Republikanizmus az Egyesült Államokban

Meghatározás

A republikanizmus az Egyesült Államokban néhány nagyon régi eszméből nőtt ki. Ide tartoznak az ókori Görögországból, az ókori Rómából, a reneszánszból és Angliából származó eszmék.

A republikanizmus néhány legfontosabb eszméje a következő:

• A szabadság és az "elidegeníthetetlen" jogok (természetes jogok) a legfontosabb dolgok közé tartoznak egy társadalomban.
• A kormánynak azért kell léteznie, hogy megvédje ezeket a jogokat
• Az egy országban élő embereknek, mint egésznek, szuverénnek kell lenniük (meg kell tudniuk választani, hogy ki vezesse őket, és beleszólásuk kell, hogy legyen abba, hogy hogyan irányítsák a kormányukat).
• A hatalmat mindig a népnek kell adnia, soha nem lehet örökölni (mint a monarchiában).
• Az embereknek szerepet kell vállalniuk a kormányukban, például szavazással.
• A politikai korrupció szörnyű, és nincs helye egy köztársaságban.

A republikanizmus különbözik a demokrácia más formáitól. A "tiszta" demokráciában a többség uralkodik. Ha az emberek többsége megszavazná, hogy egy bizonyos csoporttól elvegyék a jogokat, akkor ez történne. Alexis de Tocqueville, egy híres francia politikai gondolkodó ezt a "többség zsarnokságának" nevezte. Úgy értette, hogy egy tiszta demokrácia is átalakulhat igazságtalan, egyenlőtlen, korrupt társadalommá, ha az emberek többsége úgy dönt, hogy elveszi mások jogait.

A republikanizmus azonban azt mondja, hogy az embereknek "elidegeníthetetlen" jogaik vannak, amelyeket nem lehet megszavazni. A republikánus kormányok különböznek a "tiszta" demokráciáktól, mert tartalmaznak olyan védelmet, amely biztosítja, hogy az emberek jogait nem veszik el. Egy valódi republikánus kormányban az egyik csoport - még ha többségben is van - nem veheti el egy másik csoport elidegeníthetetlen jogait.

Az alapítók a Római Köztársaságból merítettek ötleteket, ahol a választott képviselők, a kinevezett szenátorok (a képen), a vétójog, valamint a fékek és ellensúlyok voltak jellemzőek.

Az amerikai forradalom

Az amerikai republikanizmust az alapító atyák hozták létre és gyakorolták először a 18. században. Számukra "a republikanizmus többet jelentett egy bizonyos kormányzati formánál. Életmódot, alapvető ideológiát, a szabadság iránti megalkuvás nélküli elkötelezettséget és az arisztokrácia teljes elutasítását jelentette". A republikanizmus alakította az alapítók gondolkodását és tetteit az amerikai forradalom alatt és utána.

Az amerikai republikanizmus megteremtése

A gyarmati Amerika vezetői az 1760-as és 1770-es években figyelmesen olvasták a történelmet. Az volt a céljuk, hogy összehasonlítsák a kormányokat, és hogy a különböző kormánytípusok mennyire működtek jól. Különösen az angliai szabadság története érdekelte őket. Az amerikai republikanizmust részben az angol "Country Party" mintájára alakították ki. Ez egy olyan politikai párt volt, amely az Angliában hatalmon lévő Udvari Párttal állt szemben.

Az Országpárt az ókori görög és római republikanizmuson alapult. A párt bírálta az "udvari" párt korrupcióját, amely főként a londoni királyi udvarra összpontosított. Nem foglalkozott az angliai átlagemberek igényeivel, illetve a fővároson kívüli területekkel.

A történelmet olvasva az alapítók egy sor politikai eszmét alkottak, amelyeket "republikanizmusnak" neveztek el. 1775-re ezek az eszmék általánossá váltak a gyarmati Amerikában. Egy történész azt írja: "A republikanizmus volt az egész forradalmi nemzedék jellegzetes politikai [gondolkodásmódja]".

