A desz‑moll (D♭‑moll) egy elméleti hangnem, amely a D♭ hangra épül. Ennek a hangnemnek a kulcsjegye elvileg nyolc lap lenne: hét egyszeres bé (♭) és egy kettős bé (♭♭), ezért a desz‑mollat a gyakorlatban ritkán írják le ilyen formában. Helyette általában annak enharmonikus megfelelőjét, a cisz‑moll (C♯‑moll) használják, mert ennek a kulcsjele egyszerűbb (négy fisz: F♯, C♯, G♯, D♯), és olvashatósága, illetve kottaírási szempontból sokkal kényelmesebb.

Hangok és skálák

A desz‑moll természetes moll skálája elméletileg a következő hangokból áll:

  • D♭
  • E♭
  • F♭ (E)
  • G♭
  • A♭
  • B♭♭ (B kettős flat, azaz B double‑flat = A)
  • C♭ (B)
  • D♭

A hangnem leírásakor a harmonikus és a melódikus mollfajták jelölése is bonyolultabbá válik (kettős bék és natúrok használata), ezért a kottaírók és zeneszerzők gyakran a cisz‑moll (C♯‑moll) jelölést részesítik előnyben, amely ugyanazokat a hangmagasságokat egyszerűbb módon (fisz jelekkel) adja vissza.

Gyakorlati megfontolások

A desz‑moll gyakorlati használata ritka, mert a kulcsjelben előforduló kettős bé és a sok lap nehezíti a leolvasást és a transzpozíciót. A kottaírás szempontjából egyszerűbb és átláthatóbb a cisz‑moll (C♯‑moll) alkalmazása, különösen vonósok, fúvósok és zongoristák számára. Ettől függetlenül a hangnem elméleti létezése fontos a zeneelméletben és a hangsorok elméleti vizsgálatában.

Példák a repertoárban

Bár a desz‑moll ritkán szerepel kottában, előfordul, hogy a zeneművekben egyes témák enharmonikus átírásban jelennek meg: például Mahler negyedik és ötödik szimfóniájának "der kleine Appell" ("rendre hívás") motívuma a 4. szimfóniában desz‑moll (D♭‑moll) formában van lejegyezve, míg az 5. szimfóniában cisz‑mollként (C♯‑moll) szerepel. Mahler 9. szimfóniájának Adagiójában egy fagott‑szóló téma először desz‑mollban jelenik meg, de később többször cisz‑mollként van lejegyezve. Hasonló jelenség figyelhető meg Bruckner 8. szimfóniájának Adagiójában is: bizonyos frázisok hangnemileg desz‑mollnak tekinthetők, mégis cisz‑mollként vannak leírva a kotta áttekinthetősége miatt.

Összefoglalás: a desz‑moll elméletileg létező hangnem, amelynek kulcsjele nyolc lapot igényelne (köztük kettős lapot), ezért gyakorlati kottaírásban általában a cisz‑mollt használják helyette. A repertoárban előfordulnak olyan esetek, ahol a két leírás (desz‑moll vs. cisz‑moll) váltakozva jelenik meg az egyszerűbb olvashatóság vagy hangszerelési okok miatt.