Pekingi ember (Homo erectus pekinensis): Zhoukoudian fosszíliái
Fedezze fel a pekingi embert (Homo erectus pekinensis): Zhoukoudian fosszíliái, 680–780 ezer éves leletek, kőeszközök, tűzhasználat és az emberi evolúció titkai.
A pekingi ember (jelenleg Homo erectus pekinensis) a Homo erectus egy ismert példánya. A maradványokat elsőként 1923 és 1937 között találták meg a Peking melletti Zhoukoudianban végzett ásatások során; a leletek feltárását több nemzetközi és kínai kutatócsoport is végezte, és a példányokat korábban gyakran Sinanthropus pekinensis néven említették.
Kormeghatározás
Korábban a pekingi ember korára különböző becslések születtek. 2009-ben új, alumínium-26 / berillium-10 (26Al/10Be) izotópos kormeghatározásokat végeztek a telepen található anyagokon, amelyek szerint a leletek nagyjából 680 000–780 000 évvel ezelőttiek lehetnek, gyakran rövidítve ~750 000 évesnek tekintik őket. Más módszerek és rétegsorok korábbi vagy eltérő értékeket is adtak, de a középső pleisztocén korhoz való tartozás a legtöbb kutatás szerint valószínű.
Felfedezés és sorsuk
Az eredeti fosszíliák a második világháború idején (1941 körül) eltűntek, amikor a gyűjteményeket biztonságos helyre szállították; a mai napig nem kerültek elő. Szerencsére részletes leírások, rajzok és sok öntvény készült — különösen Franz Weidenreich munkái révén —, így a példányok morfológiáját továbbra is tanulmányozni lehet.
Megjelenés és életmód
A pekingi ember koponyája és csontvázmaradványai a Homo erectus általános jellegzetességeit mutatják: vastag koponyafal, előreugró szemöldökvonal, lapos vagy alacsony homlok. A koponyaűri térfogat a megtalált példányok alapján nagyjából 850–1 200 cm³ között mozog, átlagosan körülbelül 1 000 cm³ értékre tehető, ami kisebb, mint a modern emberé, de nagyobb néhány korábbi Homo-fajénál.
A leletek mellett talált kőeszközök (elsősorban durvább őrlapok, vésők és egyszerű hasítóeszközök) arra utalnak, hogy a pekingi ember egyszerű köveket használt feldolgozáshoz és állatok feldarabolásához. A teleprétegekben előfordulnak perzselt vagy elszenesedett csontok és hamuhoz hasonló rétegek, ami a kontrollált tűzhasználat lehetőségére utal; a tűz megfelelő értelmezése azonban vitatott lehet (természetes tüzek, ragadozók tevékenysége és emberi tűznyomok megkülönböztetése néha nehéz).
A táplálék valószínűleg vegyes volt: nagy- és közepes testű emlősök maradványai, madár- és hüllőmaradványok is előkerültek. A jelenlegi konszenzus szerint a H. erectus opportunisztikus vadász-szedő életmódot folytatott, amelyben a húsevés és a növényi táplálék egyaránt szerepelt.
Genetika és rokonság
DNS-t eddig nem sikerült kinyerni a pekingi ember maradványaiból, ezért közvetlen genetikai bizonyíték nincs arról, hogy a Homo erectus populációk milyen mértékben járultak hozzá későbbi embercsoportokhoz. A Denisovanokról (egy másik archaikus embercsoport, amelynek jelenleg ismert maradványai elsősorban Szibériából és egyes ázsiai helyekről származnak) rendelkezünk genetikai adatokkal, és ezek alapján a Denisovanok a neandervölgyi emberhez viszonyítva közeli rokonságban állnak. Az azonban nem világos és nem bizonyított, hogy a pekingi ember (illetve a H. erectus ázsiai populációi) közvetlen leszármazói vagy tagjai lettek volna a Denisovan népeknek; a kapcsolat több kérdőjelet és további kutatást igényel.
Kulturális emlékek és jelentőség
Vallási vagy szimbolikus tárgyakat, díszítményeket a pekingi emberhez kapcsolódóan eddig nem találtak; az ismert lelőhely anyaga elsősorban csontokból, kőeszközökből és teleprétegekből áll. A pekingi ember felfedezése és elterjedt vizsgálata nagy hatással volt a 20. századi őslénytani és emberi evolúciós kutatásokra: az ázsiai Homo erectus-példányok megismerése bővítette a Homo nemzetség földrajzi és kronológiai skáláját, és fontos szerepet játszott abban, hogy a kutatók megértsék az emberi elődök sokszínűségét a pleisztocénben.
Röviden: a pekingi ember a Homo erectus jól ismert ázsiai példánya, akinek maradványai a Zhoukoudianban kerültek elő; a leletek körülbelül 680–780 ezer évesek lehetnek, az eredeti fosszíliák eltűntek, de öntvények és részletes leírások maradtak fenn, és a társadalmi/szimbolikus viselkedésre utaló jelenségek eddig nem ismertek.
Keres