Gettysburgi beszéd

Háttér:

A gettysburgi csatában 1863. július 1-3. között mintegy 172 000 amerikai katona harcolt. A gettysburgi csata nagy hatással volt az amerikai polgárháborúra és a pennsylvaniai Gettysburg városára, ahol mindössze 2400 ember élt. A csatatéren több mint 7500 halott katona és 5000 ló holtteste volt. Sarah Broadhead, a városban élő feleség és anya attól tartott, hogy "pestis fogja őket látogatni". Eliza Farnham, egy ápolónő "egyetlen hatalmas kórháznak" nevezte a helyet. A hadsereg egyik egészségügyi tisztje hasonlóan beszélt: "A gettysburgi csatát követő ... tíz nap ... a legnagyobb emberi szenvedés volt, amelyet ez a nemzet a születése óta ismer".

A gettysburgiak rendesen akarták eltemetni a halottakat. Először azt tervezték, hogy földet vásárolnak egy temetőhöz, és a halottak családjait kérik meg, hogy fizessék ki a temetést. David Willisnek, egy gazdag 32 éves ügyvédnek azonban nem tetszett ez az ötlet. Írásban fordult Pennsylvania kormányzójához, Andrew Gregg Curtinhez, és azt kérte, hogy a nemzeti temetőt az államok támogassák. Willis engedélyt kapott arra, hogy 17 hektárt (69 000 m²) vásároljon egy temető számára a csatában elesettek tiszteletére. A földért 2475,87 dollárt fizetett.

Wills először október 23-án, szerdán akarta felavatni az új temetőt. Edward Everettet kérte fel fő szónoknak. Everett akkoriban nagyon híres szónok volt. Volt külügyminiszter, amerikai szenátor, amerikai képviselő, Massachusetts állam kormányzója, a Harvard Egyetem elnöke és alelnökjelölt is. Everett azonban azt válaszolta, hogy nem tudna ilyen gyorsan jó beszédet készíteni, és szerette volna az avatás időpontját eltolni. A szervezőbizottság beleegyezett, és az avatást november 19-re, csütörtökre tették át.

Wills és a rendezvénybizottság ezután felkérte Lincoln elnököt, hogy csatlakozzon az ünnepséghez. Wills levele így szólt: "Az a kívánság, hogy ... Ön, mint a nemzet legfőbb végrehajtója, néhány megfelelő (megfelelő) megjegyzéssel hivatalosan (hivatalosan) különítse el ezeket a területeket ...". Lincolnt csak 17 nappal az ünnepség előtt kérték fel hivatalosan, míg Everett 40 nappal korábban kapta meghívását. "Bár van némi bizonyíték arra, hogy Lincoln várta Wills levelét, a késői időpont miatt a szerző (író) elbizakodottnak tűnik ... Tizenhét nap még a tizenkilencedik századi mércével mérve is rendkívül (figyelemre méltóan) rövid idő volt az elnöki részvételre". Továbbá Wills levele "ugyanilyen világossá tette az elnök számára, hogy az ünnepségeken csak kis szerepet fog játszani".

Lincoln november 18-án vonattal érkezett Gettysburgba. Az éjszakát Wills házában töltötte a gettysburgi főtéren. Ott fejezte be a beszédet, amelyet Washingtonban írt. Van egy népszerű történet, amely szerint Lincoln a vonaton fejezte be a beszédét egy boríték hátulján, de ez nem igaz. Több korai másolat is fennmaradt a Executive Mansion papírján, és beszámolók szerint Lincoln akkor fejezte be a beszédét, amikor David Wills vendége volt Gettysburgban. November 19-én reggel 9:30-kor Lincoln barna lovon lovagolva csatlakozott a városlakókhoz és az özvegyekhez, akik kivonultak a felavatandó területre.

