Homo floresiensis (Flores-i ember) – a hobbit felfedezése és jellemzői

A maradványokat 2003-ban fedezte fel egy ausztrál-indonéz régészcsoport az indonéziai Flores szigetén. Mike Morwood régész és munkatársai a H. sapiens Ázsiából Ausztráliába irányuló eredeti emberi vándorlásának bizonyítékait keresték. Nem számítottak arra, hogy egy új fajt találnak. Meglepődtek, amikor felfedezték egy hominin majdnem teljes csontvázát.

Az ezt követő ásatások során további hét csontvázat találtak, amelyek eredetileg 38 000 és 13 000 évvel ezelőttről származhattak. Egy karcsontot, amely szerintük a H. floresiensishez tartozik, körülbelül 74 000 évesre datáltak. A példányok nem fosszilizálódtak, és "olyan az állaguk, mint a nedves törlőpapíré"; ha egyszer feltárták őket. A csontokat száradni kellett hagyni, mielőtt kiásták volna őket.

A kiterjedtebb rétegtani és kronológiai munkák azonban 50 000 évvel ezelőttre tolják vissza a létezésükre vonatkozó legfrissebb bizonyítékokat. Csontvázanyagukat ma már 100 000 és 60 000 évvel ezelőttre datálják. A csontvázmaradványok mellett előkerült kőeszközök 190 000 és 50 000 évvel ezelőtti régészeti horizontokból származnak.

A kutatók remélik, hogy találnak olyan megőrzött mitokondriális DNS-t, amelyet össze tudnak hasonlítani a Homo neanderthalensis és a H. sapiens hasonlóan nem fosszilizálódott példányainak mintáival.

Ez a hominin azért figyelemre méltó, mert kis teste és agya van. A barlangban rengeteg kőszerszámot is találtak. A szerszámok olyan méretűek, hogy az 1 méter magas ember is használhatta őket. A 95 000 és 13 000 évvel ezelőtti időszakra datálják őket. Ugyanabban a régészeti rétegben találták meg őket, mint a kihalt Stegodon nemzetséghez tartozó elefántot. A hobbit vadászhatott erre az elefántra. Az elefánt a negyedidőszakban Ázsia-szerte igen elterjedt lehetett. A szigeten akkoriban éltek még óriáspatkányok, komodói sárkányok és még nagyobb gyíkfajok is. A Homo sapiens körülbelül 45 000 évvel ezelőtt érte el a régiót.

Mike Morwood régész és kollégái, akik a maradványokat megtalálták, azt mondják, hogy szerintük az egyedek egy új fajhoz, a H. floresiensishez tartoznak a Homo emberi nemben. A felfedezők szerint a H. floresiensis a modern emberrel (Homo sapiens) egy időben élhetett Floresen.

Nem mindenki ért egyet azzal, hogy ez egy új faj. Teuku Jacob indonéz antropológus azt javasolta, hogy az LB1 koponyája egy mikrokefáliás modern emberé. Ez egy olyan rendellenesség, amely miatt a fej csontjai nem nőnek tovább. Egy másik tanulmány szerint az egyedek talán működő pajzsmirigy nélkül születtek, ami egy myxödéma nevű rendellenesség miatt eredményezhette a homininek kis méretét.

A csontokról 2007-ben közzétett két tanulmány is olyan bizonyítékokat közölt, amelyek alátámasztják a H. floresiensis faji státuszát. A kézből származó három csontdarab (carpalis) vizsgálata azt mutatta, hogy azok hasonlítanak a csimpánz vagy egy korai hominin, például az Australopithecus carpalis csontjaihoz. A modern ember csontjaitól is különböztek. A kar, a váll és a láb csontjainak és ízületeinek vizsgálata szintén arra a következtetésre jutott, hogy a H. floresiensis jobban hasonlít a korai emberekre és majmokra, mint a modern emberekre. 2009-ben egy kladisztikus elemzés és egy testméreteket összehasonlító tanulmány közzététele további támogatást adott annak az elméletnek, hogy a H. floresiensis és a Homo sapiens külön faj.

A régészek úgy vélik, hogy a faj legalább 12 000 évvel ezelőttig fennmaradt Flores szigetén. Ezzel ez a leghosszabb ideig fennmaradt nem modern ember. Tovább élt, mint a neandervölgyiek (H. neanderthalensis), akik körülbelül 24 000 évvel ezelőtt haltak ki.

A szomszédos mély tengerszoros miatt Flores az utolsó jégkorszak alatt elszigetelt maradt. Emiatt a H. floresiensis felfedezői úgy vélik, hogy a fajnak vagy őseinek vízi úton kellett eljutniuk az elszigetelt szigetre körülbelül 100 000 évvel ezelőtt (vagy ha a H. erectusról van szó, akkor körülbelül 1 millió évvel ezelőtt).

A helyi geológia azt sugallja, hogy a H. floresiensis és a szigeten élő állatok megszűnéséért egy körülbelül 12 000 évvel ezelőtti vulkánkitörés volt felelős. A Stegodon elefánt is ekkoriban halt ki.

A későbbi túlélés történetei

A helyi történetek szerint a szigeten egy kis népcsoport élt. Az Ebu Gogo kis termetű, szőrös, nyelvet nem beszélő barlanglakók voltak. Azt mondják, hogy a 16. században, az első portugál hajók megérkezésekor már ott voltak. Ezek a lények állítólag még a 19. század végén is léteztek. Gerd van den Bergh, a fosszíliákkal foglalkozó paleontológus tíz évvel a fosszíliák felfedezése előtt jelentette, hogy hallott az Ebu Gogóról. A közeli Szumátra szigetéről 1-1,5 méter magas humanoidról, az Orang Pendekről számoltak be, amely a H. floresiensis rokona lehet.