A Homo georgicus egy 2002-ben javasolt Homo faj. Alapjául a grúziai Dmanisiben 1999-ben és 2001-ben talált fosszilis koponyák és állkapcsok szolgáltak, amelyek a Homo habilis és a H. erectus között helyezkednek el.

Egy részleges csontvázat 2001-ben fedeztek fel. A fosszíliák körülbelül 1,8 millió évesek. A maradványokat először 1991-ben fedezte fel egy grúz tudós, David Lordkipanidze, akit egy nemzetközi csapat kísért el, amely feltárta a maradványokat. Az ősi emberi maradványok mellett eszközöket és állati csontokat is találtak.

A tudósok először azt hitték, hogy a Homo ergasterhez tartozó állkapcsokat és koponyákat találtak, de a méretbeli különbségek arra késztették őket, hogy egy új fajnak adjanak nevet.

Hol és hogyan találták a leleteket

Dmanisi egy hétezres település Grúziában, ahol nyílt terepi feltárások során több év alatt több emberi fosszília került elő. A lelőhelyet David Lordkipanidze és nemzetközi kollégái tárták fel. A feltárások során nemcsak emberszerű csontokat, hanem kőeszközöket és a vadászat/elhagyás nyomait viselő állati csontokat is találtak.

Főbb morfológiai jellemzők

  • Mozaikszerű vonások: a dmanisii leletek egyszerre mutatnak archaikus és fejlettebb Homo-jelleget, ezért nehéz őket egyértelműen besorolni.
  • Agykapacitás: viszonylag kicsi agytérfogat a későbbi H. erectus-hoz képest; a maradványokhoz kapcsolódó becslések több száz köbcentitől a körülbelül 546–780 cm3-ig terjedő értékeket adnak.
  • Testméret: a becslések szerint alacsony termet és relatíve könnyű testtömeg jellemzi (életmódtól és egyedi varianciától függően gyakran ~1,5 m magasság és 45–55 kg körüli testsúly szerepel a szakirodalomban).
  • Arckoponya és állkapocs: a koponyák arcrésze viszonylag nagy és prognáth, míg az állkapcsok némileg robusztusabb vonásokat mutatnak.

Eszközök és életmód

A lelőhelyen talált kőeszközök jellemzően az úgynevezett Oldowan-típusú, egyszerű véséses technikát tükrözik, amelyet a korai Homo-csoportok világszerte használtak. Az állati csontokon vágás- és hasításnyomok láthatók, ami vágóeszközhasználatra és hulladékfeldolgozásra utal. Ezek a leletek azt sugallják, hogy a Dmanisi-populációk képesek voltak állati tetemeket feldolgozni, és alkalmazkodtak a különböző élőhelyekhez kijutva Afrika határain kívülre.

Tudományos jelentőség és vita

A Dmanisi-leletek alapvetően átalakították a korai emberfajok terjedésével kapcsolatos elképzeléseket. A körülbelül 1,8 millió éves kor azt mutatja, hogy a Homo-csoportok jóval korábban és kisebb agymérettel is képesek voltak elhagyni Afrikát, mint ahogy korábban gondolták. Ugyanakkor a leletek pontos taxonómiai besorolása vitatott. A Homo georgicus fajnév 2002-ben felmerült a dmanisii maradványok különálló fajként való értelmezésére, de sok kutató a leleteket a korai Homo vagy a korai H. erectus változatának tekinti. A vita részben azért élénk, mert a Dmanisi-anyag jól példázza, hogy a korai Homo-populációk nagy egyedi és populációs variabilitást mutathattak.

Múzeum és további kutatások

A dmanisii leleteket Grúzia őrzi, és a lelőhelyhez kötődő anyagokból múzeumi kiállítások is készültek. A feltárások és az új vizsgálati módszerek (például CT-vizsgálatok, isotópos és biomechanikai elemzések) révén a kutatás folyamatosan új részleteket tár fel a korai Homo életmódjáról, mozgásáról és evolúciójáról.

Összefoglalva: a Homo georgicus név egy lehetséges értelmezése annak a dmanisii anyagnak, amely kulcsfontosságú bizonyítékot szolgáltat a korai emberi vándorlásról és a Homo nemzetség fejlődési sokszínűségéről. A pontos besorolás továbbra is vita tárgya, de a lelőhely tudományos jelentősége egyértelmű.