Homo georgicus — a Dmanisi-i 1,8 millió éves előember

Homo georgicus: a Dmanisi-i 1,8 millió éves előember felfedezése — fosszíliák, eszközök és David Lordkipanidze kutatása, új nézőpont az emberi evolúcióról.

A Homo georgicus egy 2002-ben javasolt Homo faj. Alapjául a grúziai Dmanisiben 1999-ben és 2001-ben talált fosszilis koponyák és állkapcsok szolgáltak, amelyek a Homo habilis és a H. erectus között helyezkednek el.

Egy részleges csontvázat 2001-ben fedeztek fel. A fosszíliák körülbelül 1,8 millió évesek. A maradványokat először 1991-ben fedezte fel egy grúz tudós, David Lordkipanidze, akit egy nemzetközi csapat kísért el, amely feltárta a maradványokat. Az ősi emberi maradványok mellett eszközöket és állati csontokat is találtak.

A tudósok először azt hitték, hogy a Homo ergasterhez tartozó állkapcsokat és koponyákat találtak, de a méretbeli különbségek arra késztették őket, hogy egy új fajnak adjanak nevet.

Hol és hogyan találták a leleteket

Dmanisi egy hétezres település Grúziában, ahol nyílt terepi feltárások során több év alatt több emberi fosszília került elő. A lelőhelyet David Lordkipanidze és nemzetközi kollégái tárták fel. A feltárások során nemcsak emberszerű csontokat, hanem kőeszközöket és a vadászat/elhagyás nyomait viselő állati csontokat is találtak.

Főbb morfológiai jellemzők

• Mozaikszerű vonások: a dmanisii leletek egyszerre mutatnak archaikus és fejlettebb Homo-jelleget, ezért nehéz őket egyértelműen besorolni.
• Agykapacitás: viszonylag kicsi agytérfogat a későbbi H. erectus-hoz képest; a maradványokhoz kapcsolódó becslések több száz köbcentitől a körülbelül 546–780 cm3-ig terjedő értékeket adnak.
• Testméret: a becslések szerint alacsony termet és relatíve könnyű testtömeg jellemzi (életmódtól és egyedi varianciától függően gyakran ~1,5 m magasság és 45–55 kg körüli testsúly szerepel a szakirodalomban).
• Arckoponya és állkapocs: a koponyák arcrésze viszonylag nagy és prognáth, míg az állkapcsok némileg robusztusabb vonásokat mutatnak.

Eszközök és életmód

A lelőhelyen talált kőeszközök jellemzően az úgynevezett Oldowan-típusú, egyszerű véséses technikát tükrözik, amelyet a korai Homo-csoportok világszerte használtak. Az állati csontokon vágás- és hasításnyomok láthatók, ami vágóeszközhasználatra és hulladékfeldolgozásra utal. Ezek a leletek azt sugallják, hogy a Dmanisi-populációk képesek voltak állati tetemeket feldolgozni, és alkalmazkodtak a különböző élőhelyekhez kijutva Afrika határain kívülre.

Tudományos jelentőség és vita

A Dmanisi-leletek alapvetően átalakították a korai emberfajok terjedésével kapcsolatos elképzeléseket. A körülbelül 1,8 millió éves kor azt mutatja, hogy a Homo-csoportok jóval korábban és kisebb agymérettel is képesek voltak elhagyni Afrikát, mint ahogy korábban gondolták. Ugyanakkor a leletek pontos taxonómiai besorolása vitatott. A Homo georgicus fajnév 2002-ben felmerült a dmanisii maradványok különálló fajként való értelmezésére, de sok kutató a leleteket a korai Homo vagy a korai H. erectus változatának tekinti. A vita részben azért élénk, mert a Dmanisi-anyag jól példázza, hogy a korai Homo-populációk nagy egyedi és populációs variabilitást mutathattak.

Múzeum és további kutatások

A dmanisii leleteket Grúzia őrzi, és a lelőhelyhez kötődő anyagokból múzeumi kiállítások is készültek. A feltárások és az új vizsgálati módszerek (például CT-vizsgálatok, isotópos és biomechanikai elemzések) révén a kutatás folyamatosan új részleteket tár fel a korai Homo életmódjáról, mozgásáról és evolúciójáról.

Összefoglalva: a Homo georgicus név egy lehetséges értelmezése annak a dmanisii anyagnak, amely kulcsfontosságú bizonyítékot szolgáltat a korai emberi vándorlásról és a Homo nemzetség fejlődési sokszínűségéről. A pontos besorolás továbbra is vita tárgya, de a lelőhely tudományos jelentősége egyértelmű.

Értelmezések

Kis koponya

A mintegy 600 cm³ agytérfogatú D2700-as koponya 1,77 millió éves, és jó állapotban van. A koponya a legkisebb és legprimitívebb Hominin koponya, amelyet Afrikán kívül valaha felfedeztek.

Afrikában az ausztralopithecinek és a korai Homo két különböző evolúciós utat képviselnek, amelyeknek közös ősük van. A Grúziában az anatómiailag a modern embernél fele akkora agyvelővel rendelkező példányok voltak a legkisebbek, amelyeket a Homo floresiensis 2003-as felfedezéséig találtak Flores szigetén.

Erős a nemi dimorfizmus, a hímek jelentősen nagyobbak, mint a nőstények. Ez egy primitív vonás, amely kevésbé nyilvánvaló az Európában élő újabb emberfajoknál (azaz a Homo antecessor, a Homo heidelbergensis és a Homo neanderthalensis).

E faj kis mérete ellentétben áll a Homo erectus sokkal nagyobb méretével. A H. georgicus volt az első Homo faj, amely megtelepedett Európában, mintegy 800 000 évvel a H. erectus előtt.

Később négy fosszilis csontvázat találtak, amelyek egy koponyáját és felsőtestét tekintve primitív, de viszonylag fejlett gerinccel és alsó végtagokkal rendelkező, nagyobb mozgékonyságot biztosító fajt mutattak. Ma már úgy gondolják, hogy ezek az Australopithecus és a Homo erectus közötti átmenetet nem sokkal követő szakaszt képviselik, és a mai kor előtti 1,8 millió évre datálták őket. A gyűjtemény tartalmazza az egyik legnagyobb pleisztocén Homo mandibulumot (D2600), az egyik legkisebb alsó-pleisztocén mandibulumot (D211), egy majdnem teljes szubadult (D2735) és egy fogak nélküli példányt (D3900).

Dmanisi koponya rajza D-2282


A felfedezés helye

Kérdések és válaszok

K: Mi a Homo georgicus?

K: Mikor találták meg a Homo georgicus fosszíliáit?

K: Mi késztette a tudósokat arra, hogy egy új fajnak a Homo georgicus nevet adják?

K: Ki fedezte fel a Homo georgicus maradványait?

K: Mit fedeztek fel az emberi maradványok mellett Dmanisiben?

K: Milyen idősek a Homo georgicus fosszíliái?

K: Milyen más fajok között helyezkednek el a Homo georgicus koponyái és állkapcsai?

Keresés betűvel