Metafizika: definíció, ontológia, realizmus és idealizmus
Metafizika: definíció, ontológia és a realizmus–idealizmus vitája. Tömör, érthető magyarázatok, kulcsfogalmak és összehasonlítás egy helyen.
A metafizika a filozófia egyik alapvető ága, amely a létezéssel és a létező dolgok legáltalánosabb vonásaival foglalkozik. Röviden: a valóság elmélete — azzal a céllal, hogy megértsük, mi van, milyen módon van, és milyen alapvető kategóriákba sorolhatók a dolgok.
Az ontológia: a létező kategóriái
Az ontológia a metafizikának az a része, amely a létezőt tárgyalja: a lét alapvető kategóriáit, mint például a tárgyak, tulajdonságok, események, tér, idő, ok-okozat és identitás kérdéseit. Emellett a metafizika foglalkozik a létező dolgok természetével és a köztük lévő kapcsolatokkal, például az inger/hatás, részek-egész és szükségszerűség/lehetőség viszonyaival.
Realizmus és idealizmus
Azt a metafizikai álláspontot, hogy a valóság az ember elméjétől függetlenül létezik, és (legalább részben) megismerhető, realizmusnak nevezzük. Ezzel szemben azt az elképzelést, miszerint az elmétől független valóság nem létezik, vagy ha létezik is, nem hozzáférhető számunkra és ismeretünk az elméhez kötött konstrukció, idealizmusnak nevezik. Ezek a nézetek meghatározó vitapontok a metafizikában, és különféle árnyalataik vannak (pl. erkölcsi realizmus, tudományos realizmus, ontológiai idealizmus).
Főbb problémák és fogalmak
- Anyag és forma, szubsztancia: Léteznek-e permanens alapok, amelyek a változó jelenségek mögött állnak?
- Universaliák és partikularitás: Vannak-e általános tulajdonságok (pl. 'pirosság'), vagy csak egyedi tárgyak léteznek?
- Identitás és tartósság: Mikor mondhatjuk, hogy egy dolog ugyanaz marad az idő múlásával?
- Ok-okozat és szabad akarat: Milyen értelemben vannak okok, és összeegyeztethető-e a determinizmus a szabadsággal?
- Lehetőség és szükségszerűség: Mi a különbség a lehetséges, a valóban megtörtént és a szükségszerű esemény között (modalitás kérdései)?
Módszerek és megközelítések
A metafizika hagyományosan elsősorban racionális, fogalmi elemzést és logikai érvelést alkalmaz: gondolatkísérletek, definíciók pontosítása, következtetések levezetése. A modern korban azonban egyre több kapcsolat és átjárás van a tudományos módszerekkel (különösen a fizika és a kognitív tudományok eredményeivel), illetve a metafizika meta‑szintű vizsgálatai (meta‑metafizika) azt kérdezik, hogy van-e értelme és módszere egyáltalán metafizikai állításokat tenni.
Történeti áttekintés röviden
Az ókori görög filozófia (Platonizmus, Arisztotelész) lefektette a metafizika alapfogalmait. Középkorban teológiai kontextusban fejlődtek tovább, majd a modern korban Descartes, Locke, Berkeley és Hume elméletei átalakították a kérdésfeltevéseket. Kant kritikája a metafizika határait vitatta meg, a 19. században Hegel rendszerezte a fogalmi fejlődést, a 20. században pedig analitikus és kontinentális hagyományok különböző módszereket és témákat honosítottak meg.
Kapcsolat a tudománnyal és gyakorlati jelentőség
Bár a metafizika elvben a legáltalánosabb kérdésekkel foglalkozik, gyakran kölcsönhatásban áll a természettudományokkal: a fizika fogalmai (tér, idő, objektum) metafizikai következményekkel járnak, és a tudományos realizmus/antirealizmus vitái filozófiai alapúak. A metafizikai álláspontok befolyásolhatják a tudományfilozófiai, etikai és ismeretelméleti kérdésekre adott válaszokat is.
Összefoglalás
A metafizika célja, hogy rendszerezze és megindokolja azokat a legáltalánosabb elképzeléseket, amelyek meghatározzák, mit tartunk létezőnek és mi a létezés természete. Az ontológia, a realizmus és az idealizmus csak néhány a sok fontos fogalom közül; a vita és kutatás ma is élénk, és a kérdések gyakran áthidalják a filozófia és a tudomány határait.