Az ünnepségen körülbelül 15 000 ember vett részt. Köztük volt a 24 uniós államból hat kormányzója is. Ők Andrew Gregg Curtin Pennsylvaniából, Augustus Bradford Marylandből, Oliver P. Morton Indianából, Horatio Seymour New Yorkból, Joel Parker New Jerseyből és David Tod Ohioból. William McDougall kanadai politikus Lincoln vendégeként érkezett. A történészek nem értenek egyet abban, hogy pontosan hol tartották a temetőn belül az avatási ünnepséget. Az összes holttestnek a temetőben lévő sírokba való áthelyezése az ünnepség napján még a felénél is kevesebb volt.

David Wills levele, amelyben Abraham Lincolnt kéri, hogy tegyen néhány megjegyzést. Azt is megjegyzi, hogy Edward Everett fogja elmondani a beszédet.


Gettysburgnál meghalt uniós katonák, Timothy H. O'Sullivan fotója, 1863. július 5-6.

Politikai jelentőség

1863 augusztusára több millió ember halt meg vagy sérült meg a polgárháborús harcok következtében. Emiatt az északiak kezdték megutálni Lincolnt és a háborút. Lincoln 1863-as sorozásai nem voltak népszerűek, és az emberek a New York-i sorozási zavargások idején lettek a legjobban dühösek rájuk. Ez mindössze tíz nappal a gettysburgi csata után történt. 1863 szeptemberében Curtin pennsylvaniai kormányzó közölte Lincolnnal, hogy az emberek a háborús erőfeszítések ellen fordulnak:

Ha most kerülne sor a választásra, az eredmény rendkívül kétséges lenne (nem biztos), és bár a legtöbb diszkrét barátunk derűlátó az eredményt illetően, az a benyomásom, hogy az esélyek ellenünk szólnának. A sorozás nagyon ellenszenves az államban... a demokrata vezetőknek sikerült előítéleteket és szenvedélyeket gerjeszteniük, és mérgüket igen nagy mértékben beoltották az emberek tudatába, és a változások ellenünk szólnak.

1864 nyarán Lincoln aggódott, hogy az emberek rossz érzései miatt elveszíti az elnökválasztást. 1863 őszén egyre jobban aggódott, hogy az Unió lelkesedését a háborús erőfeszítésekkel szemben fenntartsa. Ez volt Lincoln gettysburgi beszédének legnagyobb célja.

Program és Everett "Gettysburgi szónoklata"

A Wills és bizottsága által erre a napra szervezett programban szerepelt:

• Zene, Birgfield's Band
• Imádság, írta T.H. Stockton tiszteletes, D.D.
• Zene, a tengerészgyalogos zenekar
• Edward Everett szónoklata
• Zene, himnusz, készítette B.B. French, Esq.
• Az Egyesült Államok elnökének dedikációs megjegyzései
• Gyászének, egy kiválasztott kórus által énekelve
• Áldás, H.L. Baugher tiszteletes úr, D.D.

Lincoln rövid beszéde az angol nyilvános beszédek egyik legjobb példájaként vonult be a történelembe. Everett kétórás szónoklatát aznap "gettysburgi beszédnek" nevezték, de szónoklata ma már nem közismert. Úgy kezdődött:

"E derűs ég alatt állva, e széles mezőkre nézve, amelyek most pihennek az elmúló év fáradalmaitól, a hatalmas Allegheniák halványan tornyosulnak előttünk, testvéreink sírjai a lábunk alatt, tétován emelem fel szegényes hangomat, hogy megtörjem Isten és a természet ... csendjét". De a kötelességet ... teljesíteni kell; - adjátok meg nekem, kérlek, ... együttérzéseteket".

Két órával később a következővel ért véget:

"De biztos vagyok benne, hogy csatlakoznak hozzánk, amikor búcsút veszünk e mártír-hősök porától, hogy ... közös hazánk dicsőséges évkönyveiben nem lesz fényesebb oldal, mint az, amely a gettysburgi csatákról szól".

Edward Everett kétórás szónoklatot tartott Lincoln néhány perces dedikációs megjegyzései előtt.

A Gettysburgi beszéd szövege

Gettysburgi beszéd Lincoln gettysburgi beszédének modern felvétele.

