Helyesírás

Angol helyesírás

Az angol ortográfia vagy angol helyesírás az a mód, ahogyan az ábécé 26 betűjét az angol nyelv 36 hangjának (IPA) leírására használják. Az első óangol nyelvű kéziratokat a latin ábécével írták. Ez 24 betűből állt. ^p16

Magánhangzók

Egyetlen ábécé sem illik pontosan a nyelvéhez. Ennek egyik oka, hogy mindig több hang van, mint betű. Az angolban sokkal több magánhangzó van, mint magánhangzó. Az ókori görögök, akik elsőként használtak betűket a magánhangzókhoz, úgy döntöttek, hogy csak néhány betűt használnak a magánhangzókhoz. Ez a döntés befolyásolta az összes későbbi ábécét:

"A görögök jelentősége az alfabetikus írás történetében kiemelkedő. Minden ma Európában használatos ábécé közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll az ókori göröggel".

Az angolnak körülbelül 20 magánhangzóra lenne szüksége a közhasználatú magánhangzó-fonémák (~hangok) ábrázolásához,^p237 és néhány nyelvben több betűvel rendelkeznek a magánhangzók. A grúz nyelvnek összesen 41 betűje van. A rövidebb ábécé úgy működik, hogy egy hanghoz két vagy három betűt használnak, vagy egy betűt több hanghoz.

Mássalhangzók

Az angol ábécében csak három olyan mássalhangzó van, amelyeknek egy hangjuk van, más kombinációval nem hozhatók létre, és soha nem némák: n, r és v. Az angol nyelv 22-26 mássalhangzó-fonémát használ.

Nyelvjárások

A másik ok, amiért az ábécék soha nem illeszkednek pontosan a nyelvekhez, a nyelvjárás. A beszélt nyelv helyenként és koronként változik. Ez az angol nyelv esetében nagyon nyilvánvaló, mivel a kiejtés annyira különbözik a világ különböző részein. Egy írott nyelv mindig kevésbé rugalmas, mint a beszélt anyanyelv. Más a funkciója, és mechanikusan készül. Mindenkit ki kell szolgálnia, aki beszéli a nyelvet, és ezt úgy éri el, hogy a helyesírás egyik időponttól a másikig hasonló marad.

Ezért minden ábécének vannak olyan hangjai, amelyeket nehéz a használt betűkkel ábrázolni. És az angolnak is vannak más problémái: hangok, amelyeket különböző módon lehet leírni, és helyesírás, amelyeket különböző módon lehet kiejteni. Mindezekből adódnak a helyesírási problémák.

Brit és amerikai angol

Az amerikai angol és a brit angol helyesírás közötti különbségek elsősorban egy ember miatt alakultak ki. Noah Webster (1758-1843) írt egy nyelvtant, egy helyesírási könyvet és végül egy amerikai angol nyelv szótárat. Ennek során számos egyszerűsítést javasolt a helyesírásban. Szótárában az s-t választotta a c helyett az olyan szavakban, mint a defense, a re-t er-re cserélte az olyan szavakban, mint a center, a traveler-ben pedig elhagyta az egyik l-t. Eleinte megtartotta az u-t az olyan szavakban, mint a colour vagy a favour, de a későbbi kiadásokban elhagyta. A tongue-ot tung-ra változtatta: ez nem maradt meg. Fő oka az volt, hogy segítsen a gyerekeknek megtanulni írni és olvasni. Webster szótára hetvenezer szót tartalmazott, amelyek közül tizenkétezer még soha nem szerepelt kiadott szótárban.

Webster egy kissé más identitást teremtett az amerikai angol nyelv számára. De mivel erőfeszítései nem foglalkoztak a legégetőbb problémák némelyikével, változatai nem sokat változtatnak a nyelvhasználaton. Az angol helyesírás valódi problémáira példa az -ough szóvég, amelyet többféleképpen ejtünk: tough, bough, cough... A helyesírási eltérések gyökerei történelmi eredetűek. A kölcsönszavak saját (idegen) helyesírással érkeznek. Néhány francia kölcsönszót még mindig a francia írásmóddal írnak, másokat megváltoztattak.

