Nyelvújítás

Egyszerűsítés

A nyelvi reform leggyakoribb formája a szavak helyesírásának megváltoztatása. Ezt nevezzük helyesírási reformnak. A nyelv nyelvtana is módosulhat a szófajták, a szintaxis, a szókincs és a szóalkotás egyszerűsítése érdekében. Az angol például sokféle előtagot használ, amelyek az ellenkezőjét jelentik, mint például az un-, in-/im-, a(n)-, de-. Egy nyelvi reform javasolhatja, hogy csak egy előtagot használjunk, amely az ellentétesjét jelenti, például un-. Ráadásul vannak olyan szavak, mint a "jó" és a "rossz", amelyek nagyjából egymás ellentétét jelentik, de (az egyszerűség kedvéért) jobb lenne "jó" és "nem jó" szavakkal ábrázolni őket, így a "rossz" szó már nem része a nyelvnek.

Egy másik jó példa arra, hogy a nyelvi egyszerűsítés mire képes, a gyúlékony szó. A gyúlékony azt jelenti, hogy valami könnyen meggyulladhat. Eredetileg a szó a latin inflammare - valamit lángra lobbantani - szóból származik. Az in- szintén egy előtag, amely jelentheti az ellentétét is, mint például az átlátszó, átláthatatlan esetében. Ma a legtöbb használati utasításban a flammable helyett a flammable-t használják, hogy ne tévesszék meg az embereket, hogy az in- ebben az esetben nem az ellenkezőjét jelenti.

A világ több nagy nyelvén is nagy helyesírási reformokat hajtottak végre: században), a spanyol (a 18. században), a portugál (1910-ben Portugáliában, 1946-ban és 1972-ben Brazíliában), a német (1901/02-ben és 1996/98-ban) és az orosz (1728-ban és 1919-ben).

Tisztítás

Egyesek úgy érzik, hogy rossz dolog nyelvet váltani. Meg akarják tartani a nyelvet úgy, ahogyan most van, vagy vissza akarják vonni a nyelvben korábban végrehajtott változtatásokat. Néha a purizmus bonyolultabbá tehet egy nyelvet, mert az emberek hamis etimológiákat adnak hozzá:

• iland lett sziget (a latin insula szóból. A sziget valójában germán eredetű szó, vö. német Eiland).
• ile lett isle (szintén az insula szóból)

Példák

Példák a nyelvi reformokra:

