A judaizmus: monoteizmus, történet és alapvető tanítások

Fedezze fel a judaizmus monoteizmusát, történetét és alapvető tanításait — Ábrahámtól a diaszpóráig: rituálék, Tóra, parancsolatok és hétköznapi hitgyakorlatok.

A zsidók egyetlen istenben hisznek: ez a monoteizmus lényege. A zsidó hagyomány szerint ez az egyetlen Isten nemcsak a világ teremtője, hanem személyes kapcsolatba is léphet az emberekkel. A héber szent négybetűs név (JHVH vagy יהוה) – amelyet a hagyomány soha nem ejt ki kiolvasásában – különösen tiszteletben tartott, ezért gyakran használják a kifejezéseket HaShem („A Név”) vagy Adonai („Uram”) a megszólítására; magyarul egyszerűen Isten-nek nevezik.

Történet röviden

A judaizmus gyökerei az ókori közel-keleti térséghez kötődnek. A hagyomány szerint a kezdetek a patriarchák koráig nyúlnak vissza: Ábrahám, Izsák és Jákob történetéhez. Ábrahámról azt mondja a forrás, hogy Mezopotámiából indult, és Kánaán földjére költözött: Ebben az időben Isten beszélt Ábrahámhoz, és azt mondta neki, hogy menjen Kánaánba a követőivel. A történeti kutatások szerint a folyamatok a Kr. e. II–III. évezred fordulójára tehetők (kb. i. e. 2000–1500 körül), amikor a nomád és félnomád csoportok letelepedni kezdtek a régióban.

A későbbi időkben sok izraelita család pásztorkodással és földműveléssel foglalkozott. Egy-egy súlyos éhínség miatt egyes csoportok Egyiptomba vándoroltak, ahol több évszázados tartózkodás után rabszolgasorsba kerültek. A hagyomány szerint Isten Mózesen keresztül vezette ki népét Egyiptomból (az Exodus története), majd a Sínai-hegyen átadta nekik a Tórát, amely a vallás törvényes és tanító alapját képezi.

Az ókori Izrael és a későbbi zsidó közösségek történetében fontos fordulópontok voltak a jeruzsálemi Templomok felépítése és pusztulása. A Babiloni fogság (Kr. e. 6. század) és különösen a Római Birodalom által Kr. u. 70-ben végrehajtott Második Templom lerombolása után a zsidó közösségek szétszóródtak: ezt hívjuk zsidó diaszpórának. A diaszpóra időszaka alatt a vallás továbbfejlődött, megerősödtek a rabbinikus intézmények és a vallási törvények (halacha).

Alapvető hittételek és szent iratok

A judaizmus középpontjában a Tóra áll (a Mózes öt könyve), de a zsidó szentírás teljes rendszere a Tanakh: a Torah (Tóra), a Nevi’im (Próféták) és a Ketuvim (Írások). A rabbinikus irodalom – különösen a Talmud – magyarázatokat és jogi iránymutatásokat ad a mindennapi életre és az ünnepekre vonatkozóan.

A zsidó életet a parancsolatok, az úgynevezett mitzvot szabályozzák: klasszikusan 613 parancsolatról beszélnek, amelyek közül legismertebb a Tízparancsolat. Ezek erkölcsi, vallási és közösségi előírásokat tartalmaznak, és az egyéni felelősséget hangsúlyozzák Isten felé.

Gyakorlatok, szertartások és közösség

• Zsinagóga és ima: A zsinagóga a közösségi imák és az istentisztelet helye; itt tanulnak, imádkoznak és ünnepelnek az emberek.
• Szombat (sábátkor): A heti pihenőnap, amely különleges szerepet játszik a zsidó életben; a hagyományos törvények tiltják a munkának számító cselekedeteket, ezért sok hívő közösségben kerülendő a gépjárművel vagy más közlekedési eszközzel való utazás sábátkor. A gyakorlat eltérhet a különböző irányzatok között: amíg az ortodox közösségek szigorúan tartják a tilalmakat, addig a liberális irányzatok lazább értelmezést alkalmaznak.
• Táplálkozási szabályok (kasrut): A kóser ételek fogyasztása és bizonyos állatok, hús- és tejtermékek elkülönítése fontos része a vallási életnek.
• Lélektani és életciklus-ünnepek: A körülmetélés (brit milah), a bar/bat micva (a vallási felnőtté válás), házasságok és temetések mind külön rítusokkal rendelkeznek.

Ünnepek és naptár

A zsidó naptár ünnepei történelmi és mezőgazdasági gyökerekhez kötődnek. Főbb ünnepek:

• Peszách (Pészah) – az egyiptomi kivonulás emléke
• Ros Hásáná – az újév
• Jom Kippur – az engesztelés napja
• Sávuot – a Tóra adásának ünnepe
• Szukot – sátoros ünnep
• Hanuka – a lángok és a Makkabeusok emléke

Vallási irányzatok és a modern kori változások

A judaizmus ma több irányzatra tagolódik: ortodox, konzervatív (masorti) és reform/liberális mozgalmak, valamint egyéb közösségi formák. Ezek eltérően értelmezik a hagyományos törvényeket és a modern élet igényeit. A 19–20. századi modernizáció és a zsidó Emancipáció, később pedig az 1948-ban megalakult Izrael Állama jelentős változásokat hoztak a zsidó közösségek életében és önazonosságában.

Szimbólumok és nyelv

A zsidóság kulturális és vallási jelképei közé tartozik a Dávid-csillag, a menóra (héber hétkarú lámpa) és a zsidó naptár. A héber nyelv szakrális és kulturális szerepet tölt be: a Tóra és sok liturgikus szöveg héberül íródott, és a modern Izraelben hivatalos nyelv.

Összefoglalás

A judaizmus monoteista vallás, amely ősi gyökerekkel rendelkezik a közel-keleti térségben, és évszázadok alatt alakult ki a törvények, rítusok és közösségi intézmények rendszere. A Tóra és a rabbinikus hagyomány meghatározza a hívők vallási életét; a történelmi események, a diaszpóra és a modern kor kihívásai pedig folyamatosan alakítják a zsidó identitást és gyakorlatot.

Kérdések és válaszok

K: Mit hisznek a zsidók Istenről?

K: Mi a neve annak az istennek, akiben a zsidók hisznek?

K: Honnan származik a zsidó vallás?

K: Mikor kezdett kialakulni a zsidó vallás?

K: Kivel beszélt Isten, és mit mondott neki, hogy mit tegyen?

K: Milyen konkrét szabályokat kell követniük a zsidóknak a Bibliából?

K: Mi az a zsidó diaszpóra?

Keresés betűvel