Problémák a fájl meghallgatásával? Lásd a médiasegítséget.

Miután Everett befejezte beszédét, Lincoln két-három percig beszélt. Lincoln "néhány megfelelő megjegyzése" tíz mondatban foglalta össze a háborút.

Lincoln beszéde nagyon fontos a történelemben, de a modern tudósok nem értenek egyet a beszéd szavaival kapcsolatban. Az eseményről szóló újsághírekben számos különböző modern változatot nyomtattak ki. Ezek közül a Bliss-féle változatot, amelyet valamivel a beszéd után írtak egy barátjának, sokan a legmegbízhatóbb szövegnek tartják. Szövege azonban eltér azoktól az írott változatoktól, amelyeket Lincoln a beszéd előtt és után készített. Ez az egyetlen változat, amelyet Lincoln aláírt. Ez egyben az utolsó, amelyről tudjuk, hogy írta.

“

Négy évszázaddal és hét évvel ezelőtt atyáink egy új nemzetet hoztak létre ezen a kontinensen, amely a szabadságban fogant, és amelyet annak a tételnek szenteltek, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Most egy nagy polgárháborúban vagyunk benne, amely próbára teszi, hogy ez a nemzet, vagy bármely nemzet, amelyet így terveztek meg, és amely ilyen elkötelezettséget mutat, képes-e sokáig fennmaradni. E háború nagy csatamezején találkozunk. Azért jöttünk, hogy felszenteljük a mező egy részét, mint végső nyughelyet azoknak, akik itt életüket adták azért, hogy ez a nemzet élhessen. Teljesen helyénvaló és helyénvaló, hogy ezt megtegyük. De tágabb értelemben nem szentelhetjük fel... nem szentelhetjük fel... nem szentelhetjük meg ezt a földet. A bátor férfiak, élők és holtak, akik itt harcoltak, megszentelték, messze a mi szegényes hatalmunk felett, hogy hozzáadjunk vagy elvegyük. A világ nem fogja észrevenni, és nem is fog sokáig emlékezni arra, amit mi itt mondunk, de azt soha nem felejtheti el, amit ők itt tettek. Nekünk, élőknek inkább az a dolgunk, hogy itt szenteljük magunkat annak a befejezetlen munkának, amelyet azok, akik itt harcoltak, eddig oly nemesen előmozdítottak. Nekünk inkább az a dolgunk, hogy itt az előttünk álló nagy feladatnak szenteljük magunkat - hogy ezektől a tisztelt halottaktól fokozott odaadást veszünk át az ügy iránt, amelyért ők az utolsó teljes odaadásukat adták -, hogy itt elhatározzuk, hogy ezek a halottak nem haltak meg hiába - hogy ez a nemzet Isten alatt a szabadság újjászülessen, és hogy a nép kormánya, a nép által, a népért, ne tűnjön el a föld színéről.

”

Lincoln forrásai

A Lincoln at Gettysburg című könyvében Garry Wills megjegyzi a hasonlóságot Lincoln beszéde és Periklész gyászbeszéde között a peloponnészosziháború idején (James McPherson és Gore Vidal is megjegyzi ezt). Periklész beszéde azzal kezdődik, hogy megemlékezik a kitüntetett emberekről: "Őseinkkel kezdem: igazságos és helyénvaló, hogy egy olyan alkalomból, mint a mostani, őket illeti az első említés megtiszteltetése". Ez nagyon hasonlít a Gettysburgi beszéd híres elejére. A Gettysburgi beszédben Lincoln azzal kezdte, hogy "atyáink új nemzetet hoztak létre ezen a kontinensen". Ezután államuk szilárd demokráciáját dicséri: "Ha a törvényekre nézünk, azok egyenlő igazságot biztosítanak mindenkinek". Tisztelettel adózik a halottak áldozatának: "Így az ellenállást választva a halál helyett az életet választották, és csak a gyalázat elől menekültek, de szemtől szembe találkoztak a veszéllyel". Az élőket is melegen bátorítja, hogy folytassák a harcot az igazi demokráciáért: "Nektek, túlélőiknek, el kell határoznotok, hogy ugyanilyen rendíthetetlenül fogtok harcolni a harcmezőn, bár imádkozhattok, hogy annak szerencsésebb kimenetele legyen".

