Induktív érvelés
Az indukció a logikai érvelés egyik fő formája. A másik a dedukció. Az indukció során nagyszámú egyedi eset felhasználásával találunk egy általános szabályt. Például, ha sok különböző helyzetben figyeljük a vizet, arra következtethetünk, hogy a víz mindig lefelé folyik.
Az indukció nem a tudomány módszere, de a tudomány kiindulópontja lehet. Mindenki láthatja, hogy a Nap, a Hold és a csillagok látszólag mozognak az égen. A korai civilizációk úgy gondolták, hogy ez azt jelenti, hogy a Föld körül keringenek, mert úgy tűnik, mindig ezt teszik. Ma már tudjuk, hogy ez teljesen téves, de a valódi magyarázat felfedezése volt a modern tudomány kezdete (lásd Kopernikusz, Galilei és a heliocentrizmus). Azt tették, hogy kidolgoztak egy alternatív elméletet vagy hipotézist, amelyről végül kiderült, hogy sokkal jobb magyarázatot ad az összes megfigyelésre. Ez az igazi tudomány, de az égbolt megfigyelései, amelyek a babiloniakkal kezdődtek, megmutatták a szabályszerűséget, amelyet meg kellett magyarázni. Amit a tudomány tett, az az volt, hogy bebizonyította, hogy a nyilvánvaló magyarázat nem a helyes.
Egy másik példa erre Darwin munkássága, aki fél életét azzal töltötte, hogy érdekes tényeket gyűjtött az állatokról és növényekről. Ha itt megállt volna, ma talán nem ismernénk a nevét. Amit tett, az az volt, hogy javaslatot tett egy olyan módra, amellyel mindezek a tények megmagyarázhatók. Ez egy olyan hipotézis volt, amelyet minden lehetséges módon tesztelni lehetett, és teszteltek is. Ma már köztudott, hogy a természetes kiválasztódás útján történő evolúció elmélete magyarázza meg legjobban azt, ahogyan az élővilág azzá vált, amilyennek mi látjuk. A valódi tudomány ismét tények gyűjteményére épült, amelyeknek magyarázatra volt szükségük. A tudomány filozófiája a hipotézisek teszteléséről szól, nem pedig a tények összegyűjtéséről, bár a tények minden tudomány alapját képezik.
Az indukció, a tények összegyűjtése önmagában nem tudomány. A filozófus Hume azt mondta, hogy "az olyan esetek, amelyekről nem volt tapasztalatunk, hasonlítanak azokra, amelyekről van tapasztalatunk". Később John Stuart Mill tette fel a kérdést: "Miért elegendő egyes esetekben egyetlen példa a teljes indukcióhoz, míg más esetekben [sok példa] oly kevéssé járul hozzá egy általános érvényű tétel megállapításához?". A filozófusok általában úgy gondolják, hogy a valódi kérdés az: mi különbözteti meg a jó és a rossz indukciókat? Ennek egyik módja a következő: "Ha minden ismert As B, akkor valószínűleg minden As, bármi is legyen az, B".
Kritika
Az induktív érvelés akkor is lehetővé teszi a hamis következtetés levonását, ha az összes premissza igaz. Ezt a következő példa szemlélteti:
1. Az emberek léteznek.
2. Madarak is léteznek.
3. Ezért a madarak is emberek.
Ez a példa azt mutatja, hogy még ha az összes premissza helyes is, a következtetés lehet hamis.
Kérdések és válaszok
K: Mi az indukció?
V: Az indukció a logikai érvelés egyik fő formája, ahol nagyszámú egyedi eset felhasználásával találnak egy általános szabályt.
K: Mi a két példa arra, hogy az indukciót hogyan használták a tudományban?
V: Két példa arra, hogyan használták az indukciót a tudományban: a korai civilizációk megfigyelték a Nap, a Hold és a csillagok mozgásának szabályszerűségét az égbolton, ami a heliocentrizmus alternatív elméletként vagy hipotézisként való felvetéséhez vezetett; valamint Darwin munkája, amikor tényeket gyűjtött az állatokról és növényekről, ami végül a természetes kiválasztódás útján történő evolúció elméletéhez vezetett.
K: Mit mondott Hume az indukcióról?
V: Hume azt mondta, hogy az indukció azt jelenti, hogy "azok az esetek, amelyekről nem volt tapasztalatunk, hasonlítanak azokhoz, amelyekről volt tapasztalatunk".
K: Ki volt John Stuart Mill, és mit kérdezett az indukcióval kapcsolatban?
V: John Stuart Mill filozófus volt, aki feltette a kérdést: "Miért elegendő egyes esetekben egyetlen példa a teljes indukcióhoz, míg más esetekben [sok példa] olyan kevéssé járul hozzá egy általános érvényű tétel megállapításához?".
K: Hogyan tudjuk megkülönböztetni a jó és a rossz indukciókat?
V: Megkülönböztethetjük a jó és a rossz indukciókat, ha azt kérdezzük: "Ha minden ismert As B, akkor valószínűleg minden As, bármi is legyen az, B".
