Tánczene: definíció, történet és fő műfajai
Fedezd fel a tánczene definícióját, történetét az ókortól a barokkig és fő műfajait — áttekintés, érdekességek és példák a tánczene fejlődéséről.
A tánczene olyan zene, amelyet táncra készítenek. Tágabb értelemben rengeteg zene hangzik tánczenének, még akkor is, ha nem táncra komponálták. A tánczene története hasonló a tánc és a zene történetéhez is.
Mint definíció: a tánczene elsődleges célja az, hogy ritmikai és metrikai struktúrájával a mozgást – legyen az koreografált vagy spontán – segítse. A tánczene jellemzői közé tartozik a jól érzékelhető ütem, a következetes tempó és gyakran ismétlődő formai elemek, amelyek a lépésekhez, forgásokhoz, töltekhez igazodnak. Szerepe lehet társadalmi (bálok, közösségi ünnepek), rituális (vallási vagy hagyományos szertartások) és szórakoztató (klubok, koncertek).
Történeti áttekintés
A tánczene volt valószínűleg az első fajta zene, ami létezett. Több ezer évvel ezelőtt az emberek felfedezhették, hogy milyen örömöt okozhat az, ha pálcikák ritmusos ütögetésével hangokat adnak ki. Valószínűleg közben táncoltak is.
A tánc és zene együttélése az ókorban és a népdalhagyományokban különösen fontos volt. Tudjuk, hogy az ókori görögök zenére táncoltak, bár nem sokat tudunk arról, hogy milyen volt ez a zene. Hasonlóan más ókori kultúrákban is a tánc része volt az ünnepeknek és rítusoknak, zenészek és táncosok együttműködve hozták létre az előadásokat.
A sötét középkorban (a középkor előtt) a tánc nagyon népszerű volt. A keresztény egyház úgy gondolta, hogy a tánc rossz, mert mindig az ördöggel hozható kapcsolatba. Ezért gondolták az egyházi emberek, hogy a hangszerek rosszak, mert a hangszereket tánchoz használták.
A középkori táncok között megtaláljuk a páros és körtáncokat, az egyszerű népi lépéseket és a bonyolultabb lábtechnikát igénylő udvari táncokat. A hangszerek közül a dobok, citerák, sípok és lantok voltak gyakoriak. A táncok társadalmi funkciói széleskörűek voltak: párválasztás, közösségteremtés és ünneplés.
A legkorábbi nyugati tánczene, amelyet ismerünk, néhány középkori tánc, például a caroles és az Estampie. A zeneszerzők a zenéjüket kottatartókra kezdték írni. A tánczenének szabályos ritmusúnak kellett lennie, hogy a táncosok ütemben tudjanak táncolni. Ezért találták fel a taktvonalakat. A zenét ütemekre osztották, és minden ütemben meghatározott számú ütemet határoztak meg. Ez különbözött az egyházi zenétől, amely a plainchanton alapult, amely nagyon szabadon énekelhető volt.
A hangjegyírás és a metrika fejlődése tette lehetővé a pontosabb táncnotációt és a tánccal együttműködő zeneszerzést. A taktusok megjelenése lehetővé tette, hogy a táncok ritmusa következetesen átadódjon szerzőtől előadóra.
A barokk korban sok zeneszerző kezdett el olyan zeneműveket írni, amelyek táncritmusokra épültek. Olyan zeneszerzők, mint Johann Sebastian Bach, szviteket írtak, amelyek tánctételek gyűjteményei voltak. A szvitben szereplő legnépszerűbb táncok a következők voltak: allemande, courante, sarabande, menüett és gigue. Még ha nem is írtak tánctételeket, a barokk zene nagy része táncritmusokra épül, például: Bach Máté-passiójának nagy nyitókórusa a sicilienne ritmusára épül.
A barokk udvarokban a tánc és a zene gyakran szoros kapcsolatban állt a társadalmi státusszal: udvari bálok, díszelőadások és balettek szolgáltak a reprezentáció eszközeként. A tánczenei formák ritmikai sokszínűsége és stílusbeli különbségei (francia, olasz, német előadásmód) ma is nyomon követhetők a korabeli művekben.
A klasszikus zenei korszakban a zeneszerzők sok szimfóniát és vonósnégyest írtak. Ezeknek négy tételük volt. A harmadik általában egy menüett volt, bár nem táncra való. Az olyan zeneszerzők, mint Mozart és Schubert, szintén sok olyan zenét írtak, amely táncra vagy könnyűzenére készült. Ez volt a kor népszerű zenéje.
A klasszikus korban a menüett lassan átadta helyét a gyorsabb, virtuózabb formáknak (például a scherzónak), de a táncformák továbbra is befolyásolták a kompozíciók ritmikáját és hangulatát. A közösségi táncok és bálok pedig a polgári kultúra fontos eseményeivé váltak.
A romantika korában a keringő vált népszerűvé. Sok keringőt táncra írtak, de más zeneszerzők egyszerűen csak "keringőnek" nevezett zenét (különösen zongoramuzsikát) írtak. Chopin többféle tánc után elnevezett zongoradarabokat írt: keringő, polonéz, mazurka stb. A balett nagyon népszerűvé vált. Az operákban, különösen a francia operákban sok tánczene szerepelt.
A romantika idején megjelent a tánczeneben a nacionalizmus hatása: népzenei elemeket dolgoztak fel, és a különböző nemzeti táncok (polonéz, mazurka, csárdás) komolyzenei művekben is megjelentek. A balett technikailag fejlettebbé vált, és a társadalmi bálok mellett megjelentek a professzionális előadások is.