Az angol helyesírás reformját Webster óta sokan javasolták, például George Bernard Shaw, aki új fonetikus ábécét javasolt az angol nyelv számára. Néhány esetben Webster változtatásait széles körben átvették Nagy-Britanniában: a helyesírási program a franciáktól származik; az amerikai program egyértelműen egyszerűbb, és jobban megfelel az angol szóvégződéseknek. Modern világunkban az angol helyesírás még mindig problémát jelent. Néhány országban (nevezetesen Franciaországban) egy nemzeti bizottság adhat tanácsot és iránymutatást a helyesírást illetően. Az angol már régóta kikerült a nemzeti felügyelet alól.

• A helyesírás, bár fontos, kevésbé fontos, mint az, hogy a nyelvet hogyan használják a gyakorlatban. A brit és az amerikai angol nyelvhasználat közötti különbségek inkább az idiómákkal, a szlenggel és a szókinccsel kapcsolatosak, mint a helyesírással. Ebben a tekintetben az írásban vagy nyomtatásban használt helyesírás egy kicsit olyan, mint a beszédben a kiejtés. Ezek a szükséges külső ruhák, de a belső tartalom sokkal fontosabb.
• A Wikipédiában (a helyesírásra figyeljünk) a szócikkek lehetnek amerikai vagy brit angol nyelvűek, de az egyes szócikkeken belül egységesnek kell lenniük. További részletek: Wikipédia:Stílus kézikönyv

Szótárak és fonetika

A modern brit helyesírásra és használatra nagy hatással volt a két nagy angol szótár, Samuel Johnson A dictionary of the English language (1755) és James Murray Oxford English Dictionary című műve. Johnson szótára óriási hatást gyakorolt külföldön és itthon is. A szótárt Amerikába is exportálták.

"A szótár amerikai elfogadása nemcsak a szótár, hanem a lexikográfia történetében is jelentős esemény volt. A tizennyolcadik század második felében az amerikaiak számára Johnson volt a nyelvi szaktekintély, és az amerikai szótárak későbbi fejlődését az ő hírneve színesítette".^p224

Az amerikai lexikográfusok számára a szótárat lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni:

"Amerika két nagy XIX. századi lexikográfusa, Noah Webster és Joseph Emerson Worcester hevesen vitatkozott Johnson örökségéről ... 1789-ben [Webster] kijelentette, hogy "Nagy-Britannia, amelynek gyermekei vagyunk, és amelynek nyelvét beszéljük, nem lehet többé a mércénk; mert íróinak ízlése már megromlott, és nyelve hanyatlóban van." ... Ahol Webster kifogásolta Johnsont, Joseph Worcester üdvözölte őt ... 1846-ban fejezte be Az angol nyelv egyetemes és kritikai szótára című művét.^p226

Egyesek vitatkoznak arról, hogy melyik nyelvet a legkönnyebb leírni. A második nyelvet tanuló emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az első (anyanyelvi) nyelvük a legkönnyebb. A tanuló számára azonban a jól meghatározott szabályokkal rendelkező programnyelvekkel könnyebb kezdeni, mint az angollal. Az angol nyelv helyesírása messze a legszabálytalanabb az alfabetikus írásmódok közül, és ezért a legnehezebben tanulható. Az angol eredetét tekintve germán nyelv. Korai angolszász gyökerei óta számos más nyelvből kölcsönzött szavakat: A francia (román nyelv) és a latin a leggyakoribb kölcsönzői az angolnak.

A fonetikus helyesírást használó nyelveket könnyebb megtanulni betűzni, mint másokat. A fonetikus helyesírással a szavakat úgy írjuk, ahogyan kiejtjük őket. Az olasz "orologio" szót például úgy ejtik, hogy oh-ro-LO-jo ("gi" mindig "j" hangot ad.) Az angolban a "knife" szóval találkozunk. A "knife"-ban a "k"-t nem ejtik ki, pedig az angolban a "k"-kat gyakrabban ejtik, amikor a szavakban szerepelnek.