Adam Gopnik író azonban másképp gondolta. A The New Yorkerben azt írta, hogy Everett szónoklata nyíltan neoklasszikus volt. Everett például egyenesen Marathonról és Periklészről beszélt. De szerinte "Lincoln retorikája ehelyett szándékosan biblikus". Hozzátette, hogy minden beszédében nehéz nyilvánvalóan klasszikus utalásokat találni. Gopnik úgy vélte, hogy "Lincoln olyan tökéletesen elsajátította a King James Biblia hangzását, hogy képes volt az alkotmányjog elvont kérdéseit bibliai kifejezésekkel (bibliai szavakkal) átfogalmazni (újra), így az a javaslat (javaslat), hogy Texas és New Hampshire örökre egyetlen postahivatallal legyen összekötve, úgy hangzott, mintha egyenesen a Teremtés könyvéből származna".

Számos elmélet létezik arról, hogy honnan származik Lincoln "a nép kormánya, a nép által, a népért" kifejezése. A The American Monthly Review of Reviews című folyóiratban azt állítják, hogy William Herndon, Lincoln ügyvédtársának írásai nagy hatással voltak Lincolnra. William Herndon az Abraham Lincoln: Egy nagyszerű élet igaz története című könyvében azt írta, hogy ő vitte el Lincolnnak Theodore Parker abolicionista lelkész néhány prédikációját, aki meghatódott azoktól.

"Magammal hoztam Theodore Parker további prédikációit és előadásait, aki melegen dicsérte Lincolnt. Ezek közül az egyik egy előadás volt "A rabszolgaság hatása az amerikai népre" címmel ... amelyet odaadtam Lincolnnak, aki elolvasta és visszaadta (visszaadta). Különösen tetszett neki a ... kifejezés, amelyet ceruzával megjelölt, és amelyet ... később a gettysburgi beszédében használt: "A demokrácia közvetlen önkormányzat, az egész nép felett, az egész népért, az egész nép által"."

Abraham Lincoln: Egy nagyszerű élet igaz története

Craig R. Smith "A politikai retorika és a fegyelmi integritás kritikája" című könyvében azt javasolta, hogy a Gettysburgi beszédet Daniel Webster massachusettsi szenátor beszéde befolyásolta. A "Második válasz Hayne-nek" című beszédében Webster híres módon így kiáltott fel: "Szabadság és Unió, most és mindörökké, egy és elválaszthatatlan"! Ebben az 1830-as beszédében Webster a szövetségi kormányt úgy is jellemezte, hogy "a népért, a nép által és a népnek felelős". Ez a kifejezés nagyon hasonlított Lincoln "a nép kormánya, a nép által, a népért" kifejezéséhez. Webster azt is mondta: "Ez a kormány ... a nép akaratának független utóda. Nem az állami törvényhozások teremtménye ... ha a teljes igazságot kell kimondani, a nép hozta létre, hozta létre, és eddig (mostanáig) támogatta, többek között éppen azért, hogy bizonyos üdvözítő korlátozásokat szabjon az állami szuverenitásnak".

Wills érdeklődött az iránt, hogy Lincoln hogyan használta a születés, az élet és a halál fogalmait. Lincoln úgy jellemezte a nemzetet, mint amely "megszületett", "megfogant", és amely "nem fog elpusztulni". Mások, mint például Allen C. Guelzo, azt feltételezték, hogy Lincoln "négy pont és hét" kifejezése a Biblia King James-féle változatának, a Zsoltárok 90:10-nek a fordítására vonatkozott. Ott az ember életét úgy írják le, hogy "hatvan év és tíz év, és ha az erő miatt nyolcvan év".

