A kőkorszak az őskor olyan időszaka, amikor az emberek elsősorban kőből készítettek szerszámokat és fegyvereket. Emellett használtak Fát, csontokat és más természetes anyagokat is, de ezek gyakran kevésbé maradandóak, ezért régészeti leletekben több kőkorszaki tárgy maradt meg. A követ (különösen a kovakőnek nevezett kemény anyagot) élesre pattintották és vágásra, kaparáshoz vagy fúráshoz használták.

Idővonal és fő mérföldkövek

A kőkorszak kezdete a legkorábbi, ismert kőeszközökhöz kapcsolódik, amelyek a jelenlegi ismeretek szerint körülbelül 2,6–2,7 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Az emberi fejlődés több fajt (például korai Homo-fajokat és később a modern Homo sapiens-t) érintett, és a kőkorszak hosszú időn át tartott: nagyobbrészt a paleolitikum fedte le az emberi történelmet.

A kőkorszak végét nem ugyanabban az időben találjuk mindenütt: a fémek olvasztásának és feldolgozásának elterjedésével, először a réz használatával, majd a bronz elterjedésével zárult le sok helyen. A bronz elterjedése a Közel-Keleten nagyjából i. e. 3000–2000 körül kezdődött, de más régiókban ez később történt; ezért a kőkorszak végét mindig a helyi kulturális és technológiai viszonyokhoz igazítják.

A kőkorszak három fő része

  • Paleolitikum ("régi kő"): a kőeszközök kialakulásától kezdve a jégkorszakok idején lezajlott változásokig tartott. Ez fedi le az emberiség Földön töltött idejének jelentős részét: a legkorábbi kőeszközöktől nagyjából a pleisztocén végéig (több mint egymillió éven át). A paleolitikumon belül jellegzetes technológiai stádiumok ismertek (pl. Oldowan, Acheulean, Mousterian, felső-paleolitikus kőeszközök).
  • Mezolitikum ("középső kő"): az átmeneti időszak a jégkorszak végével, amikor a klíma megváltozott, és az emberek sok helyen kis léptékű, sokszor halászaton és gyűjtögetésen alapuló gazdálkodást folytattak. A mezolitikum időtartama és jellege régiónként eltérő.
  • Neolitikum ("új kő"): a földművelés, az állattenyésztés és a letelepedett életmód megjelenésével járó korszak. Ebben az időben található fel sok helyen a kerámia, megjelennek az állandó települések, és a kőeszközök egy része csiszolt, polírozott formát öltött.

Életmód, technológia és kulturális újítások

A kőkorszak folyamán az emberek alapvetően vadászatról, halászatról és gyűjtögetésről éltek, de a korszak késői szakaszaiban egyre több helyen megjelent a földművelés és az állattenyésztés. A tűz használata forradalmi volt: élelmet főztek, meleget és védelmet biztosított, és lehetővé tette új táplálékforrások hasznosítását. A menedékek változatosak voltak: barlangoktól egyszerű sátorokig és fagerendás, bőrrel fedett építményekig.

A kőeszközök sokféle technikával készültek: pattintással nyertek le éles éleket (vésték, kaparták, hajlékony eszközöket is készítettek), később a neolitikum idején egyre gyakrabban használtak csiszolást-polírozást. A neolitikus eszközök gyakran finomabbak, specializáltabbak (aratók, kapaél, malomkövek). A kőkorszak művészete is gazdag: barlangrajzok, szobrocskák és díszített kerámiák maradtak ránk.

Regionális különbségek és népességek

A kőkorszak nem egységes: más-más ütemben és formában zajlott Európában, Afrikában, Ázsiában és a világ többi részén. A különböző embercsoportok (korai Homo-fajok, neandervölgyi ember, modern ember) különböző technológiákat és kulturális gyakorlatokat fejlesztettek ki. Fontos megjegyezni, hogy egyes közösségek egyes területeken a modern korban is hosszabb ideig használták a köves technikákat és a hagyományos életmód elemeit, de ez nem jelenti azt, hogy a teljes társadalom „kőkorszaki” volt — a történet helyspecifikus és összetett.

A kőkorszak vége

A kőkorszak végét a régiók többségében a fémek (elsősorban réz, majd bronz) szélesebb körű használata jelzi. Az olvasztás és öntés technikáinak elterjedésével megváltoztak a szerszámok és a társadalmi viszonyok is: megjelentek az intenzívebb mezőgazdasági módszerek, a kézművesség és a kereskedelem új formái. Így a kőkorszak fokozatosan átalakult a bronzkorba, de a pontos átmenet helyenként több ezer évig is eltarthatott.

Összefoglalva: a kőkorszak a hosszú, fejlődéssel teli időszak, amelyben az emberiség megtanulta formálni a környezetét, kőből szerszámokat készíteni, tüzet használni, és végül földművelésre és állattenyésztésre áttérni — mindezek pedig megalapozták a későbbi civilizációk kialakulását.