Koreai nyelv
A koreai nyelvet főként Észak- és Dél-Koreában beszélik. Több mint 78 millióan beszélik (a legtöbben észak- vagy dél-koreaiak).
Dél-Koreában hangukmal (한국말) vagy hangugeo (Hangeul: 한국어, Hanja: 韓國語). Észak-Koreában azonban choseonmal (조선말) vagy choseoneo (조선어, 朝鮮語) a neve. Azért nevezték el őket különbözőképpen, mert Észak- és Dél-Korea köznapi neve eltérő. Emellett a koreaiak általában urimal (Hangeul: 우리말) vagy urinara mal (Hangeul: 우리나라 말), azaz "a mi nyelvünk" vagy "az országunk nyelve" néven nevezik a nyelvüket.
Írás
A koreai nyelv két különböző írásrendszert használ. Az egyik a Hangul, a fő ábécé. Észak-Koreában törvényesen csak a Hangeul (Észak-Koreában Choseongeul néven ismert) írásmódot használják. Dél-Koreában a legtöbb nyilvános területen, például az oktatásban csak a Hangeul-t szabad használni, de a másik rendszert, a Hanja-t még mindig használják néhány újságban és szakmai területen. A Hanja a koreai nyelvben használt kínai írásjegyek rendszere. Ez volt az egyetlen módja a koreai írásmódnak a Hangeul 15. századi megalkotása előtt, és a 19. század előtt a regényekben is elterjedt volt.
Bár Nagy Sejong király vezette a hangeul nyelv kifejlesztését, hogy lehetővé tegye az írástudás elterjedését a köznép körében, és hogy olyan írásrendszert hozzon létre, amely pontosabban ábrázolja a nyelvet, mint a hanja, a koreaiak felsőbb osztályai nem fogadták el. A hanja a 19. század végéig továbbra is a hivatalos írásrendszer maradt. Bár az elit osztályok elutasították, az alsóbb osztályok gyakran használták a hangeult a koreai irodalom leírására és az alsóbb osztályok kommunikációjára.
