Francia nyelv (franciául: français) — eredet, elterjedés és alapok

Történelem

Az ókorban a kelták a mai Franciaország területén éltek. Akkoriban a földet Galliának (latinul: Gallia) nevezték. A rómaiak meghódították Galliát, és provinciává tették. Mivel a rómaiak latinul beszéltek, a helyiek megtanultak latinul, és elkezdtek latinul beszélni. Saját nyelvüket, a galliai nyelvet inkább ritkábban beszélték, bár Franciaország Bretagne nevű részén ma is beszélik a breton nyelvet, amely a régi kelta nyelvből származik.

A francia kiejtés, jobban, mint a többi román nyelv, radikálisan különbözött a latintól. Miután a Római Birodalom elbukott, és a germán népek ellepték a vidéket, a vulgáris latin gyorsan változott. A középkori Franciaországban két dialektusra vagy nyelvre változott: langue d'oc és langue d'oïl. Mindkettő "az igenek nyelvét" jelenti, mivel délen az oc volt az "igen" szó, északon pedig az oïl jelentette az "igent". Ma az igen szó a francia nyelvben az oui, amit úgy ejtünk, mint a "mi".

1635-ben Franciaország létrehozta a Francia Akadémiát, hogy egységesítse a francia nyelvet. A mai napig az akadémia határozza meg a standard francia nyelv szabályait.

A Langue d'oc-t ma okcitánnak hívják, és Dél-Franciaországban még mindig sokan beszélik.

Letters

A francia nyelv az angolhoz hasonlóan a római ábécét használja. Van néhány különbség, mivel a magánhangzókhoz háromféle diakritikus jelet lehet hozzáadni. Ezek az é éles ékezet, az è súlyos ékezet és az î körkörös ékezet. A c betűhöz cedillát is hozzá lehet adni, hogy ç legyen.

Magánhangzók

• az a-t úgy ejtik, mint az "apa" szócskában.
• az ai és az ei úgy ejtendő, mint az "ay" a "say"-ben.
• az an és az en úgy ejtendő, mint az "on" a "wrong"-ban, bár nem úgy, ha két n betű vagy egy e közvetlenül utána van.
• Az au és az eau úgy ejtendő, mint az "o" a "note"-ban.
• Az er és az ez végződésekben az e-t úgy ejtjük, mint az "ay"-t a "say"-ban.
• Az eu-t úgy ejtik, mint az "e"-t a "vers"-ben.
• Egyébként az e olyan, mint az a az "about"-ban. Azonban néma, ha egy szó végén áll, kivéve, ha rövid szóról van szó.
• Az é-t úgy ejtik, mint az "ay"-t a "say"-ban.
• Az è és ê úgy ejtendő, mint az "e" az "ágy"-ban.
• Az e-n kívül a három diakritikus jel nem igazán befolyásolja a többi magánhangzó kiejtését.
• Az i és az y úgy ejtendő, mint az "ee" a "tree"-ben.
• az in-t úgy ejtik, mint az "an"-t a "bank"-ban, de nem úgy, ha közvetlenül utána két n betű vagy egy e van.
• Az o-t úgy ejtjük, mint a "note"-ban.
• az oi-t úgy ejtik, mint egy "w"-t, amelyet az "a" követ az "apa" szóval.
• Az oin-t úgy ejtik, mint a "wan"-t a "twang"-ban.
• az on-t úgy ejtik, mint az "on"-t a "long"-ban, de nem úgy, ha közvetlenül utána két n betű vagy egy e van.
• Az ou-t úgy ejtik, mint az "oo"-t az "élelmiszer"-ben.
• œ úgy ejtik, mint az "e"-t a "vers"-ben, de kerekebb ajkakkal.
• u nem létezik az angolban. Úgy ejtjük, mintha a "feed" szó "ee"-jét ejtenénk, de úgy, hogy az ajkunk lekerekítve van, mintha az "food" szót mondanánk.
• Az un-t úgy ejtik, mint az "un"-t a "hung"-ban, de nem úgy, ha közvetlenül utána két n betű vagy egy e van.

Mássalhangzók

• Az angolhoz hasonlóan a c-t a legtöbb betű előtt "k"-nak, de e, i vagy y előtt lágy "s"-nek ejtik.
• A ç-t lágy "s"-nek ejtik.
• A ch, sh és sch úgy ejtendő, mint a "sh" a "shop"-ban.
• A g-t a legtöbb betű előtt kemény "g"-vel ejtik. Az e, i vagy y előtt úgy ejtjük, mint az "s"-t a "treasure"-ben.
• A gn-t úgy ejtik, mint a "ny"-t a "canyon"-ban.
• h mindig néma.
• A j-t úgy ejtik, mint az "s"-t a "treasure"-ben.
• Az l-t általában (de nem mindig) úgy ejtik, mint az "y"-t az "yes"-ben, ha az i betű után következik; egyébként "l"-nek ejtik.
• Az m és n megváltozik, ha magánhangzó után következik - lásd fentebb.
• A qu-t "k"-nak ejtik.
• Az r-t az angoltól eltérően ejtik, mivel a torok hátsó részén gurgulázó hangot ad.
• A th-t "t"-nek ejtik, nem úgy, mint az angolban.
• Az x-et "gz"-nek vagy "ks"-nek ejtik.
• a b, d, f, k, p, ph, s, t, v, w és z kiejtése megegyezik az angoléval.

Ha egy szó mássalhangzóval végződik, azt általában nem ejtjük ki, kivéve, ha a következő szó magánhangzóval kezdődik. Ha azonban a szó nagyon rövid, vagy az utolsó mássalhangzó c, r, l vagy f, akkor azt is kiejtjük.

Példák

Íme néhány példa a francia szavakra és mondatokra :

Sok francia szó olyan, mint az angol szavak, mivel az angol nyelv sok szót a normann nyelvből, a francia nyelvnek az ó-norvég nyelvjárás által befolyásolt dialektusából vett át. Ez annak ellenére van így, hogy a tudósok az angolt a némethez hasonló germán nyelvnek tartják. A különböző nyelvek azonos jelentésű szavait, amelyeket hasonlóan írnak, rokon szavaknak nevezzük. A legtöbb angol "tion" és "sion" végződésű szó a francia nyelvből származik. További példákat lásd alább:

Kapcsolódó oldalak

• Azon területi egységek listája, ahol a francia hivatalos nyelv