Erich Honecker (1912–1994) — az NDK kommunista vezetője (1971–1989)
Erich Honecker, az NDK keményvonalú vezetője (1971–1989): hatalom, bukás, bírósági ügy, kiengedés és száműzetés — részletes életrajz és történelmi elemzés.
Erich Honecker (1912. augusztus 25. - 1994. május 29.) keletnémet kommunista politikus, aki 1971-től 1989-ig vezette a Német Demokratikus Köztársaságot.
A német újraegyesítés után a Szovjetunióba ment, de az új orosz kormány visszaküldte Németországba, ahol bebörtönözték és bíróság elé állították hazaárulásért és a hidegháború alatt elkövetett bűncselekményekért. Mivel azonban májrákban haldoklott, kiengedték a börtönből. Másfél évvel később chilei száműzetésben halt meg.
Korai évek és politikai felemelkedés
Erich Honecker 1912-ben született a Saar-vidéki Neunkirchenben. Fiatalon kapcsolódott be a kommunista ifjúsági mozgalomba, majd a Német Kommunista Párt tagja lett. A nácik hatalomra jutása után politikai tevékenysége miatt többször üldözték és bebörtönözték; a második világháború után a Szovjetizált német területen építette politikai karrierjét.
A háborút követően a Német Szocialista Egységpárt (SED) különböző vezető pozícióit töltötte be. 1971-ben leváltotta Walter Ulbrichtot, és a SED főtitkáraként, majd a de facto államfőként (a párt és az állami szervek élén) ő vált az NDK meghatározó irányítójává.
Politikája és kormányzása
Honecker korszaka során az NDK-ban egyszerre voltak jelen a jóléti intézkedések és a szigorú politikai elnyomás. A 1970-es években a vezetés igyekezett javítani az életkörülményeket: lakásépítések, egészségügyi és oktatási ellátás kiterjesztése szerepelt a politikai kommunikációban, és az ország nemzetközi elismerése is nőtt (például a két német állam viszonyának rendezése a 1970-es években).
Ugyanakkor a belső rend fenntartására szolgáló eszközök — elsősorban a titkosrendőrség, a Stasi — erős szerepet kaptak. A határon történő menekülés megakadályozása, a szabadságjogok korlátozása és politikai elnyomás jellemezte a rendszer működését; a berlini fal fenntartását és a határon bekövetkezett haláleseteket a kritikusok Honecker rezsimjének súlyos felelősségével hozzák összefüggésbe.
Külföldi kapcsolatok és gazdasági helyzet
Honecker idején az NDK szoros szövetségben állt a Szovjetunióval, és a szovjet támogatás fontos pillére volt az ország működésének. A 1980-as évek közepére az NDK gazdasága azonban stagnálni kezdett: elavult ipar, növekvő adósságok és külső finanszírozás iránti függés jellemezték. Amikor a Szovjetunióban Mikhail Gorbacsov reformokat (peresztrojka, glasznoszty) vezetett be, Honecker elutasította a hasonló irányú változtatásokat, ami társadalmi feszültségekhez vezetett.
Bukás, pere és száműzetés
1989-ben Kelet-Németországban tömeges tüntetések kezdődtek, leginkább a szabadságjogokért és a politikai reformokért. A növekvő nyomás és a párt belső megosztottsága miatt Honecker 1989. október 18-án lemondott, utóda rövid ideig Egon Krenz volt. A berlini fal még 1989 novemberében leomlott, és a következő évben bekövetkezett német újraegyesítés után Honecker helyzete megváltozott.
Előbb a Szovjetunióba távozott, majd a Szovjetunió felbomlása után az új orosz vezetés visszaadta Németországnak. Németországban bíróság elé állították; vádak között szerepeltek a keletnémet határon történt halálesetekkel kapcsolatos bűncselekmények és más, a rendszer működéséhez köthető ügyek. Egészségi állapota súlyosbodott: májrákot diagnosztizáltak nála, ezért a tárgyalást részben felfüggesztették, majd egészségi állapota miatt kiengedték a fogságból. Később Chilébe távozott, ahol 1994-ben meghalt.
