Az agnoszticizmus az a filozófiai nézet, amely szerint ismeretlen — egyesek szerint megismerhetetlen —, hogy léteznek‑e istenségek (egy isten vagy több isten) vagy sem. Egyesek, akik magukat „agnosztikusnak” nevezik, azt állítják, hogy senki sem tudhatja soha biztosan, hogy léteznek‑e istenségek. Más agnosztikusok ezzel szemben csak azt mondják, hogy ők maguk jelenleg nem rendelkeznek elegendő ismerettel ahhoz, hogy eldöntsék a kérdést.

Thomas Henry Huxley angol biológus 1869‑ben alkotta meg az „agnosztikus” szót. 1889‑ben így írt: „Az agnoszticizmus... nem hitvallás, hanem módszer... a modern tudomány alapvető axiómája...”. Huxley ezzel azt hangsúlyozta, hogy az intellektuális ügyekben óvakodnunk kell attól, hogy olyan következtetéseket tekintsünk biztosnak, amelyeket nem bizonyítottunk és amelyekről nincs bizonyíték. Az agnoszticizmus így erősen kapcsolódik az ismeretelméleti (epistemológiai) óvatossághoz és a szkepticizmushoz.

Agnoszticizmus fajtái

  • Az abszolút agnoszticizmus (más néven kemény agnoszticizmuszárt agnoszticizmus, szigorú agnoszticizmus, erős agnoszticizmus) — meggyőződés, hogy nem lehet tudni, hogy létezik‑e isten vagy istenek. Ennek a nézetnek a követői szerint az isten(ek) létezésére vonatkozó kérdés alapvetően megválaszolhatatlan.
  • Az empirikus (vagy puha) agnoszticizmus (más néven nyílt vagy gyenge agnoszticizmus, illetve időbeli agnoszticizmus) — azt tartja, hogy jelenleg nincs elegendő bizonyíték vagy ismeret az istenek létezéséről, de elvileg lehetséges, hogy a jövőben új bizonyítékok vagy érvek fényt derítenek a kérdésre. Ez a hozzáállás tudományos szemlélettel párosul: nem zár ki egy lehetőséget végleg, de nem fogad el állítást bizonyíték nélkül.
  • Apatikus agnoszticizmus — azt a nézetet jelenti, hogy a kérdés (létezik‑e isten) gyakorlati szempontból jelentéktelen: nem számít az egyén számára, hogy igaz‑e vagy sem. Az apatékus agnosztikusok számára a hit vagy nem‑hit nem befolyásolja jelentősen az életüket.

Agnoszticizmus és ateizmus — mi a különbség?

Az agnoszticizmus és az ateizmus gyakran keveredik a köztudatban, pedig más kérdésre adnak választ. Az agnoszticizmus elsősorban az ismeretelmélettel foglalkozik: azt állítja, hogy nem tudjuk (vagy nem tudható) az istenek létezésének igazságát. Az ateizmus viszont a hit kérdésére reflektál: az ateisták nem hisznek az istenségekben. Az ateizmusnak is vannak árnyalatai: egyes ateisták határozottan azt állítják, hogy biztosak abban, hogy nincs isten, míg mások egyszerűen nem hisznek istenekben a rendelkezésre álló bizonyítékok hiánya miatt.

Az agnoszticizmus és az ateizmus tehát nem feltétlenül zárják ki egymást; kombinálhatók:

  • Agnosztikus teizmus: valaki hisz legalább egy istenben, de elismeri, hogy nem tudja biztosan, hogy ez igaz.
  • Agnosztikus ateizmus: valaki nem hisz isten(ek)ben, de nem állítja, hogy biztosan tudja, hogy nincs isten.

Vannak további, kapcsolódó pozíciók is, például az ignosticizmus vagy nonkognitivizmus, amelyek szerint az „isten” fogalma értelmetlen vagy nagyon pontatlan, ezért a létezés kérdésének feltevése értelmetlen, illetve a teológiai állítások értelmességét tartják elsőként tisztázandónak.

Miért fontos ez a megkülönböztetés?

A címkék (agnosztikus, ateista, teista stb.) elsősorban kommunikációs és filozófiai pontosságot szolgálnak: segítenek megérteni, hogy valaki a bizonyosság, a hit és az érvelés melyik aspektusát hangsúlyozza. Az agnoszticizmus hangsúlyozza az ismeretek korlátait és a bizonyítékok fontosságát; sokak számára ez összeegyeztethető vallással vagy spirituális kereséssel, másoknak ez a tudományos szkepticizmus egyik formája.

Végül fontos megjegyezni, hogy az egyének gyakran nem ragaszkodnak mereven egyetlen címkéhez. Személyes meggyőződések, vallási tapasztalatok, tudományos ismeretek és filozófiai érvek együttesen alakítják azt, hogyan viszonyul valaki az isten(ek) létezésének kérdéséhez.