• Kínai
• (1920-as évek) - a klasszikus kínai nyelvet felváltotta a népi kínai nyelv, mint standard írott nyelv.
• A mandarint egy bizottság választotta ki több kínai nyelvjárás közül.
• (1950-es évek, KNK) - megreformálta a standard nyelv írására használt írásmódot az egyszerűsített kínai karakterek bevezetésével (később Szingapúr és Malajzia is átvette, de a hagyományos kínai karakterek továbbra is használatban vannak Tajvanon, Hongkongban, Makaón és különböző tengerentúli kínai közösségekben). Körülbelül 2000 kínai írásjegyet egyszerűsítettek le, amelyek többsége a mindennapi életben használatos, gyakori írásjegy.
• Cseh (19. század) - Josef Jungmann szótára hozzájárult a szókincs megújításához. Az 1840-es években a w betű helyébe a v betű lépett.
• Észt (1910-es/1920-as évek) - a Johannes Aavik és Johannes V. Veski által vezetett reformmozgalom megújította a szókincset, sok gyököt kölcsönzött a finnből és más uráli nyelvekből, sőt néhány sehol sem létező gyököt is kitalált.
• Francia (legutóbb 1990-ben): Az átmenő igealakok múlt idejű határozószava a laisser (hagyni) szóval kombinálva most már változatlan, korábban a női alakok és a többes szám alakjainak tükrözése érdekében változtatták meg.
• Német (1901/02) - egységesítette a helyesírási rendszert országszerte (először Németországban, később más németajkú országok is átvették). A közelmúltban, az 1996-os német helyesírási reformban további reformokat vezettek be.
• Görög (1970-es/1980-as évek) - míg az írott "tiszta" nyelv, a katharevusa tele volt ógörög szavakkal, a beszélt "népi" nyelv, a dhimotiki nem. A katonai uralom bukása után törvényt hirdettek, amely az utóbbit is írott nyelvvé tette. Például a görög érméken a pénznem többes száma korábban drachmai (katharevusa forma) volt, 1982 után pedig drachma (dhimotiki forma) lett.
• Héber (1920-as évek) - A modern héber az ősi héberből jött létre a nyelvtan (különösen a szintaxis) indoeurópai minták szerinti egyszerűsítésével, a héber gyökerekből európai minták alapján új szavak alkotásával és a kiejtési szabályok egyszerűsítésével.
• Magyar (18. század vége, 19. század eleje) - több mint tízezer szót alkottak, amelyek közül több ezer ma is aktívan használatos.
• Ír (1940-es évek) - a helyesírási rendszer jelentősen egyszerűsödött, pl. a Gaedhealból Gael lett, az Ó Séigheadh-ből Ó Sé.
• Koreai (1446, Korea 1945-ös felosztása után) - 1446-ban Sejong király felbérelt tudósokat, hogy hozzanak létre egy olyan írásrendszert, amely könnyen megtanulható, és pontosan ábrázolja a koreai nyelv hangjait. Az általa készített ábécé a hangul. Ezt 1945-ig csak a köznép használta. Észak-Koreában Kim Il-sung kormánya teljesen eltörölte a hanját (a koreai nyelvre használt kínai írásjegyeket), és a hangult tette Észak-Korea egyetlen írásrendszerévé. Emellett számos kínai kölcsönszót (amely korábban a koreai szókincs 60-70%-át tette ki) eltávolítottak, és a koreai nyelv megtisztítása érdekében koreai anyanyelvű szavakkal helyettesítették, bár Észak-Korea a Szovjetunióval fenntartott kereskedelmi kapcsolatai miatt néhány orosz kölcsönszót is átvett. Dél-Koreában a hangul nagyrészt felváltotta a hanját, így ez lett a fő írásrendszer Dél-Koreában, bár sok dél-koreai még mindig ismer néhány hanját, és ezeket írja hivatalos dokumentumokra, például szerződésekre és álláspályázatokra. A hanját általában csak kínai kölcsönszavak és homofónok esetében használják, ahol a szó jelentése nem egyértelmű a szövegkörnyezetből. A koreaiak ma már körülbelül 1900 hanját ismerhetnek.
• Norvég (20. század) - ahogy Norvégia függetlenné vált Dániától (1814), a norvég nyelv kezdett eltávolodni a dán nyelvtől. Az 1907-es és 1917-es reformok a Riksmaalt tették az írott standard norvég nyelvvé, amelyet 1929-ben Bokmaalra neveztek át. A Bokmaal és a köznyelvibb Nynorsk egy 1938-as reformmal került közel egymáshoz. Ma mindkét nyelvi formát beszélik: a norvég érméken az ország neve felváltva Norge (Bokmaal) és Noreg (Nynorsk).
• Portugál (20. század) - a nehézkes hagyományos helyesírási rendszert egyszerűsített rendszerrel váltotta fel (az asztma például asma lett, a phthysica pedig tísica).
• Román (19. század) - a cirill ábécét a latin ábécére cserélte, több száz szláv szót elvetett a román helyett.
• Szomáliai (1970-es évek) - Bogumil W. Andrzejewski segítségével, aki 1949-ben kezdte meg nyelvészeti munkáját Szomáliában, latin ábécét dolgoztak ki, amelyet 1972-ben Mohamed Siad Barre tábornok kötelezővé tett. A szókincs is megújult; sok új szó keletkezett a meglévő szomáliai gyökerekből.
• Török (1930-as évek) - a nyelvet és az írásrendszert az 1920-as évektől kezdve reformálták meg, olyannyira, hogy a régebbi nyelvet más néven, oszmán törökül nevezik. Az oszmán ábécé az arab ábécén alapult, amelyet 1928-ban felváltott az új, latin alapú török ábécé. A perzsa és arab eredetű kölcsönszavakat elhagyták az anyanyelvi török szavak vagy a török gyökereken alapuló új képződmények javára.
• Vietnami (20. század) - a francia gyarmati uralom alatt a kínai írásjegyeken alapuló klasszikus népi írásmódot felváltotta az új latin ábécé.

Példák a populáris kultúrában

• (Fiktív): Ez a nyelv arra szolgál, hogy a hivatalos propagandát könnyen érthetővé tegye, a politikailag nemkívánatos gondolatok kifejezését pedig lehetetlenné tegye.

Kapcsolódó oldalak

• Nyelvi megújulás
• Konstruált nyelv