H-moll hangnem: definíció, történet és híres művek

H-moll hangnem: definíció, történet és híres művek — Bach, Beethoven, Rodrigo (Concierto de Aranjuez), Pink Floyd és gitáros stílusok részletes bemutatása egy helyen.

A h-moll egy moll skála, amelynek alapja a h (B). A természetes moll lépései: h – cis – d – e – fis – g – a – h. A harmonikus mollban a hetedik fok, az a, A♯-ra emelkedik, így erősebb vezetőhang jön létre, amely gyakran erősebb feszültséget és visszafelé vezetést ad a tonikához. A Kulcsjegye két kereszt: F# és C# (tehát két kereszt szerepel a kulcsjegyen).

Alapfogalmak és hangnemrendszerek

• Relatív dúr: a relatív dúr a D-dúr, mert ugyanazok a hangok szerepelnek, de más a hangsúly és a központi fok (tonika).
• Párhuzamos dúr: a párhuzamos dúr pedig a H-dúr, amely ugyanazzal a tonikával (h) indul, de dúr jellegű hanganyaggal.
• Diatonikus akkordok (egyszerű triádok) h-mollban: h-moll (i), cis-dim (ii°), D-dúr (III), e-moll (iv), fis-moll (v), G-dúr (VI), A-dúr (VII).
• Skálafajták: természetes moll (a fenti lépések), harmonikus moll (a → A♯), és a szoprán/dallamos moll (melodikus moll), amely felfelé haladva a hatodik és hetedik fokot emeli (g → gis, a → A♯), lefelé pedig visszatér a természetes mollhoz.

Történeti és esztétikai konnotációk

A barokk korban sok elméleti és érzelmi meghatározás kötődött egyes hangnemekhez: a h-mollról gyakran úgy vélték, hogy a passzív, bensőséges szenvedés, szelíd panaszkodás hangneme, és ezt több korszakbeli zeneszerző és író is megfogalmazta. Christian Friedrich Daniel Schubart (1739–1791) például a h-mollt a szelíden, csendesen panaszkodó hangnemként jellemezte; ez a szemlélet részben összecseng Bach hangnemhasználatával a János-passióban.

Később, a klasszikus és romantikus kor ízlésében a hangnemekhez való viszony változott: Francesco Galeazzi például kritikusan nyilatkozott a h-mollról, mondván, hogy nem illik mindenféle „jó ízlésű” zenéhez, és Beethoven vázlataiban is találunk olyan megjegyzéseket, amelyek a h-mollhoz társított sötétebb, komorabb karakterre utalnak (Beethoven egyes vázlataiban „fekete hangnemnek” nevez egy h-moll témát). Ezek a leírások azonban korszak- és szerzőfüggők: a h-moll rendkívül sokféle érzelmi árnyalatot képes közvetíteni attól függően, hogyan használják harmóniában, dallamban és hangszerelésben.

Híres művek és példák

• J. S. Bach: több művében is fontos szerepet kap a h-moll, legismertebb talán a Messa in h-moll (Mass in B minor, BWV 232), amely a hangnem klasszikus nagy példája.
• J. S. Bach: a János-passióban is találunk h-mollra jellemző, bensőséges zenei pillanatokat (lásd korábbi bekezdés).
• Joaquín Rodrigo: a Concierto de Aranjuez második tétele, az Adagio, az egyik legismertebb klasszikus gitárra írt darab, és Rodrigo műve h-mollban szól.
• Pyotr Ilyich Tchaikovsky: a 6. (Pátetikus) szimfónia alapvetően h-moll hangnemben íródott, és a hangnem drámai hatást kölcsönöz a műnek.
• Pop/rock példa: a Pink Floyd 1979-es "Comfortably Numb" című dalában a szerkesztések és akkordhasználat kapcsán gyakran említik a h-moll hangulatot; a dal kezdő akkordjai és modalitása hozzájárulnak a melankolikus atmoszférához.
• Zongoraművek: Chopin néhány prelúdiuma és más romantikus darabok is használják a h-moll karakterét a melankólia és expresszivitás kifejezésére.

Használat a népszerű és gitárcentrikus stílusokban

A h-moll gyakori a rockban, folkban, countryban és más gitáralapú stílusokban. Az állítás, hogy "a gitár természetesen úgy van hangolva, hogy az összes nyitott húr a h-mollban van" pontatlan: a standard gitárhangolás (E–A–D–G–B–E) nyitott hangjai nem mind esnek h-mollba. Ugyanakkor több okból kényelmes lehet a h-moll használata gitáron:

• sok gyakori akkord- és skálapozíció kényelmesen lefedhető a standard hangolásban;
• a B (h) és F# (fis) hangok jelenléte a nyitott húrok között segíti a rezonanciát és a nyitott akkordok használatát;
• a moll skálák és modalitások (például dór mód) gyakran jól alkalmazhatók a gitártechnikákhoz, illetve a barre-akkordok és alakzatok könnyen transzponálhatók.

Gyakorlati tippek zeneszerzőknek és előadóknak

• Ha h-mollban komponálsz, érdemes kísérletezni a harmonikus moll és melodikus moll jellegzetességeivel: a vezetőhang (A♯) használata erősebb visszatartást ad a tonikára.
• A relatív dúr (D-dúr) és a párhuzamos dúr (H-dúr) váltogatásával gazdag harmóniai színezést érhetsz el.
• Hangszerelésnél gondolj arra, hogy a mélyebb vonósok és a fafúvósok jól kiemelik a h-moll drámaiságát, míg egyetlen gitár vagy zongora intim, bensőséges hangzást adhat.

Összefoglalva: a h-moll sokrétű hangnem, amely képes bemutatni a finom, szelíd bánattól a monumentális, tragikus kifejezésig terjedő érzelmi skálát. Történetileg különféle érzelmi tölteteket társítottak hozzá, de a zenei gyakorlatban a felhasználás módja határozza meg leginkább a hangnem karakterét.

Kérdések és válaszok

K: Mi a B-moll?

K: Milyen hangot emel a harmonikus moll?

K: Hány dúr van a h-moll hangnemben?

K: Mi a h-moll relatív dúrja?

K: Mi a h-moll párhuzamos dúrja?

K: Mit gondolt Schubart a h-mollról?

K: Miért nem volt alkalmas a h-moll a zenére Beethoven korában?

Keresés betűvel