Homo erectus

Néhány jellemző

A H. erectus koponyakapacitása (agymérete) nagyobb volt, mint a korábbi Homo habilisé. A legkorábbi H. erectus maradványok koponyakapacitása 850 cm³, míg a legkésőbbi jávai példányoké akár 1100 cm³ is lehet. Ez átfedésben van a H. sapiensével: a homlokcsont kevésbé lejtős és a fogív kisebb, mint az ausztralopithecináknál. Az arc függőlegesebb (kevésbé kiugró), mint az ausztralopithecináknál vagy a H. habilisnél, nagy szemöldökráncokkal és kevésbé kiemelkedő arccsontokkal.

Ezek a korai homininek körülbelül 1,79 m magasak voltak, a modern embereknek csak 17 százaléka magasabb. Karcsúak voltak, hosszú karokkal és lábakkal.

A hímek és nőstények közötti nemi dimorfizmus valamivel nagyobb volt, mint a mai emberé, a hímek körülbelül 25%-kal nagyobbak voltak, mint a nőstények. A kenyai Turkana-tó közelében 1984-ben Richard Leakey és Kamoya Kimeu által készített KNM-WT 15000, "Turkana fiú" (Homo ergaster) csontváz felfedezése az egyik legteljesebb hominida-csontváz, amelyet felfedeztek, és nagyban hozzájárult az emberi élettani evolúció értelmezéséhez.

Eszközök

Az erectus legjellegzetesebb szerszáma az acheulei kézi fejsze volt, amelyet először 1,8 millió évvel ezelőtt (mya) találtak fel. Ez a kézi fejsze úgy készült, hogy egy alkalmas követ kalapácskővel forgácsoltak. Később a neandervölgyiek szarvasagancscsontból készült puha kalapácsot használtak, hogy jobb szerszámokat készítsenek. Az acheulei kézi fejsze több mint egymillió éven át maradt fenn fő szerszámként. Fő felhasználási területe a hús levágása volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a különböző használati módok különböző mikrokopásokat hagynak a kézibalta felületén.

Leszármazottak és alfajok

A Homo erectus a Homo nemzetség egyik legsikeresebb és leghosszabb életű faja. Általánosságban úgy tartják, hogy számos leszármazott faj és alfaj alakult ki belőle. Az ősi ember legrégebbi ismert példányát Dél-Afrikában találták.

• Homo erectus:

Homo ergaster, Homo erectus pekinensis,

• Egyéb rokon fajok:

Homo antecessor, Homo cepranensis, Homo floresiensis, Homo georgicus Homo heidelbergensis, Homo neanderthalensis, Homo rhodesiensis, Homo sapiens,

Egyedi fosszíliák

Néhány fontosabb Homo erectus-fosszília:

• Indonézia (Jáva sziget): Trinil 2 (holotípus), Sangiran gyűjtemény, Sambungmachan gyűjtemény, Ngandong gyűjtemény
• Kína: Lantian (Gongwangling és Chenjiawo), Yunxian, Zhoukoudian, Nanjing, Hexian
• India: Narmada (taxonómiai státusz vitatott!)
• Kenya: WT 15000 (Nariokotome), ER 3883, ER 3733
• Tanzánia: OH 9
• Vietnam: Tham Khuyen, Hoa Binh
• Grúz Köztársaság: Dmanisi gyűjtemény
• Törökország: Kocabas kövület

Újabb kutatások

A Jáván az 1930-as években talált H. erectus fosszilis koponyákat nemrégiben újra datálták. A koponyacsontok 12 koponyasapkát (a koponya felső része) és két alsó lábszárcsontot tartalmaznak. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy Jáván a H. erectus körülbelül 100 000 évvel ezelőttig élt. A kutatás 117 000 és 108 000 évvel ezelőtti végleges kort ad meg. Ez sokkal hosszabb túlélési idő, mint a világ bármely más részén, amennyire ez ismert. A jelentés szerint ez azt jelenti, hogy a H. erectus még akkor is létezett, amikor a mi fajunk már [máshol] a Földön járt. Jáva egy sziget, és feltehetően még nem fedezték fel sem a neandervölgyiek, sem a mi fajunk. A maradványok arra utalnak, hogy saját fajunk csak körülbelül 39 000 évvel ezelőtt érte el Jávát.

Kapcsolódó oldalak

• Australopithecus
• Emberi idővonal
• Az élet idővonala