Egy másik történész elmagyarázza, hogy az amerikai republikanizmus hívei a kormányt fenyegetésnek tekintették. Azt írja, hogy a gyarmatosítók folyamatosan "a korrupció által fenyegetve érezték magukat". Számukra a kormány "a korrupció [legnagyobb] forrása volt, és olyan eszközökkel működött, mint a pártfogás, a pártoskodás, az állandó hadseregek ([a milícia eszménye helyett]); [és] a bevett egyházak", amelyekhez az embereknek tartozniuk kellett.

A forradalom oka

Az 1770-es évekre az amerikaiak többsége a köztársasági értékek és a tulajdonjogok mellett kötelezte el magát. Ez hozzájárult az amerikai forradalom kirobbanásához. Az amerikaiak egyre inkább úgy látták, hogy Nagy-Britannia korrupt; ellenséges; és fenyegetést jelent a republikanizmusra, a szabadságra és a tulajdonjogokra. Sokan úgy gondolták, hogy a szabadságot fenyegető legnagyobb veszélyt a korrupció jelenti - nemcsak Londonban, hanem otthon is. Úgy gondolták, hogy a korrupció együtt jár az öröklött arisztokráciával, amelyet gyűlöltek.

A forradalom idején sok keresztény kötötte össze a republikanizmust a vallásával. Amikor a forradalom elkezdődött, jelentős változás következett be a gondolkodásban, amely egy történész szerint "meggyőzte az amerikaiakat ... arról, hogy Isten valamilyen különleges célra emelte fel Amerikát". Ez elhitette a forradalmárokkal, hogy erkölcsi és vallási kötelességük megszabadulni a monarchia korrupciójától.

Egy másik történész, Gordon Wood azt írja, hogy a republikanizmus vezetett az amerikai kivételességhez: "A szabadságba, egyenlőségbe, alkotmányosságba és az átlagemberek jólétébe vetett hitünk a forradalmi korszakból ered. Ahogyan az az elképzelésünk is, hogy mi, amerikaiak különleges nép vagyunk, különleges sorsunkkal, hogy a világot a szabadság és a demokrácia felé vezessük"."

A forradalmár Jonathan Mayhew 1759-es Diskurzusában úgy érvelt, hogy az embereknek csak akkor kell engedelmeskedniük kormányuknak, ha azok "ténylegesen teljesítik az uralkodók kötelességét, ésszerű és [igazságos] hatalmat gyakorolnak az emberi társadalom javára". Sok amerikai gyarmatosító meg volt győződve arról, hogy a brit uralkodók nem "az emberi társadalom javára" használják a hatalmukat. Ez késztette őket arra, hogy új kormányt alakítsanak, amely a republikanizmuson alapulna. Úgy gondolták, hogy egy republikánus kormány megvédi - és nem veszélyezteti - a szabadságot és a demokráciát.

Alapító atyák

Az "alapító atyák" a republikánus értékek erős támogatói voltak, különösen Samuel Adams, Patrick Henry, George Washington, Thomas Paine, Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, James Madison és Alexander Hamilton.

Thomas Jefferson például egyszer azt írta, hogy az a kormány a legbiztonságosabb, amelyben a lehető legnagyobb mértékben vesznek részt "a polgárok tömegesen" (az összes ember együtt). Azt mondta, hogy a köztársaság az:

...a polgárok által tömegesen, közvetlenül és személyesen, a többség által meghatározott szabályok szerint gyakorolt kormányzás... [A] kormány hatalmát, mivel megoszlik, [mindegyiket] ... olyan képviselőknek kell gyakorolniuk, akiket ... olyan rövid időre választanak meg, hogy biztosítsák a választóik akaratának kifejezését. [A]z állampolgárok tömege a legbiztosabb [védelmezője] saját jogainak.