Megítélése és öröksége
Erich Honecker személye ma erősen megosztó: egyesek számára a stabilitás és a szociális szolgáltatások garantálójaként jelenik meg, mások számára az állami elnyomás és a szabadságjogok megsértésének szimbóluma. Történészek és közvélemény ma is vitatják politikájának hosszú távú hatásait, különösen a reformok elutasításának szerepét az NDK összeomlásában.
Rövid idővonal (kiemelt események):
- 1912 — születés Neunkirchenben
- 1930-as évek — politikai tevékenység, náci üldöztetés, bebörtönzés
- 1945 után — szerep az NDK politikai életében
- 1971 — SED főtitkára, az NDK vezetője
- 1989 — lemondás a tömegtüntetések és párton belüli nyomás hatására
- 1992 körül — visszaszolgáltatás Németországnak és bírósági eljárás
- 1994 — halál Chilei száműzetésben
Eredet és korai politikai pályafutás
Honecker a mai Saar-vidéken, Neunkirchenben született. Két testvére és három nővére volt.
1926-ban csatlakozott a Németországi Kommunista Ifjúsági Szövetséghez (KJVD), a Németországi Kommunista Párt (KPD) ifjúsági tagozatához, majd 1929-ben belépett magába a KPD-be. 1928 és 1930 között tetőfedőként dolgozott, de nem fejezte be a szakmunkásképzőt. Ezt követően Moszkvába küldték, hogy a Nemzetközi Lenin Iskolában tanuljon, és élete végéig főállású politikus maradt.
1931-ben visszatért Németországba, és 1935-ben letartóztatták, miután a nácik hatalomra kerültek (Machtübernahme). Kommunista tevékenységéért 1937-ben tíz évre ítélték, és a második világháború végéig fogságban maradt. A háború végén Honecker újra a kommunista pártban kezdett dolgozni Walter Ulbricht vezetője alatt. 1946-ban a régi KPD és a keletnémet szociáldemokratákból alakult új Német Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, SED) egyik első tagja lett.
Az 1946. októberi választások után a szovjet megszállási övezetben parlamenti képviselő volt. A Német Demokratikus Köztársaság 1949. október 7-én jött létre. Alkotmánya a Szovjetunióéhoz hasonló kormányzati rendszert hozott létre. Honecker 1950-ben a Központi Bizottság titkárságának tagjelöltje, 1958-ban pedig teljes jogú tagja lett.
Kelet-Németország vezetése
1961-ben Honecker irányította a berlini fal építését. 1971-ben politikai hatalmi harcba kezdett. A szovjetek őt támogatták, így Honecker lett a Szocialista Egységpárt új vezetője, vagyis főtitkára, Walter Ulbricht helyére. 1976-ban az Államtanács (Staatsratsvorsitzender) elnöke is lett.
Honecker alatt nagymértékben javult az életszínvonal, annak ellenére, hogy az NDK-ban volt a legmagasabb az életszínvonal a keleti blokk országai között. Több fogyasztási cikket tettek elérhetővé, és felgyorsult az új házak építése.
Bár Honecker jobban törődött az emberekkel a javak és a lakhatás terén, nem engedte meg a kormány kritikáját. Ennek legnyilvánvalóbb megnyilvánulása a berlini fal volt. Ebben az időszakban mintegy 125 keletnémet állampolgárt öltek meg, amikor megpróbáltak átjutni a határon Nyugat-Berlinbe.
A külkapcsolatokban Honecker soha nem engedné meg az egységes Németországot. Nagyon lojális volt a Szovjetunióhoz, de elfogadta az enyhülést (vagyis a nyugati országok barátságosabbá válását). Kelet-Németország az ő kormányzása alatt még Nyugat-Németországgal is barátságosabbá vált. 1987 szeptemberében ő lett az első keletnémet államfő, aki Nyugat-Németországba látogatott.