Az angol helyesírás története

Az egyik problémánk az, hogy a hasonló hangzású szavakat egészen másképp írják. Rough és ruff; meet és meat; great és grate. A bonyolult helyesírású szavakat egyszerűen lehet kiejteni: Leicestert 'Lester'-nek kell ejteni. Még a szabályokat is gyakran megszegik. Az "i az e előtt, kivéve a c után" több mint 100 kivétel van.^p272 Szinte az összes ilyen probléma történelmi okokból adódott. Az angol nyelv az elmúlt ezer évben folyamatosan változott, és ahogy a nyelv változik, úgy ragadnak rá különböző helyesírások.

Íme az angol helyesírás néhány oka:

1. Eredetileg egy 23 betűs ábécé az óangol nyelv mintegy 35 fonémájához (hangjához). Később további betűkkel egészítették ki.
2. A normann hódítás után a francia írástudók új helyesírást vezettek be.
3. Nyomtatás. A korai nyomdászok közül sokan az európai kontinensről érkeztek, és más helyesírási normákat hoztak magukkal Angliába. De bár a nyomtatás stabilizálta a helyesírást, a kiejtés továbbra is változott.
4. A nyomtatás egybeesett a nagy magánhangzó-eltolódással a középangol nyelv végén (14-15. század vége). A bonyolult részletek elkerülése végett a következő történt: egy évszázad alatt az összes magánhangzó kiejtése megváltozott, és még mindig nem egységes egész Nagy-Britanniában. Mindenesetre ma már több ezer szó helyesírása tükrözi a Geoffrey Chaucer korabeli kiejtésüket.
5. A 16. századi tudósok megpróbálták egy szó történetét a helyesírásán keresztül jelezni: az "adósság" néma "b"-je a latin debitumot tükrözi.
6. A 16. század végén és a 17. század elején további kölcsönszavak kerültek bele, mint például a pneumonia, idiosyncrasy, epitome, cocoa.

Az angol nyelvnek rengeteg szava van, de a helyesírása sokféle forrásból származik. "Az angol nyelv nagy és változatos lexikonját az egyre inkább elszürkült grafológia rovására vásárolták meg".^p275 .

Nyelvek közötti különbségek

Egyes nyelvekben a fonémák és a betűk között nagy a megfelelés. Ez azt jelenti, hogy minden hanghoz közel egy betűt kapnak. Ha tökéletes megfelelés lenne, akkor az adott nyelvnek fonémikus ortográfiája lenne. Az angol nyelv erősen nem fonémikus. Szinte minden ismert eltérés megtalálható benne:

1. ugyanazon hang különböző betűi
2. két vagy több betű egy hangot jelöl
3. a hang a közeli betűktől függ
4. szavak széles skálája, amelyek hangzása dialektusonként változik
5. rengeteg kölcsönszó importált helyesírással
6. hibás: nem reprezentál néhány fontos fonémakülönbséget. Példa: a különbség az énekelt th (the) és a hangtalan th (thin) között.

Ezt a területet "ortográfiai mélységnek" nevezik. Az ortográfiai mélység egy ábécéírás esetében az, hogy az írott nyelv milyen mértékben tér el az egyszerű egy az egyhez betű-fonéma megfeleltetéstől. Megmutatja, hogy mennyire könnyű megjósolni egy szó kiejtését a helyesírásából. A sekély ortográfiákat könnyű kiejteni az írott szó alapján, a mély ortográfiákat pedig nehéz kiejteni az írásmód alapján. A sekély ortográfiákban a helyesírás-hangzás megfelelés közvetlen: a kiejtési szabályok ismeretében az ember képes helyesen "kimondani" a szót.

A legtöbb más nemzetközi nyelvben hasonló problémák vannak: a francia, az arab vagy a héber nyelvben az új olvasók nehezen tanulják meg a szavak dekódolását. Ennek eredményeképpen a gyerekek lassabban tanulnak meg olvasni. A spanyolban és az olaszban közvetlenebb kapcsolat van a helyesírás és a kiejtés között. Ezek alacsony ortográfiai mélységű nyelvek.

Kapcsolódó oldalak

• Ghoti