Egyszerűbben fogalmazva Jefferson ezt mondta: "A köztársaság olyan kormány, amelyben az összes polgár együtt cselekszik, olyan szabályok alapján, amelyekben a többségük egyetértett. A kormány hatáskörét meg kell osztani, és az egyes hatásköröket a nép által választott képviselőknek kell gyakorolniuk. A megbízatásuknak elég rövidnek kell lennie ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy azt teszik, amit az emberek akarnak. Az emberek együttesen a legjobb védelmezői saját jogaiknak.

Az alapító atyák gyakran beszéltek arról, hogy mit jelent a "republikanizmus". John Adams 1787-ben úgy határozta meg, hogy "olyan kormány, amelyben minden ember, gazdag és szegény, elöljáró és alattvaló, tiszt és nép, úr és szolga, első és utolsó polgár egyformán alá van vetve a törvényeknek".

Egyéb ötletek

Néhány más gondolat is befolyásolta az alapító atyákat. Például az 1600-as években John Locke angol filozófus megalkotta a "társadalmi szerződés" eszméjét. Ez az elképzelés szerint az emberek beleegyeznek abba, hogy engedelmeskednek a kormányoknak, és cserébe a kormányok beleegyeznek abba, hogy megvédik az embereket és jogaikat. Ez olyan, mint egy szerződés, amely az emberek és a kormány között jött létre. Ha a kormány megszegi ezt a szerződést, és nem védi meg az emberek jogait, akkor az embereknek joguk van megbuktatni vezetőiket. Ez a gondolat fontos volt a forradalmárok számára.

Az amerikaiak az állami és nemzeti alkotmányok megírásakor Montesquieu, egy 18. századi francia politikai gondolkodó gondolatait használták. Montesquieu arról írt, hogy a tökéletes brit alkotmány "kiegyensúlyozott" lenne. A hatalmi egyensúly (más néven "fékek és ellensúlyok") gondolata az alkotmány nagyon fontos része. Ez az egyik stratégia, amellyel az alapítók biztosítani akarták, hogy kormányuk köztársasági jellegű legyen, és megvédje az embereket a kormányzati korrupciótól.

John Adams azt írta, hogy egy köztársasági kormányban mindenkinek egyformán kell követnie a törvényeket.


Az alapítók úgy gondolták, hogy III. György király kormánya, és minden monarchia korrupt volt, és nem védte az egyéni szabadságjogokat.

Az alkotmány

Az alapító atyák azért akarták a republikanizmust, mert annak eszméi garantálták a szabadságot, korlátozott hatalmakkal, amelyek egymást ellenőrzik és kiegyensúlyozzák. Ugyanakkor azt is akarták, hogy a változás lassan történjen. Aggódtak amiatt, hogy a demokráciában a választók többsége megszavazhatja a jogokat és szabadságjogokat. Leginkább amiatt aggódtak, hogy a szegény amerikaiak (akik az Egyesült Államok nagy részét alkották) a gazdagok ellen fordulnak. Attól tartottak, hogy a demokrácia "csőcselékuralommá" válhat.

Ennek kivédésére az alapítók számos védelmet írtak az Alkotmányba. Például:

• Biztosították, hogy az alkotmányt csak "szupertöbbséggel" lehet megváltoztatni: az Egyesült Államok Kongresszusának kétharmadával és az állami törvényhozások háromnegyedével.
• Létrehoztak egy olyan bírósági rendszert, amely segíthet megvédeni az emberek jogait, ha az amerikaiak többsége úgy dönt, hogy elveszi egy csoport jogait.
• Létrehozták a Választási Kollégiumot, ahol egy kis számú elit választja ki az elnököt.
• Hamarosan a politikai pártok jobban irányították a választásokat, mint a Választási Kollégium.
• Megadták az államoknak az Egyesült Államok szenátusa feletti ellenőrzést azáltal, hogy az állami törvényhozások megválasztották a szenátorokat (ez idővel megváltozott).
• Létrehozták a képviselőházat, hogy képviselje a népet.

