Norvég nyelv

A norvég nyelv története

Régi északi

Az ó-norvég az a nyelv, amelyet több száz évvel ezelőtt, a vikingek idején Skandináviában beszéltek. Nagyon hasonlít a mai izlandi nyelvre. Ennek az az oka, hogy sok viking Norvégiából Izlandra hajózott, hogy elmeneküljön a norvég királyok uralma elől, akik rengeteg adót fizettettek az emberekkel.

Bokmål

A 13. században a fekete halál Norvégia lakosságának kétharmadát megölte. A dán királyok és királynők észrevették, hogy Norvégia gyenge és védtelen, ezért annektálták Norvégiát (Dánia részévé tették). Több száz éven át a dánok uralták Norvégiát. Minden uralkodó, pap, birtokos és nemes dán volt. Sokan közülük Norvégiában telepedtek le. Ezért van az, hogy a mai standard norvég (Bokmål) hasonlít a dánhoz. A norvégok nem nyomtathattak norvég nyelvű könyveket. Aki tanulni akart, annak Dániába vagy Németországba kellett mennie.

1814-ben Dánia háborút vesztett, és kénytelen volt átadni Norvégiát Svédországnak. Ezután a norvégoknak engedélyezték, hogy saját egyetemük legyen. Fokozatosan a dán nyelv keveredett a norvég nyelvjárásokkal, és így alakult ki a mai norvég nyelv. A norvég és a dán nyelv írásban nagyon hasonlónak tűnik, de beszéd közben másképp hangzik. A dánban sok hangot lenyelnek.

Nynorsk

A 19. században a norvég nyelvnek egy kissé eltérő formáját alkották meg többen. Ez végül "Nynorsk" néven vált ismertté. A norvég nyelv régi formáin és dialektusain alapult. A 20. században tettek néhány kísérletet a Bokmål és a Nynorsk egy nyelvvé való egyesítésére, de nem jártak sikerrel. Ma Norvégiában körülbelül minden kilencedik-tízedik ember nynorskul beszél. A gyerekeknek az iskolában mindkét nyelvváltozatot meg kell tanulniuk.

A norvég ábécé

A norvég ábécé 29 betűből áll. Ezek ugyanazok a betűk, mint az angol ábécé, plusz három extra magánhangzó: [æ ø å] hiba: {{lang}}: a szöveg dőlt betűvel van jelölve (help)

A c, q, w, x és z betűket csak más nyelvekből kölcsönzött szavak esetében használjuk.