Nyelvtan

Különböző nyelvek

Minden nyelvnek megvan a maga nyelvtana. A legtöbb európai nyelv meglehetősen hasonló.

Az angol nyelv kevés változtatást eszközöl a szóvégződéseken ("suffixes"). Az italikus vagy "román" nyelvekben (mint például a francia, olasz és spanyol) a szóvégződések sok jelentést hordoznak. Az angolban csak néhány van: a többes szám és a tulajdonnév (John's) a leggyakoribbak. A mi igéinkben egy kivételével a legtöbb végződés elhagyható: I love, you love, de she loves. Ez az "s" végződés az angolszászból származik, ahol több utótag volt. Az igéknek vannak olyan végződései, amelyek az időbeli változást jelzik: walked, walking.

A szórend a másik nagy különbség. A latin nyelvekben a melléknevek általában a főnevek után állnak, amelyekre utalnak. Például az angolban valaki azt mondhatja, hogy szeretem a gyors autókat, de a spanyolban Me gustan los coches rápidos. A szavak sorrendje megváltozott: ha csak a szavakat, a nyelvtan nélkül fordítanánk le angolra, akkor ez azt jelentené, hogy "nekem tetszenek a gyors autók". Ennek az az oka, hogy a spanyol és az angol nyelvben más szabályok vonatkoznak a szórendre. A németben az igék gyakran a mondatok vége felé állnak (például: Die Katze hat die Nahrung gegessen. ), míg az angolban általában az alany és a tárgy közé tesszük őket, például: The cat has eaten the food.

Nyelvváltás

Az írott nyelvtan lassan változik, de a beszélt nyelvtan sokkal folyékonyabb. Olyan mondatok, amelyeket az angolul beszélők ma normálisnak találnak, 100 évvel ezelőtt furcsának tűnhettek. Pedig lehet, hogy nem, mert sok kedvenc mondásunk a Biblia hitelesített King James-fordításából és Shakespeare-től származik.

A különböző emberek nyelvtana eltér a többi emberétől. Például azok, akik az általános amerikai angol és a BBC English nevű dialektusokat használják, mondhatják azt, hogy I didn't do anything, míg azok, akik az úgynevezett afroamerikai nyelvjárási angol vagy AAVE nyelvjárást használják, azt mondhatják, hogy I didn't do nothing. Londoni munkásosztálybeli változat: I ain't done nuffink! Ezeket kettős tagadásnak nevezik, és szinte kizárólag a beszélt angolban fordulnak elő, írásban ritkán.

Ezeket a különbségeket dialektusoknak nevezzük. Azt, hogy egy személy milyen nyelvjárást használ, általában az határozza meg, hogy hol él. Annak ellenére, hogy az angol nyelvjárások más szavakat vagy szórendet használnak, mégis vannak nyelvtani szabályaik. Amikor azonban amerikai angolul írunk, a nyelvtan az általános amerikai angol nyelvtani szabályait használja. Amikor az emberek a "helyes angol" használatáról beszélnek, általában az általános brit angol nyelvtan használatára gondolnak, ahogyan azt a szabványos szakkönyvek leírják. A beszélt angol nyelv modelljeit Nagy-Britanniában gyakran nevezik Received Pronunciation-nek vagy BBC English-nek.

Szótagok

A nyelvtan a főneveket, névmásokat, igéket, mellékneveket, határozószókat, prepozíciókat, kötőszókat, mondatokat, kifejezéseket, tagmondatokat, közbevetéseket tanulmányozza.

Főnevek

A főnevek olyan "dolog" szavak, mint az "asztal" és a "szék". Ezek tárgyak, a mindennapi életben látható dolgok. A tulajdonnevek konkrét helyek, emberek vagy más dolgok nevei, mint például a hét napjai. A "James" név is tulajdonnév, akárcsak a "szerda" és a "London". A főnevek lehetnek elvont dolgok is, mint például a "szenvedés" vagy a "boldogság".

Igék

Az igék olyan szavak, amelyek cselekvéseket írnak le: "Ryan dobta a labdát". Állapot: "Aggódom". Az ige alapformáját infinitívusznak nevezzük. A létezés infinitívusza a "lenni". Híres példa erre Hamlet beszéde: Lenni vagy nem lenni, ez a kérdés.

Az infinitívusz változatai igeidőket hoznak létre.

Melléknevek

A melléknevek főneveket írnak le. Például a pretty a "pretty bicycle"-ben azt mondja, hogy a kerékpár szép. Más szóval a "pretty" a kerékpárt írja le. Ez egy hely esetében is előfordulhat. Például a tall a "that's a tall building"-ben az épületet írja le.

Szintaxis

A nyelvtan a szintaxist tanulmányozza, vagyis azt, hogy a "beszédrészek" hogyan illeszkednek egymáshoz a szabályok szerint, és hogyan alkotnak mondatokat. A mondatok egymáshoz illeszkednek, és bekezdéseket alkotnak.