Részlet Elihu Vedder Kormány (1896) című freskójából, a Kongresszusi Könyvtárban. A címszereplő figurán egy tábla Lincoln híres mondatának szavaival.

Kortárs források és reakciók

A szemtanúk beszámolói Lincoln előadásáról különbözőek. A 87 éves Sarah A. Cooke Myers asszony 1931-ben azt állította, hogy Lincoln beszéde után méltóságteljes csend volt. Ő 19 éves korában ott volt. "Közel voltam az elnökhöz, és hallottam az egész beszédet, de rövidnek tűnt. Aztán lenyűgöző csend volt, mint a mi Menalleni Baráti Találkozónkban. Nem volt taps, amikor abbahagyta a beszédet". Shelby Foote történész szerint a taps, amely hosszú idő után érkezett, "alig volt udvarias". Curtin, Pennsylvania kormányzója azonban azt mondta: "Olyan hangon mondta (mondta) azt a beszédet, hogy az egész sokaság (nép) hallotta. A tömeg csöndbe burkolózott, mert az elnök előttük állt ... Annyira lenyűgöző volt! Ez volt mindenki közös megjegyzése. Micsoda beszéd, ahogy mondták, hogy az volt!"

Van egy történet, amely szerint Lincoln a testőréhez, Ward Hill Lamonhoz fordult, és azt mondta, hogy a beszéde "nem fog súrolni (nem lesz sikeres)". Garry Wills azt állította, hogy ez a történet nem igaz. Azt mondta, hogy Lamon volt az egyetlen személy, aki emlékezett erre a megjegyzésre, és hogy ez nem megbízható. Garry Wills úgy vélte, hogy Lincoln azt tette Gettysburgban, amit akart.

Másnap Everett levelet írt Lincolnnak. A levélben megdicsérte az elnököt a beszédéért: "Örülnék, ha hízeleghetnék magamnak, hogy két óra alatt olyan közel kerültem az alkalom központi (fő) gondolatához, mint Ön két perc alatt". Lincoln azt válaszolta, hogy örül, hogy a beszéd nem volt "teljes kudarc".

A beszédre adott egyéb nyilvános reakciók pártonként eltérőek voltak. A demokrata Chicago Times azt írta: "Minden amerikai arca bizsereghet a szégyentől, amikor olvassa annak az embernek az ostoba, lapos és mosogatós kijelentéseit (megjegyzéseit), akit az intelligens külföldieknek az Egyesült Államok elnökeként kell feltüntetni". A republikánus New York Times azonban dicsérte a beszédet. A Springfield, MA. Republikánus újság kinyomtatta a teljes beszédet, és "tökéletes gyöngyszemnek" nevezte, amely "mély érzésű, tömör (egyszerű) gondolat és kifejezés, ízléses és elegáns minden szó és vessző". A Republican szerint Lincoln rövid megjegyzései "további tanulmányozást érdemelnének, mint a beszéd modellje".

Audio emlékek

William R. Rathvon az egyetlen ismert szemtanúja a gettysburgi beszédnek, aki hangfelvételt hagyott hátra arról, amire emlékezett. Egy évvel 1939-ben bekövetkezett halála előtt, 1938. február 12-én rögzítette Rathvon megjegyzéseit. A felvételen maga a beszéd felolvasása is szerepel. A felvétel címe: "Hallottam Lincoln-t azon a napon - William R. Rathvon, TR Productions". A National Public Radio (NPR) egy 1999-es "Quest for Sound" projekt során fedezett fel egy példányt. Az NPR lehetővé teszi, hogy az emberek Lincoln születésnapja körül meghallgassák a felvételt.

Fényképek

Az egyetlen ismert és megerősített fényképet, amely Lincolnt Gettysburgban ábrázolja, David Bachrach készítette. A képet 1952-ben azonosították Mathew Brady fotólemezgyűjteményében. Lincoln beszéde rövid volt, de ő és a többiek órákig ültek a program további részében. Mivel Everett beszéde nagyon hosszú volt, és mivel a 19. századi fotósoknak hosszú időbe telt, amíg felkészültek egy kép elkészítésére, valószínű, hogy a fotósok nem voltak felkészülve arra, hogy Lincoln beszéde milyen rövid volt. 2006-ban John Richter két további fényképet azonosított a Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében.

