Albatroszfélék

Biológia

Repülés

Az albatroszok nagyon nagyok. A csőrük nagy, erős és éles. Ez a csőr szarulemezekből áll. Oldalai mentén két "cső" található. Ezek valójában hosszú orrlyukak. A csövek minden albatrosznál a csőr oldalán vannak. Ezek segítik az albatroszok szaglásának nagymértékű fejlődését. A lábaknak nincs utolsó lábujja, és a másik három lábujj mindegyike úszóhártyás. Lábaik elég erősek, és más tengeri madarakkal ellentétben jól tudnak a szárazföldön járni.

Az albatroszoknak sót kell kivonniuk a szervezetükből, mert az óceán vizét isszák. Minden madárnak van egy nagy mirigye a csőrük felső részén, a szemük felett. Ez a mirigy néha haszontalan a madarak számára, amelyeknek nincs rá szükségük. Az albatroszok azonban arra használják, hogy segítsen kivonni a sós vizet. A tudósok nem tudják pontosan, hogyan működik. Azt azonban tudják, hogy segít kivonni a sót. Olyan folyadékot termel, amelynek hatására a sós víz kicsöpög az orrukból.

A kifejlett albatroszoknak általában sötét a felső szárnyuk és a hátuk, és fehér az aljuk, amikor repülni készülnek. Az albatroszoknak több évbe telik, mire kifejlett tollazatuk teljesen kifejlődik.

A legnagyobb albatroszok (Diomedea nemzetség) szárnya akár 340 cm-es is lehet.

A családjuktól északra repülő albatroszok néha az óramutató járásával megegyező irányban repülnek, a délre repülők pedig fordítva. A legtöbb energiát nem akkor használják fel, amikor hosszú utat tesznek meg, hanem amikor leszállnak, felszállnak és vadásznak. Ez segít az albatroszoknak hosszabb távokat repülni, és jó táplálékot találni. Könnyen át tudnak repülni a szél és a hullámok felett. Mivel azonban hosszú szárnyaik nem rendelkeznek erős izmokkal és energiával, nem tudnak repülés közben csapkodni. Emiatt az albatroszoknak nyugodt tengeren meg kell állniuk és meg kell pihenniük az óceán felszínén, amíg a szél erősebben kezd fújni. Felszálláskor az albatroszoknak először futniuk kell, hogy segítsék a szárnyuk felhajtóerejét. Az albatroszok arról híresek, hogy leszálláskor ügyetlenek.

Helyszínek

A legtöbb albatrosz az Antarktisztól Ausztráliáig, Dél-Afrikáig és Dél-Amerikáig a déli féltekén él. A négy észak-csendes-óceáni albatrosz azonban máshol is él. Három közülük a Csendes-óceán északi részén él, Hawaiitól Japánig, Kaliforniáig és Alaszkáig. Az utolsó, a hullámos albatrosz a Galápagos-szigeteken él, és Dél-Amerika partjainál talál táplálékot.

Nem tudni pontosan, hogy az albatroszok miért haltak ki az Atlanti-óceán északi részén. Egyesek szerint azért, mert a tengerszint akkoriban megemelkedett. Egyes délen élő albatroszok általában az Atlanti-óceán északi részén rekedtek, és hosszú időre ott kényszerültek maradni.

Néha a tudósok is használhatják a műholdat, amikor az albatroszokról próbálnak többet megtudni. A műholdak segítségével próbálják kideríteni, hogy az albatroszok hogyan szelik át az óceánt, hogy táplálékot találjanak. Bizonyított, hogy a tenger elválasztja az albatroszok különböző fajtáit. Bizonyíték van arra is, hogy az azonos faj két neme különböző utakat jár be. A Gough-szigeten élő Tristan-albatroszok vizsgálata kimutatta, hogy a hímek nyugaton keresnek táplálékot, a nőstények pedig keleten járják körbe.

Diéta

Az albatrosz fejlábúakkal, halakkal, rákfélékkel és belsőségekkel táplálkozik. Néha előfordulhat, hogy hullákat és más zooplanktonokat is fogyaszt. Az egyes táplálékok fontossága azonban fajonként eltérő. Egyesek csak tintahalakat, mások pedig inkább krillt vagy halat fogyasztanak. A Hawaiin élő két albatroszfaj közül az egyik, a fekete lábú albatrosz főként halat eszik. A másik, a Laysan-albatrosz inkább tintahalakat eszik.

