B-dúr (B♭) hangnem: meghatározás, jellemzők és hangszeres megjegyzések

B-dúr (B♭) hangnem: meghatározás, zenei jellemzők és hangszeres tippek — skálák, kottázás, zongora, gitár és Chopin gyakorlati nézőpontjai.

B-dúr (B♭) egy dúr hangnem, amelynek alaphangja a B♭ (B jelű kottajel, az angolszász jelölésben B-flat). A hangnem jellemző kulcsa két bé (B♭ és E♭) a hangnemjelölésben, tehát a skála hangjai: B♭ – C – D – E♭ – F – G – A – (B♭).

Alapfogalmak

A dúr skála, amelyet B♭-re felvéve kapjuk a fent felsorolt hangokat. A zenei rendszerben általában tizenkét alaphang (vagy tizenkét különböző hangnem) létezik; így a hangnemben több lehetséges viszonyítási pont is van, ezek közül fontosak a relatív és párhuzamos moll hangnemek.

A relatív mollja a B-dúrnak a g-moll (g-moll = a B♭-hoz kapcsolódó, közös hangkészletet használó moll). Fontos megjegyezni, hogy a forrásokra utaló eredeti linkek között szerepel gisz-moll, ami azonban egy teljesen más hangnem (Gisz = G#) — ez nem a B♭-hoz tartozó relatív moll. A párhuzamos moll (azaz ugyanazzal az alaphanggal rendelkező moll) a B♭-nak a B♭-moll (b-moll) lenne; az eredeti szövegben szereplő h-moll, illetve más megjelölések nem azonosak ezzel (a magyar/német jelölésben a H általában B natúrnak felel meg).

Az enharmonikus megfelelőről is gyakran esik szó: a B♭-dúr elméletileg enharmonikus párja az A# (Aisz-dúr), de az A#-dúr ritkán használatos gyakorlatilag sok kereszt miatt; az eredeti szövegben szereplő Cisz-dúr (C♯-dúr) nem enharmonikus megfelelője a B♭-nak.

Skála és akkordok

• Skála (hangok): B♭ – C – D – E♭ – F – G – A – B♭.
• Alapharmónia (I): B♭ dúr (B♭–D–F).
• Szubdomináns (IV): E♭ dúr (E♭–G–B♭).
• Domináns (V): F dúr (F–A–C).
• Relatív moll: g-moll (g–b♭–d), gyakran használják a moll/dúr váltások gazdagítására.

Kottaolvasás, kottaelhelyezés és gyakorlati megjegyzések

A B♭-dúr kulcsjelzete – két bé – egyszerűen megjeleníthető mind hegedű-, mind basszus- és zongorakottán; ritkán szükséges extra vonalak használata a középtartományban. Egyes extrémebb regiszterekben azonban előfordulhatnak tambahan vonalak (ledger lines), és ilyenkor a kottaolvasásnál némi megszokásra lehet szükség. Ha például egy hangot a kotta hagyományos helyén kívül kellene megjeleníteni, az további vonalakat igényelhet (fővonalra lenne szükség), de a gyakorlatban a kottaírónál törekvés, hogy a két kotta (szoprán és basszus) hasonló megjelenésű legyen a könnyebb látás utáni olvasás érdekében.

A ötödök körén a B♭-dúr két bével balra helyezkedik el a C-dúrtól; tehát míg a C-dúr a nulla b- vagy # jelzéssel a középpont, addig a B♭ két bével "eggyel balra" található. Ezért mondjuk, hogy viszonylag közel van a C-dúrhoz az ötödök körén belül, bár természetesen más kulcsokhoz képest eltérő a távolsága (C-dúrtól való elhelyezkedése).

Hangszeres szempontok

A B♭-dúr különböző hangszereken eltérően "érződik":

• Piano: általában kényelmes, mert csak két bé van; a fekete és fehér billentyűk kombinációja könnyen kézre áll. Egyes zongoramesterek és komponisták hangsúlyozták, hogy a fekete billentyűkre épülő skálák gyakran kényelmesebbek az ujjak természetes helyzetéhez — erre hivatkozik többek közt Frédéric Chopin megfigyelése is az általános tanítási gyakorlatokra és kényelmi szempontokra vonatkozóan.
• Gitár: B♭-dúr gyakran igényel barréfogást a gitáron, ezért kevésbé „kényelmes” kezdők számára, de könnyen megoldható áthangolással vagy capo használatával.
• Fúvósok és transzponáló hangszerek: sok hangszer (például B♭-klarinét, B♭-trombita) transzponál B♭-re, ezért a karmű írásánál figyelembe kell venni a transzpozíciót (a komponista/arrangsőőr gyakran más írást használ, hogy a megszólaló hang B♭ legyen).
• Hárfa: ahogy az eredeti szöveg is említi, a hárfára írt zene szempontjából a C-dúr gyakran „legegyszerűbb” alapállás, mivel a hárfa pedálrendszere és hangolása miatt C-dúrban a legegyszerűbb megszólalni; ezért bizonyos hárfaátiratoknál a C-dúr előnyösebb lehet a B♭-nél.

Gyakorlati tanácsok

• Skálagyakorlatok: a B♭-dúr skála és hozzá tartozó arpeggiók (I–IV–V) napi gyakorlása segíti a hallás és technika fejlődését.
• Áthangolás: gitár vagy hárfa esetén érdemes átgondolni a transzponálást vagy capo használatát a könnyebb fogás érdekében.
• Szóló- és kíséretírásnál: a B♭-dúr meleg, barátias hangzást ad, gyakran használják vonósokkal, fúvósokkal és zongorával is, különösen jazzben és klasszikus kíséretben.

Összefoglalva: a B-dúr (B♭) egy gyakran használt, két bével jelzett dúr hangnem, relatív mollja a g-moll, párhuzamos mollja a B♭-moll. Hangszer- és kontextusfüggően előnyös lehet vagy kényelmes (zongora, fúvósok transzponálásával), illetve némi kihívást jelenthet más hangszereken (gitár, hárfa speciális okokból).

Kérdések és válaszok

K: Mi a H-dúr?

K: Hány dúr van a B-dúr hangnemben?

K: Mi a B-dúr relatív mollja?

K: Mi a B-dúr párhuzamos mollja?

K: Melyik hangszer alaphangnemének felel meg a Cesz-dúr?

K: Miért gondolta Frédéric Chopin, hogy a B-dúr hangnemben könnyű játszani?

K: Miért tanította meg először ezt a skálát a diákoknak, mielőtt megtanította volna őket C-dúrban játszani?

Keresés betűvel