"Isten alatt"

A Nicolay- és a Hay-kópián nem szerepel az "Isten alatt" szó, de a három későbbi példányban (Everett, Bancroft és Bliss) szerepel. Egyes szkeptikusok tehát azt állítják, hogy Lincoln nem mondta azt, hogy "Isten alatt" Gettysburgban. Pedig legalább három tudósító táviratozta a gettysburgi beszéd szavait úgy, hogy benne volt az "Isten alatt" szó. William E. Barton történész szerint:

"Minden sztenográfiai jelentés, jó, rossz és közömbös szegény, azt mondja, hogy 'a nemzetnek Isten alatt újjászületik a szabadság'. Nem volt olyan közös forrás, ahonnan minden tudósító máshonnan szerezhette volna be ezeket a szavakat, mint Lincoln saját szájából, a beszéd elhangzása idején. Nem elég azt mondani, hogy [a hadügyminiszter] Stanton javasolta ezeket a szavakat, miután Lincoln visszatért Washingtonba, mert a szavakat legalább három riporter táviratozta a beszéd délutánján".

A riporterek között ott volt Joseph Gilbert, Charles Hale, John R. Young. A Cincinnati Commercial, a New York Tribune és a New York Times riporterei is ott voltak. Charles Hale "jegyzetfüzetet és ceruzát tartott a kezében, [és] lejegyezte az elnök lassan beszélő szavait". "Lejegyezte, amit kijelentette, hogy Lincoln beszédének pontos nyelvezetét ... Társai megerősítették a vallomását, amelyet úgy fogadtak el, ahogy azt a névértékénél fogva megérdemelte". Lincoln valószínűleg másképp beszélt, mint ahogyan azt előkészítette, és beszéd közben hozzáadta a kifejezést.

A New York Times 1863. november 20-i cikke arról számol be, hogy Lincoln beszédét ötször szakította meg taps, és "hosszan tartó, folyamatos taps követte".

Legacy

A Gettysburgi beszéd fontosságát az Egyesült Államok történelmében az is mutatja, hogy milyen hosszú ideje része az amerikai kultúrának. A népszerű művek gyakran hivatkoznak a Gettysburgi beszédre, mintha azt várnák, hogy a közönség ismeri Lincoln szavait. Sok év telt el a beszéd elhangzása után, de még mindig az amerikai történelem egyik leghíresebb beszéde. Martin Luther King, Jr. híres "Van egy álmom" című beszéde a Gettysburgi beszédről szólt. 1963 augusztusában King Lincoln elnökről és jól ismert szavairól beszélt: "Ötven évvel ezelőtt egy nagy amerikai, akinek szimbolikus árnyékában ma állunk, aláírta az Emancipációs Kiáltványt. Ez a ... rendelet a remény nagy ... fényét jelentette a néger rabszolgák millióinak, akiket az ... igazságtalanság lángjai égettek meg".

A francia alkotmány úgy beszélt Franciaországról, mint "gouvernement du peuple, par le peuple et pour le peuple" ("a nép kormánya, a nép által és a népért"). Ez Lincoln szavainak közvetlen fordítása volt.

A beszéd az amerikai hagyomány részévé vált. Az iskolákban tanulják, és az írók melegen dicsérik. A Gettysburgi beszéd a Függetlenségi Nyilatkozat fontos értelmezését mutatja be, amelyre még mindig emlékeznek és használják. Széles körben elfogadott, mint az Egyesült Államok történelmének egyik legfontosabb dokumentuma, a Függetlenségi Nyilatkozattal és az Alkotmánnyal együtt. A mai napig az egyik leghíresebb, legkedveltebb és legtöbbet idézett modern beszéd.

A Gettysburgi beszéd szavai a Lincoln-emlékmű déli falába vannak vésve.