Az albatroszok néha más állatok segítségét veszik igénybe a táplálkozáshoz. Például egyes tintahalak túl nagyok ahhoz, hogy az albatrosz élve elkapja őket. Ehelyett az albatroszok olyan tintahalakat esznek, amelyek a párzás után pusztulnak el, vagy miután a tintahalevő bálnák (például az ámbráscetek és a pilótabálnák) kihányták őket. Más fajok, mint például a fekete szemöldökű albatrosz vagy a szürkefejű albatrosz, kisebb tintahalfajokat esznek, amelyek elpusztulásuk után elsüllyednek, és nem sokat döglenek. Emellett néha a hullámos albatroszokat is látták már más madaraktól élelmet lopni.

Eddig úgy gondolták, hogy az albatroszok a tenger felszínén esznek és találják meg táplálékukat, amely magában foglalja a hullámok által a felszínre sodort döglött tintahalakat és halakat, más, őket felfaló állatokat vagy a halált. Ezt azért gondolták, mert egyes fajok nem merülnek egy méternél mélyebbre. Ez az elmélet azonban nem volt igaz, mert egyes fajok átlagos (átlagos) merülési mélysége majdnem 5 méter, és akár 12,5 méter mélyre is merülhetnek. Mostanra már azt is megfigyelték, hogy a felszínről táplálkoznak, lemerülnek, hogy zsákmányt kapjanak, és néha a levegőből is lemerülnek, hogy elkapják zsákmányukat.

Tenyésztés és tánc

Az albatroszok együtt élnek, és általában olyan szigeteken fészkelnek, ahol nem élnek emberek. Sok buller-albatrosz és feketelábú albatrosz fészkel a fák alatt, nyílt erdőkben. Az albatroszok általában visszatérnek a saját csoportjukba, miután egy időre elmentek, hogy párt találjanak maguknak. Ez az egyik legerősebb ösztönük, és a Laysan-albatroszok tanulmányozása kimutatta, hogy a normális távolság a kikelési hely és az a hely között, ahol a madár saját territóriumot alakított ki, 22 méter.

A legtöbb tengeri madárhoz hasonlóan az albatroszok is sokkal tovább élnek, mint más madarak. Ők sem keresik sokáig a párjukat, és nem sok fiókájuk születik. Egyes albatroszfajták akár 50 évig is élnek. A legidősebb feljegyzett albatrosz az északi királyi albatrosz volt, amely 61 évig élt.

Mielőtt az albatroszok párosodnak, csoportosulnak, és éveken át gyakorolják a párzási szabályokat és a különleges "táncokat", amelyekről a család híres.

Amikor az albatroszok megtanulják az ilyen jellegű cselekvéseket és táncokat, olyan dolgokat is megtanulnak, mint a mutogatás, a hívás, a csőrükkel való hangoskodás, a bámulás, és néha mindezeket együttesen. Amikor egy madár először érkezik, sok más albatrosszal táncol, de néhány év múlva csökken azoknak a madaraknak a száma, amelyekkel táncolni fog, míg végül egy madarat kiválasztanak. Miután egy párrá váltak, soha többé nem használják ezt a táncot.

Az albatroszok nehezen rakják le a gyerekeiket. Sok időbe telik, amíg egy albatrosz tojást rak és fiókát nevel. A nagy albatroszoknak több mint egy évbe telik, mire felnevelnek egy fiókát. Az albatroszok egy tojást raknak, amely fehér, vörösesbarna foltokkal. Ha azonban a tojást más ragadozók elragadják, vagy véletlenül összetörik, a szülők egész évben nem raknak újabb tojást. A nagyobb tojások súlya 200-510 g (7,1-18 oz). Két albatrosz általában nem "válik el". Ez néha akkor fordulhat elő, ha több év is eltelt anélkül, hogy egyetlen tojást is tudtak volna rakni.

Az összes déli albatrosz nagy fészkekben él. Ezt fűből, földből és néha pingvintollakból készítik. A hullámos albatrosz azonban nem készít fészket, hanem a tojását a pár területén belül akár 50 méteres körzetben is mozgatja. Emiatt néha elveszítheti a tojást. Minden albatroszfajnál mindkét szülő egy naptól három hétig kelteti a tojást. A keltetés körülbelül 70-80 napig tart. Ez az idő a nagyobb albatroszok esetében hosszabb is lehet. Ilyenkor sok energiára van szükségük, és a kifejlett egyed naponta akár 83 grammot is veszíthet testsúlyából.

Kikelés után a fiókát három hétig gondozzák és őrzik, amíg elég nagy lesz ahhoz, hogy gondoskodjon magáról és harcoljon magáért. Ez idő alatt a szülők apró ételekkel etetik a fiókát. Miután a fióka egy kicsit megnőtt, mindkét szülő nagyobb adagokban eteti. Mindkét szülő felváltva keresi a táplálékot, amely a testsúlyuk kb. 12%-át teszi ki (kb. 600 g). Olyan táplálékot találnak, mint a friss tintahal, hal és krill.

