viszonylag friss evolúciójuk vagy a Toba-katasztrófa következménye lehetett. A megkülönböztető genetika az új környezeti körülmények közé költöző kis embercsoportok eredményeként alakult ki. Ezek az alkalmazkodott tulajdonságok a Homo sapiens genomjának igen kis részét képezik, és olyan külső "faji" jellemzőket foglalnak magukban, mint a bőrszín és az orr alakja, valamint olyan belső tulajdonságokat, mint a nagy magasságban való hatékonyabb légzésre való képesség.

A H. sapiens idaltu, amely Etiópiából származik, körülbelül 160 000 évvel ezelőtt, egy javasolt alfaj. Ez a legrégebbi ismert anatómiailag modern ember.

A lista időrendi sorrendben, nemzetségenként.

• Sahelanthropus
• Sahelanthropus tchadensis
• Orrorin
• Orrorin tugenensis
• Ardipithecus
• Ardipithecus kadabba
• Ardipithecus ramidus
• Australopithecus
• Australopithecus anamensis
• Australopithecus afarensis
• Australopithecus bahrelghazali
• Australopithecus africanus
• Australopithecus garhi
• Paranthropus
• Paranthropus aethiopicus
• Paranthropus boisei
• Paranthropus robustus
• Kenyanthropus
• Kenyanthropus platyops
• Homo
• Homo habilis
• Homo rudolfensis
• Homo ergaster
• Homo georgicus
• Homo erectus
• Homo cepranensis
• Homo antecessor
• Homo heidelbergensis
• Homo rhodesiensis
• Homo neanderthalensis
• Homo sapiens idaltu
• Homo sapiens (Cro-magnon)
• Homo sapiens sapiens
• Homo floresiensis

• ENCODE: az emberi genom teljes elemzése
• Paleoantropológia