A legtöbb felnőtt fehér férfi tudott szavazni. 1776-ban a legtöbb államban a választójoghoz az embereknek ingatlanvagyonnal kellett rendelkezniük. Abban az időben azonban Amerika 90%-ban vidéki volt, és a legtöbb embernek farmja volt. Ahogy a városok egyre nagyobbak lettek, és az emberek elkezdtek a városokban dolgozni, a legtöbb államban megszűnt a tulajdonjog követelménye. 1850-re ez a követelmény minden államban megszűnt.

Köztársasági anyaság

A forradalom utáni új kormány alatt a "köztársasági anyaság" eszményképpé vált. Abigail Adams és Mercy Otis Warren a tökéletes "republikánus anyák" voltak. Ez az elképzelés szerint a republikánus anya első számú kötelessége, hogy megtanítsa gyermekeit a köztársasági értékekre. A második feladata az volt, hogy egyszerűen éljen, és kerülje a luxust, amelyet az alapítók a korrupcióval hoztak összefüggésbe.

Demokrácia

Az alapítók közül sokan nem tartották jó ötletnek a "demokráciát". Az ő elképzelésük a "demokráciáról" a de Tocqueville által leírt "tiszta demokrácia" volt. Gyakran aggódtak a "többség zsarnokságának" problémája miatt, amelyre de Tocqueville figyelmeztetett. Számos védelmet írtak az alkotmányba, hogy ezt megakadályozzák. Ahogy Richard Ellis és Michael Nelson történészek írják: "A köztársasági kormányzás alkotmányba ágyazott elvei az alkotmányozók azon erőfeszítését jelentik, hogy [biztosítsák], hogy az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez fűződő elidegeníthetetlen jogokat ne [semmisítsék meg] a többségiek". Thomas Jefferson arra figyelmeztetett, hogy "egy választott despotizmus nem az a kormány, amelyért harcoltunk".

Különösen James Madison aggódott emiatt, és erről írt a The Federalist Papers című könyvében. A Federalist Papers a demokrácia veszélyességéről szól, mert lehetővé teszi a többség számára, hogy elvegye egy kisebb csoport jogait. Madison azonban úgy vélte, hogy ahogy egyre több ember érkezik az Egyesült Államokba, az ország egyre sokszínűbb lesz, és nehezebb lesz egy elég nagy többséget kialakítani ahhoz, hogy ezt megtehessék. A Federalist No. 10-ben Madison azzal is érvelt, hogy egy erős szövetségi kormány segítene megvédeni a republikanizmust. Az Egyesült Államok első alkotmánya, a Konföderációs cikkek a legtöbb hatalmat az államoknak adta, és nagyon gyenge szövetségi kormánya volt, amely nem tudott semmit sem elérni. A 10. számú föderalista írásában Madison azzal érvelt, hogy egy kicsi, de erős csoport képes lehet átvenni az irányítást egy kis terület, például egy állam felett. Egy egész országot azonban sokkal nehezebb lenne átvenni. Érvelése szerint minél nagyobb az ország, annál biztonságosabb lenne a republikanizmus.

Még 1800-ban is a "demokrata" szónak a legtöbb amerikai számára nagyon rossz jelentése volt. Leginkább a föderalista párt ellenfelének támadására használták. George Washington 1798-ban arra panaszkodott, hogy egy "demokrata ... semmit sem hagy megkíséreletlenül, hogy megdöntse ennek az országnak a kormányát". Ez a következő évtizedekben megváltozott.