Az albatroszfiókáknak hosszú időbe telik, amíg kirepülnek (megtanulnak repülni). A nagyobb albatroszok esetében ez akár 280 napig is eltarthat. A kisebb albatroszok esetében pedig 140-170 napig is eltarthat. Sok tengeri madárhoz hasonlóan az albatroszfiókák később még nehezebbek lesznek, mint az anyjuk és az apjuk. Amikor a testüket felkészítik a repülésre, repülőtollakat is növeszthetnek, ami néha olyan nehézzé teszi őket, mint a szüleiket. A kirepült példányok 15-65%-a marad életben, hogy később megtalálja párját. Az albatroszfiókák maguktól tanulnak meg repülni. Szüleik nem tanítják őket, hanem a fiókájuk távozása után is visszatérnek a fészekbe.

Az albatroszok csak akkor csapkodnak a szárnyaikkal, amikor felszállnak.


A térkép kék részei azt mutatják, hogy hol élnek az albatroszok.


Az albatroszok 12 m alá is le tudnak merülni.


Az égbemutogatás az albatroszok egyik legismertebb párzási tánca.


Az albatroszok addig gondoskodnak a fiatal fiókáikról, amíg azok eléggé meg nem nőnek ahhoz, hogy megvédjék magukat.

Albatroszok és emberek

Név

Az albatrosz elnevezés az arab al-câdous vagy al-ġaţţţās szóból származik. Ez pelikánt jelent, vagy jelentheti azt is, hogy "a búvár". Ez a szó később angolosodott, szintén keveredve a portugál alcatraz szóval, ami "gannet" jelent. Innen származik az Alcatraz börtön neve is. Az OED elmagyarázza, hogy az alcatraz szót először állítólag a fregattmadárra használták. De talán a szó albatroszra való megváltoztatása a latin albus szó miatt történt. Ez azt jelenti, hogy "fehér", ami ellentétben áll a fregattmadarakkal, amelyek feketék. A portugál nyelvben a madárra jelenleg is használt albatroz szó az angol albatrosból származik.

Egykor Goonie madarak vagy Gooney madarak néven ismerték őket, különösen a Csendes-óceán északi részén élő albatroszokat. A déli féltekén a legtöbb ember még mindig mollymawknak hívja az albatroszokat, ami a régi holland malle-mugge szóból származik. A Diomedea név, amelyet Linnaeus adott az albatroszoknak, a görög harcos Diomédész madárrá válásának történetéből származik.

Kultúra

Az albatroszokat "a leglegendásabb madarak" néven emlegetik. Amikor az emberek szomorúak, vagy úgy érzik, hogy terhet cipelnek, használhatják azt a kifejezést, hogy "albatrosz van a nyakukban". Létezik egy mítosz, miszerint a tengerészek nem lövik vagy eszik meg az albatroszokat, mert azt hiszik, hogy ez balszerencsét hoz, de a valóságban a tengerészek rendszeresen ölték és ették őket. Gyakran úgy gondoltak rájuk, mint az elveszett tengerészek lelkeire. A māori nép az albatrosz szárnycsontjait arra használta, hogy szertartásokon tetoválásokat véssen a bőrébe.

Emberi fenyegetések

Bár sok mítoszban legendás madarak voltak, az albatroszokat mégis megtámadták az emberek. Kezdetben a polinéziaiak és az aleutok vadásztak albatroszokra. Ahogy az európaiak elkezdték felfedezni a világot, ők is elkezdtek albatroszra vadászni. Csónakokról "halásztak" rájuk, és megették vagy sportból megölték őket.

Az IUCN listáján szereplő 21 albatroszfaj közül 19 veszélyeztetett, a másik kettő pedig nagyon közel áll a veszélyeztetettséghez. Két faj veszélyeztetettnek számít. Ez főként azért van így, mert az albatroszok a halászcsali elfogyasztása közben pusztulnak el.

A Midway-szigeteken számos repülőgép-szerencsétlenség történt a Laysan-albatroszokkal való ütközés miatt, ami mind az albatroszok, mind az emberi populáció halálos áldozatait okozta. A magas tornyok 1964-1965 között 3000 madarat öltek meg. Emiatt a tornyokat lebontották. Az utóbbi időben az emberek megpróbálták megállítani az emberi tevékenységet a szigeteken, és ez segített csökkenteni a madarak pusztulásának számát.