A 20. század és a kortárs tánczene
A 20. században a "tánczenét" gyakran úgy gondolták, hogy az a tánczenekarok által játszott zenét jelenti. Ez a fajta zene az 1960-as években alakult át rock and rollá. Napjainkban a népszerű tánczene széles skálája létezik, beleértve a hip-hopot is. A spanyol vagy latin-amerikai táncok, mint a szamba, a tangó és a cha cha cha világszerte népszerűek. A 20. század vége felé kialakult a tánczene egy formája, az elektronikus tánczene (EDM). Ez olyan elektronikus zene, amelyet kifejezetten táncolható módon készítenek, általában éjszakai klubok, diszkók vagy partik keretein belül. Az EDM műfajai közé tartozik többek között a post-disco, a techno, a house és a trance.
A 20. század során kialakultak a társadalmi és technológiai feltételek, amelyek új tánczenei formákhoz vezettek: a lemezjátszó és a hanglemezipar, a rádió, a táncklubok és később a DJ-kultúra. A jazz, swing és big band korszakok nagy táncstílusokat adtak (lindy hop, foxtrot), majd a rock and roll, a disco és a hip-hop mind átalakították a táncolás módját és a közönségét.
Az elektronikus tánczene megjelenésével a zenei gyártás és előadás technológiája is megváltozott: szintetizátorok, dobgépek, samplerek és szoftverek váltak alapvető eszközökké. Az EDM különböző alműfajai általában különböző tempótartományokban mozognak (például house gyakran ~115–130 BPM, techno ~120–150 BPM, trance ~125–150 BPM, drum & bass ~160–180 BPM), de ezek csak iránymutatások; a táncritmus, groove és szerkesztés ugyanolyan fontos a táncolhatóság szempontjából.
Fő műfajok és formák
- Folk és népzene: helyi táncok és tánczenék (pl. csárdás, kadrill, mazurka, polka).
- Ballroom / társastánc: keringő (keringő), tangó, foxtrot, quickstep, menüett-eredetű formák.
- Jazz, swing és big band: lindy hop, Charleston, jive; élő zenekari tánczenék.
- Rock, pop és hip-hop: klub- és utcai táncokhoz kötődő modern populáris stílusok.
- Latin / salsa / samba / tango: társas és színpadi táncokra írt gazdag repertoár.
- Elektronikus tánczene (EDM): house, techno, trance, dubstep, drum & bass és sok más alműfaj, amelyek klubokban és fesztiválokon működnek.
Tánczene és társadalom
A tánczene mindig is társadalmi jelenség volt: összeköt közösségeket, segíti a kultúra átadását, kifejezi identitást és gyakran tükrözi politikai vagy gazdasági viszonyokat is. Bálok és táncos estek alkalmat adtak társadalmi kapcsolatok kialakítására, míg a mai klubkultúrák a fiatalok közösségi életének fontos tereivé váltak.
A tánczene hatással van a testkultúrára és a koreográfiára: a zeneszerkezet meghatározza a mozgás lehetőségeit, ugyanakkor a táncosok és koreográfusok inspirálhatják a zeneszerzőket és producereket új ritmusok, hangzások létrehozására.
Összegzés
A tánczene nem egységes műfaj, hanem sokféle zenei, társadalmi és technológiai réteg együttese. Ősi eredetéből következően alapvető emberi kifejezésforma, amely a történelem során folyamatosan alakult: a primitív ütemektől a barokk udvari szviteken át a romantikus keringőkön keresztül az elektronikus klubzenéig. Mára a tánczene világszerte jelen van, és folyamatosan új formákat ölt a kulturális cserék és a technológiai újítások hatására.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a tánczene?
V: A tánczene olyan zene, amely táncolásra készült. Bármilyen olyan zenére is utalhat, amelynek szabályos ritmusa van, és táncra ösztönöz.
K: Milyen régre nyúlik vissza a tánczene története?
V: A tánczene története több ezer évre nyúlik vissza, mivel az emberek valószínűleg már az idők kezdete óta ritmusos hangokat adnak ki és táncolnak. Tudjuk, hogy az ókori görögök valamilyen zenére táncoltak, bár nem sokat tudunk arról, hogy ez milyen volt.
K: Mit gondolt a keresztény egyház a táncról?
V: A keresztény egyház úgy gondolta, hogy a tánc rossz, mert mindig az ördöggel hozták kapcsolatba, ezért úgy gondolták, hogy a hangszerek is rosszak, mert táncra használták őket.
K: Milyen példák vannak a korai nyugati tánczenére?
V: A korai nyugati tánczene néhány példája a középkor előtti sötét középkorból származó caroles és Estampie.
K: Hogyan írták le a zeneszerzők a darabjaikat ebben az időszakban?
V: A zeneszerzők úgy írták le a darabjaikat, hogy egy kottára írták őket, ahol az ütemvonalak minden egyes darabot ütemekre osztottak, és minden ütemben meghatározott számú ütemet tartalmaztak. Ez különbözött az egyházi énekektől, amelyeknek nem volt meghatározott ritmusuk vagy szerkezetük.
K: Milyen táncok váltak népszerűvé a romantika korában?
V: A romantika korában a keringő nagyon népszerűvé vált, és sok zeneszerző írt keringő stílusú darabokat zongorára vagy más hangszerekre, valamint tényleges táncokat, amelyeket az emberek együtt táncoltak. Más népszerű táncok közé tartoztak a balett és a spanyol/latin-amerikai táncok, mint például a szamba, a tangó és a cha cha cha cha.
K: Mi az EDM (elektronikus tánczene)? V: Az elektronikus tánczene (EDM) olyan elektronikus zene, amelyet kifejezetten az éjszakai klubokban, diszkókban vagy bulikban táncolásra komponáltak. Az EDM műfajok közé tartozik többek között a post-disco, a techno, a house és a trance.
Keres