Az 1980-as évek végén Mihail Gorbacsov szovjet vezető bevezette a glasznosztyot és a peresztrojkát, a kommunizmus liberalizálását célzó reformokat. Honecker és a keletnémet kormány azonban nem volt hajlandó hasonló reformokat végrehajtani a DDR-ben. Ahogy a reformmozgalom elterjedt Közép- és Kelet-Európában, a keletnémet kormány ellen tüntetések kezdődtek. A legnagyobbak az 1989-es hétfői tüntetések voltak Lipcse városában. A DDR többi vezetője úgy döntött, hogy megszabadul Honeckertől, és 1989. október 18-án lemondásra kényszerítették. Helyette Egon Krenz vette át a hatalmat.
1989 után
A német újraegyesítés után Honecker egy Berlin melletti szovjet katonai kórházban tartózkodott. Ezután feleségével együtt Moszkvába menekült, hogy elkerülje a hidegháborús bűnökkel kapcsolatos vádakkal kapcsolatos büntetőeljárást. A német kormány szerint azért kell felelősségre vonni, mert 192 keletnémet halt meg, amikor megpróbálta elhagyni Kelet-Németországot. Miután a Szovjetunió 1991 decemberében felbomlott, Honecker a moszkvai chilei nagykövetségre ment, de Borisz Jelcin kormánya 1992-ben visszaküldte. A per 1993 elején kezdődött, de Honeckert egészségi állapota miatt szabadon engedték, és még az év január 13-án Chilébe költözött, ahol lányával, Sonjával, annak chilei férjével, Leo Yáñezzel és fiukkal, Robertóval él. 1994. május 29-én halt meg májrákban a chilei Santiagóban.
Személyes
Honecker 1950-ben vette feleségül Edith Baumannt, akitől 1953-ban vált el. Egy lányuk született, Erika (sz. 1950). 1953-ban feleségül vette Margot Feistet, akivel haláláig házasok maradtak. Egy lányuk született, Sonja, aki 1952-ben született. Margot Honecker a kelet-németországi nemzeti oktatási miniszter volt.
Híres idézetek
- "A fal 50, sőt 100 év múlva is állni fog, ha nem szüntetik meg az okokat, amelyek miatt épült." (Berlin, 1989. január 19.)
(Német: Die Mauer wird in 50 und auch in 100 Jahren noch bestehen bleiben, wenn die dazu vorhandenen Gründe noch nicht beseitigt sind)
- "Sem ökör, sem szamár nem képes megállítani a szocializmus fejlődését." Berlin, 1989. október 7.
(Németül: Den Sozialismus in seinem Lauf, halten weder Ochs' noch Esel auf)
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Erich Honecker?
V: Erich Honecker keletnémet kommunista politikus volt, aki 1971-től 1989-ig vezette a Német Demokratikus Köztársaságot.
K: Mikor halt meg?
V: 1994-ben halt meg.
K: Mi történt vele a német újraegyesítés után?
V: A német újraegyesítés után a Szovjetunióba ment, de az új orosz kormány visszaküldte Németországba, ahol bebörtönözték és bíróság elé állították hazaárulásért és a hidegháború alatt elkövetett bűnökért.
K: Mennyi ideig volt Kelet-Németország vezetője?
V: 1971-től 1989-ig volt Kelet-Németország vezetője.
K: Elítélték valamilyen bűncselekményért?
V: Igen, bíróság elé állították hazaárulásért és más, a hidegháború alatt elkövetett bűncselekményekért.
K: Hol halt meg Erich Honecker?
V: Másfél évvel később Chilében, száműzetésben halt meg.
K: Miért engedték ki Erich Honeckert a börtönből?
V: Azért engedték ki a börtönből, mert májrákban haldoklott.
Keres