Az albatroszokat fenyegető másik veszélyt a betelepített fajok jelentik, mint például a patkányok vagy az elvadult macskák (az emberek által nem gondozott macskák), amelyek megtámadják az albatroszokat vagy a fiókáit és tojásait. Az albatroszok olyan szigeteken éltek, ahol kevés szárazföldi emlős él, és nem alkalmazkodtak ahhoz, hogy megvédjék magukat ellenük. Még az olyan állatok, mint az egerek is veszélyesek lehetnek. A Gough-szigeten például a Tristan-albatroszok fiókáit gyakran megtámadják és élve felfalják a házi egerek.

Néha albatroszokat és sok más tengeri madárfajt is megölnek, mert műanyagot esznek. A tengerekben elfogyasztott műanyag mennyisége az 1960-as évekbeli első feljegyzések óta nagyon gyorsan nőtt. Ennek oka a hajók által a fedélzetre dobott hulladék és az óceánba dobott szemét. Néha a strandokon lévő szemetet a folyók a tengerbe mosták. A műanyagot lehetetlen megemészteni, és az emésztetlen műanyag megakadályozza más táplálék megemésztését. Ezáltal a madarak éheznek és elpusztulnak. A műanyagot a szülők akár ki is hányhatják és megetethetik a fiókákkal. Bár nem a műanyag a fő oka az albatroszok pusztulásának, mégis komoly problémát jelent.

A tudósok és az albatroszokon segíteni próbáló emberek a kormányokkal és a halászokkal együttműködve igyekeznek megállítani ezeket a veszélyeket. Olyan megoldásokat találtak ki, mint az éjszakai halászat, a csalik kékre festése, hogy elrejtsék az albatroszok elől, a csalik víz alá helyezése és még sok más. Egy új-zélandi tanulmányban például néhány tudós és halász azt tesztelte, hogy a horgászzsinórokat bizonyos albatroszfajok számára elérhetetlen távolság alá helyezik. Ezen ötletek némelyikének alkalmazása sikeresnek bizonyult, mivel az elmúlt 10 évben megállították a fekete szemöldök albatroszok pusztulásának számát. A természetvédők az albatroszok védelme érdekében a betelepített fajok eltávolításán is dolgoztak.

Az albatroszok és más tengeri madarak védelmének egyik fontos lépése a 2001-es, az albatroszok és a homoki viharmadarak védelméről szóló egyezmény, amelyet tizenhárom ország - Ausztrália, Argentína, Brazília, Chile, Ecuador, Új-Zéland, Norvégia, Spanyolország, Dél-Afrika, Franciaország, Peru, Uruguay, Norvégia, Új-Zéland és az Egyesült Királyság - írt alá. A megállapodás egyik fő tevékenysége, hogy a hazai és nyílt tengeri halászat területén a halászati irányítók számára szakértői tanácsadást nyújt a tengeri madarak járulékos fogásának mérséklésével kapcsolatban.

Ez a fekete szemöldökű albatrosz egy hosszúzsinórra akadt.


A Laysan Albatros fióka maradványain látható a halála előtt lenyelt műanyag, köztük egy palackkupak és egy öngyújtó.

Faj:

• Nagy albatrosz (Diomedea)
• Vándorló albatrosz D. exulans
• Antipodeai albatrosz D. (exulans) antipodensis
• Amszterdami albatrosz D. (exulans) amsterdamensis
• Tristan Albatros D. (exulans) dabbenena
• Északi királyi albatrosz D. (epomorpha) sanfordi
• Déli királyi albatrosz D. epomophora
• Észak-csendes-óceáni albatroszok (Phoebastria)
• Hullámos albatrosz P. irrorata
• Rövidfarkú albatrosz P. albatrus
• Fekete lábú albatrosz P. nigripes
• Laysan Albatros P. immutabilis
• Mollymawks (Thalassarche)
• Fekete szemöldökű albatrosz T. melanophris
• Campbell-albatrosz T. (melanophris) impavida
• Félénk albatrosz T. cauta
• Fehérfejű albatrosz T. steadi
• Chatham-albatrosz T. (cauta) eremita
• Salvin-albatrosz T. (cauta) salvini
• Szürkefejű albatrosz T. chrysostoma
• Sárgaorrú atlanti albatrosz T. chlororhynchos
• Indiai sárgaorrú albatrosz T. (chlororhynchos) carteri
• Buller-albatrosz T. bulleri
• Füstös albatroszok (Phoebetria)
• Kormos albatrosz P. fusca
• Fénysapkás albatrosz P. palpebrata.