Tulajdonjogok

Joseph Story (1779-1845), az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája a tulajdonjogok bírósági védelmét az amerikai republikanizmus egyik legfontosabb részévé tette. James Madison 1811-ben nevezte ki Story-t a Bíróságba. Story és John Marshall főbíró a bíróságot a tulajdonjogok védelmezőjévé tette az elszabadult demokráciával szemben. Story úgy vélte, hogy "a polgárok joga a tulajdonuk szabad használatához" (ha azt legálisan szerezték meg) "a köztársasági kormányzat nagy és alapvető elve". A történészek egyetértenek abban, hogy Story - akármennyire vagy még inkább, mint Marshall vagy bárki más - a tulajdonjogokat védő konzervatív irányba formálta az amerikai jogot.

Katonai szolgálat

A republikanizmus a katonai szolgálatot a polgárok egyik legfontosabb kötelességének tekintette. John Randolph virginiai képviselő egyszer azt mondta: "Amikor az állampolgár és a katona szinonim fogalmak lesznek, akkor biztonságban leszel."

Ebben az időben azonban a "hadsereg" szó "külföldi zsoldosokat" jelentett. A függetlenségi háború után az amerikaiak nem bíztak a zsoldosokban. Ehelyett előálltak a polgárokból álló nemzeti hadsereg ötletével. A katonai szolgálat meghatározását a pályaválasztásról állampolgári kötelességgé változtatták - amit minden jó republikánusnak meg kell tennie. A polgárháború előtt az emberek a katonai szolgálatot a hazaszeretet fontos megnyilvánulásának és a polgárság szükséges részének tekintették. A katonák számára a katonai szolgálat olyasvalami volt, amit ők választottak, amibe beleszólásuk volt, és ami azt mutatta, hogy jó állampolgárok.

A Federalist Papers-ben James Madison azt írta, hogy a demokrácia veszélyes.


Az Alkotmány számos republikánus eszmét tartalmaz, kezdve a "Mi, a nép" kifejezéssel.

Jogi kifejezések

Köztársaság

A köztársaság kifejezés nem szerepel a Függetlenségi Nyilatkozatban. Az Alkotmány negyedik cikkében azonban szerepel, amely "az Unió minden államának köztársasági kormányformát garantál".

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megalkotta a "köztársaság" alapvető definícióját. Az Egyesült Államok kontra Cruikshank ügyben (1875) a bíróság kimondta, hogy a "polgárok egyenlő jogai" a köztársaság eszméjének velejárói. Később az In re Duncan (1891) ügyben hozott ítéletében a bíróság kimondta, hogy a "nép joga, hogy megválassza kormányát" szintén része a köztársaság definíciójának.

Demokrácia

Idővel a legtöbb amerikai megváltoztatta véleményét a "demokrácia" szóról. Az 1830-as évekre az amerikaiak többsége a demokráciát nagyszerű dolognak tartotta, és az új Demokrata Párt tagjai büszkén nevezték magukat "demokratáknak".

1800 után a demokrácia korlátait (például azokat a szabályokat, amelyek korlátozták, hogy ki szavazhat) egytől egyig eltörölték:

• Az 1820-as évekre a legtöbb államban megszűntek azok a szabályok, amelyek szerint a szavazáshoz tulajdonjoggal kellett rendelkezni. 1850-re mindannyian így tettek.
• 1870-ben a tizenötödik módosítás az Egyesült Államokban minden embernek megadta a választójogot, beleértve a volt rabszolgákat is.
• 1913-ban a tizenhetedik módosítás lehetővé tette, hogy az emberek maguk válasszák meg az Egyesült Államok szenátorát (ezt megelőzően az állami törvényhozások választották az amerikai szenátorokat).
• Az 1920-ban elfogadott tizenkilencedik módosítás megadta a nőknek a választójogot.
• Az 1965-ös szavazati jogról szóló törvény törvénytelenné tette az utolsó olyan szabályokat, amelyek megakadályozták a feketék szavazását.
• Végül 1971-ben a huszonhatodik módosítás 18 és 20 év közötti felnőtteknek adta meg a választójogot.

A nők tanítják egymást szavazni, ami állampolgári kötelesség egy köztársaságban, miután 1920-ban megkapták ezt a jogot.