Platón (balra) és Arisztotelész (jobbra). Arisztotelészt általában a metafizika megalkotójának tartják.
Történelem
Természettudományos filozófia
Nyugaton a metafizikát általában az ókori Görögország természetfilozófusaihoz vezetik vissza, ahol Arisztotelész rendszerezte a természet metafizikai leírását, amely megfelel a mai elméleti tudománynak.
A Kr. u. 4. századra az egyiptomi Alexandriában az alkímia kezdett átalakulni kémiává. A hagyományos nézet szerint az alkímia miszticizmussal volt átitatva, és a kémia csak a 19. században vált igazán azzá, amit mi tudománynak nevezünk.
Tudomány
A 17. század elején Galilei bevezette a fizikába a földi tárgyakkal végzett kísérleteit: ez volt az empirikus tudomány hajnala Nyugat-Európában. A Galilei-féle mozgástörvények Arisztotelész elképzeléseinek megdöntéséhez vezettek, és ez a forradalom többé-kevésbé befejeződött a kopernikuszi és a galilei mechanikára épülő karteziánus fizika széles körű elfogadásával.
A newtoni fizika gyorsan felváltotta a karteziánus fizikát. Isaac Newton, akárcsak mások, akiket ma tudósoknak nevezünk, természetfilozófusként volt ismert. Az 1830-as években Auguste Comte megalkotta a pozitivizmust, az első modern tudományfilozófiát. A tudománynak a vallástól és a metafizikától való elválasztására törekedett.
1847-ben Hermann von Helmholtz "Az energia megőrzéséről" című tanulmányában megfogalmazta a termodinamika első törvényét, és megpróbálta a fiziológiát a fizikára visszavezetni. 1859-ben Darwin magyarázatot javasolt a természetes kiválasztódás útján történő evolúcióra. Mindkettő hihetőnek és a fizikai elmélettel összeegyeztethetőnek tűnt.
Közös használat
Az 1860-as évekre a tudomány kifejezés (mint a filozófiától elkülönülő kifejezés) bekerült a szótárba. Ma a metafizika kifejezés általában a valóság olyan aspektusainak tárgyalására utal, amelyek túlmutatnak a fizikán. A metafizika kifejezés - különösen a tudományosságra törekvők körében - különböző mértékben pejoratív lehet. A tudományfilozófusok azonban elismerik, hogy a tudomány nem lehetséges metafizika nélkül. Legalábbis az empirikus vizsgálatok megkezdése előtt szükség van egy ontológiára. Ez azért van így, mert szükség van kategóriákra, amelyekbe a megfigyeléseket be lehet sorolni.
Kapcsolódó oldalak
- Metafizikai költők
Kérdések és válaszok
K: Mi az a metafizika?
V: A metafizika a filozófia egyik fő ága, amely a létezéssel és a létező dolgok természetével, valamint a valóság elméletével foglalkozik.
K: Mit tárgyal az ontológia?
V: Az ontológia a metafizikának az a része, amely a létezőt tárgyalja; a lét kategóriái.
K: Milyen más témákat tárgyal a metafizika?
V: A metafizikában tárgyalt egyéb témák közé tartoznak a tárgyak és tulajdonságaik, a tér és az idő, az ok és okozat, valamint a lehetséges dolgok.
K: Hogyan kapcsolódik a metafizika a valósághoz?
V: A metafizika a valóság elmélete. Arra törekszik, hogy megértse a létezés természetét és azt, hogy hogyan viszonyul más létező dolgokhoz.
K: Az ontológia a metafizika minden aspektusát lefedi?
V: Nem, az ontológia csak egy szempontot fed le - azt, hogy mi létezik -, míg más szempontok, például a tárgyak és tulajdonságaik, a tér és az idő, az ok és okozat stb. szintén a metafizika körébe tartoznak.
K: Van átfedés az ontológia és a filozófia más ágai között?
V: Igen, lehet némi átfedés az ontológia (annak tanulmányozása, hogy mi létezik) és más ágak, például az episztemológia (a tudás tanulmányozása) között.
K: Hogyan használjuk a metafizikai elméleteket a mindennapi életünkben? V: A metafizikai elméletek segíthetnek jobban megérteni a világunkat azáltal, hogy betekintést nyújtanak abba, hogyan hatnak egymásra a különböző elemek. Ezt a megértést aztán különböző élethelyzetekben alkalmazhatjuk, hogy segítsenek döntéseket hozni vagy problémákat megoldani.
Keres